Először is mindenkinek boldog új évet!

Szívesen értékelném a 2017-ben történteket, de igazából nincs mit mondanom. Összesen 370 km-t sikerült futnom, ami - különösen annak ismeretében, hogy ebből októberben csináltam meg 75-t - tulajdonképpen semmi. 

Ahogy az előre látszott a tavalyi év elment - főként - a nemalvás miatt. Sikerült nagyjából mindent visszahíznom, amit nagy nehezen leadtam. Sportszempontból tehát nem volt sikeres az év. Amúgy minden más szempontból viszont nagyszerű évet zártam, tehát elégedetlen nem vagyok. Másra kellett koncentrálnom ebben az évben. Apuka vagyok. Nagyon felpörgött az ügyvédi irodám stb. Tehát minden a legnagyobb rendben.

Jelenleg 115 kiló fölött vagyok, sőt egyszer egy hatalmas zabálás ...

A karácsonyi hétvégén ünnepélyesen elkezdtem a felkészülést a Napflio maratonra és életemben először napokra bontott tervet csináltam. A verseny március 4-én lesz, van tehát 10 teljes hetem a felkészülésre. A mostani hetet még nulladik hétnek hívom, mert egyenlőre tesztelek. Tesztelem a cipőket és magát a tervet is, mert amit összeraktam az picit más mint az eddigiek voltak. 

Megint eljött az év vége, itt az ideje visszatekinteni 2017-re, illetve tervezni 2018-ra. Az emlékezéshez a tavalyi évértékelő írásomat hívom segítségül, lássuk hogy sikerült a 2017:

November elején jelentkeztem utoljára. Azóta egészen komoly edzésmunka van mögöttem. Benne 0 azaz nulla km futással. Sajna ez van. Nem megy minden.

Elkezdtem ugyanis komolyan (már magamhoz képest komolyan) foglalkozni a kettlebellel. Kiderült ugyanis, hogy a kettlebell edző egyébként tart személyi edzéseket, és van lehetőség olyan edzésre, ahol csak én vagyok meg az edző. VIP edzésnek hívják. Az elnevezés megtévesztő. Semmi különleges bánásmód nincs. Nincs hosztesz kislány esernyővel, és rozéfröccsel. Ebből a szempontból kifejezetten átverés a név. Sőt! Konkrétan személyre szabottan, ügyelve a gyakorlatok helyes kivitelezésére minden egyes alkalommal kicsinálják az embert. És én még ezért fizetek!

Arra vagyok a legbüszkébb, ...

Decemberben még hozzácsaptunk az évhez két 10 kilométeres versenyt és ezzel már tényleg vége is az évnek.

...

Azt vedd meg amire szükséged van és addig nyujtózkodj amíg a takaród ér. Szeretem ezt a két egyszerű és régi népi bölcseletet, és próbálok eszerint élni. A felesleges anyagi javak felhalmozása helyett inkább élményekre szeretem költeni a pénzemet, legyen az utazás, kikapcsolódás, jó kaja egy minőségi étteremben, vagy egyszerűen csak segíteni valakinek aki rászorul. Nem egyszer szoktam kolduló időseknek 10-20 eurót odaadni, mert tudom hogy ott jobb helye van, mint mondjuk egy új pólónak a szekrényemben. Félreértés ne essék, szeretek öltözködni is, de úgy vagyok vele, hogy inkább legyen kevesebb cuccom amit tényleg szeretek és esetleg drágábbak is, minthogy tele legyek felesleges filléres cuccokkal. Tiszta pazarlás, amit megint csak ...

3:13 Athénban ! Még mindig büszke vagyok rá! A múlt  hét a cégben is a versenyről szólt. A klasszikus 42,2 kilométert csak négyen futottuk, de a rövidebb távokon jópáran versenyeztek, illetve még többen szurkoltak valahol a városban, így nem csoda, hogy szinte mindenki erről a hétvégéről beszélt. A kis maratoni csapat minden tagjának sikerült célba érni terv szerint, úgyhogy mindannyian boldogok voltunk és meg is kaptuk a kollégáktól a gratulációkat. Én elég sok megdöbbenésbe belefutottam, amikor a "Na és mennyi lett az időd?" kérdésre a várt "4 és fél óra" válasz helyett a "3 óra 13 perc" választ adtam. Jöttek is az extra elismerések.

Évzáró versenyként megvolt életem tizenegyedik martonja is itt, Athénban.Már ötödször indultam, úgyhogy mondhatom, hogy hazai pálya, bár itt sajnons nem igaz, hogy a pálya nekem lejt. Sőt emelkedik úgy 18 kilométert, de ezt már eddig négyszer leírtam és négyszer saját bőrömön is megszenvedtem. A Sparról rengeteg kérdőjel maradt bennem, úgyhogy ezt a versenyt teljesen máshogy fogtam fel mint az eddigieket.

