Ez a hét az ünneplésről és rehabilitációról szólt, értékelendő komoly edzés nélkül, de nem is baj ennyit megérdemel az ember. Érdekes, hogy bár vasárnap a marton után hullának éreztem magam,de másnap meglepően jól voltam. Azt nem mondom, hogy nem volt izomlázam, de simán tudtam gyalogolni, meg még a lépcsőzést sem szenvedtem meg, szóval fejlődöm. Kedden el is mentem a céges futóedzésre ami inkább csak eseménybeszámoló volt, mindenki mondta a maga kis élményét, jó volt halgatni. Futni is futottunk, de nem sokat összesen talán 5 kilométer jött össze. Szerdán futottam magam egy laza délutáni tízest aztán csütörtök megint csak céges futás ahol inkább csak gimnasztikáztunk. Szombaton elmentem egy reggeli 1 órás lassú futásra, de nem vittem semmi folyadékot, és megint csak baromi meleg lett, úgyhogy nem esett túl jól. 

Vasárnap reggel pont a mi kerületünkben volt egy futóverseny, ahol természetesen futottam. Illetve futottunk, mert Agelikivel együtt neveztünk. Neki ez volt a harmadik 10-es versenye, és mondtam neki, hogy most együtt fogunk futni az ő tempójában. Eddigi legjobb ideje 1 óra 8 perc volt, most ezt készült megjavítani.

Reggel 8:30-ra már bebicikliztünk a starthoz, ott volt az edző a céges futásról mint főszervező, nagyon be volt zsongva az öreg, imádtam nézni milyen lelkesedéssel szervez és bíztat mindenkit. Meleg időnek ígérkezett úgyhogy megfelelően lazán öltöztünk. Találkoztunk pár kollégával akik a 4 kilométeren indultak, 10-re megint csak mi mentünk. 9 kor pontban elindultun. Az elején jó nagy tömeg volt, de asszonyka tudta a maga tempóját futni. Mondtam neki, hogy az elején ne legyen a pulzus 165 fölött. Az enyém olyan 130 környékén mozgott :) Egyszer mentem 150 fölé, amikor ki kellett állnom pisilni, és utána utolérni. 

Egy öröm volt vele futni, hallgatni a szuszogását, néha megsimogatni, meg kijavítani a mozgását. Az 5. kilométert valahol 31 perc környékén zártuk, és bár szuszogott, meg kezdett pirosodni nem volt fáradt. Bevallom őszintén én majd meghaltam. Kaptam egy ingyen redbullt a verseny előtt, ami teljesen kiszárított valamiért, és komolyan minden bajom volt az első vizespontig. Szerencse nem vett belőle észre semmit. A kör amit megtettünk egyébként elég szép környéken vitt keresztül, fele enyhén emelkedett, fele lejtett. Szépen tartottuk a valamivel 6 perc feletti kilométereket. Az utolsó 3 kilométeren aztán elkezdett hajrázni, sőt a végén szinte sprintelni. A célba kéz a kézben futottunk be 1óra 1 perc alatt. 7 percet javított! Nekem ez volt a leglassabb, de a legjobb versenyem. Büszkén fejeztük be, büszke voltam, hogy ennyit fejlődött a kis angyalom, tényleg nagyon ügyes. Azóta persze azt hallgatom, hogy mikor töltik már fel az eredményeket, hányadikak lettünk :) Ahogy megnéztem az óráját nem akartam elhinni, hogy az átlagpulzusa 173 volt. Én ennyinél 10km alatt szerintem konkrétan meghalnék, igaz ez nálam 4 percen belüli tempót jelentene...

Verseny után beszélgettünk valami régi barátnőjével akit ezer éve nem látott és ő is futott a barátjával 4 kilométert. Teljesen el volt ájulva hogy 1 óra alatt lefutottuk, és mondta, hogy hihetetlen, de van egy ismerőse, aki ha hisszük, ha nem 55 perc alatt fut 10 kilométert! Volt egy tekintete amikor montam, hogy én meg 43 perc alatt :) 

Egy darabig még maradtunk a főtéren élvezni a napsütést, meg megvárni a 4 kilométereseket, akik közt kb 15-en munkatársak voltak. A legjobbak azonban a gyerekek voltak. Küzdöttek az utolsó métereken