Az első legnagyobb változás, hogy nem volt konkrét célom időeredményre. Az utóbbi maratonokon hiba volt, hogy annyira görcsösen ragazkodtam a kitűzött célidőhöz, hogy egyszerűen nem élveztem sem a versenyt, sem a célbaérkezést annyira mint megérdemeltem volna, pedig ilyen 2-3 percekkel tértem csak el a céloktól. Megéri? Az ...

A  vasárnapi reggeli tempón elért gyatra eredmény nem hagyott nyugodni. Egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy ilyen szar formában lennék, főleg hogy egész héten olyan jókat futottam minden különösebb fáradtság nélkül. Hétfő délutánra tehát beidőzítettem egy emberkísérletet. Nagyjából ugyan azt futottam, mint vasárnap reggel, de most este, természetesen napsütés nélkül. Lássuk a parmétereket:

Már csak egy hét van az Athén maratonig, ami az idei utolsó versenyem lesz. Tavaly nagyon megszenvedtem és idénre annó egy 3:10-es célt tűztem ki magamnak. Akkor persze azt gondoltam, hogy eddigre már meglesz a 3 órán belüli maratonom is, ami azonban még mindig várat magára. Nem mintha itt terveznék 3 órát futni, de a Sparon elért 3:07 miatt nagyon szkeptikus vagyok még az eredeti célt illetően is.

2017. októberében végre valahára sikerült több, mint 75 km-t futnom! Egy hónap alatt! Ez a kb. 3 éves futókarrierem során a legtöbb. Hogy őszinte legyek borzasztó büszke vagyok magamra! Ráadásul mindezt úgy sikerült elérni, hogy a hónap második felében két futó edzés helyett inkább valami más edzést próbáltam ki.

Hogy mit?

Hölgyeim és Uraim! 

Ati kettlebell edzésen volt!

Aki esetleg nem tudná, hogy miről van szó, annak kb. annyit tudok mondani, hogy én is csak annyit tudtam róla, hogy van egy súlygolyó, aminek van valami füle, és azzal csinálnak mindenféle gyakorlatokat. Maga ez az izé így néz ki:

/Képünk erősen illusztráció, 20 kilós súly közelébe se engedtek/

A dolog úgy történt, hogy feleségem ...

Idén amennyire nem volt szerencsém eddig a maratoni versenyeimmel, a rövidebb távokon elért eredmények annál jobban sikerültek és kárpótoltak. Hiszen nem csak maratonokból áll a világ, és egy jól meghajtott kisebb távra is ugyan olyan büszke vagyok. A SPAR után a következő nagy és egyben utolsó 2017-es  megmérettetésem a két hét múlva lévő Athén maraton. A klasszikus, ami egyben a legnehezebb is. Tavaly megszenvedtem és idén is tartok tőle. A két maraton közti félúton ma viszont versenyeztem: A második Olympic Stadium Run 10 kilométeres távján vettem részt. 

...

Remekül haladok a felkészüléssel. Sikerült tartanom a tervet, és valószínűleg kifejezetten jó formában leszek november végére.

Ennek megfelelően kifejezetten ostoba döntésnek tűnik, de elengedtem a siófoki versenyt. Úgy döntöttem nem indulok.

Elég nehéz lenne minden aspektusát elmagyarázni, hogy miért is döntöttem így, de nagyjából a lényeg az annyi, hogy nem akarok a mezőny legvégén, cammogó kövér kicsit lesajnált, de azért persze biztatott egyik tökutolsóként beérni. 

És jelenleg ott tartok, hogy ha nagyon odateszem magam, akkor is egy legfeljebb 65-70 perc körüli időre vagyok/leszek jó. Azt meg most soknak érzem.

Hétvégén megnéztem Pesten a maratont, és a végén futók nagyon nem tetszettek. Egyfelől nyilván ...

Idén nincs szerencsém eddig a maratonokkal. Márciusban a Messini verseny előtt az utolsó héten sérültem le, most meg a Sparon az időjárás miatt aggódhattam már napokkal a futás előtt mert az előrejelzés meleget és sok napsütést jósolt, pont amit utállok. A 10 hetes edzéstervem mondhatom, hogy jól sikerült, de az időzítés viszont rossz volt. A csúcsformámat úgy éreztem, hogy a szombathelyi félmaratonomon értem el, onnantól már inkább csak stagnáltam. Ezekkel a nem túl jó előjelekkel jöttem a hétvégi Spar maratonra, ahol is 3 óra volt a célidőm.

A SPAR maraton előtti utolsó tempófutásként ma egy 10 kilométeres versenyen vettem részt, mintegy összekötve a kellemest a hasznossal. Bár az utolsó tempó elvileg elég ha csak fél óra a tervezett maratoni tempón, ez a verseny egyszerűen annyira kínálta magát, hogy nem hagyhattam ki. Mondhatom, hogy hazai pálya, mert a kerületünkben minden évben megrendezett versenyről van szó, amin tavaly és tavaly előtt is Agelikivel együtt futottam. Idén viszont a cégből 3 kollegina is a 10 kilométerre nevezett, így hagytam őket együtt menni, én meg mehettem a saját tempómon az edző és jómagam legnagyobb örömére.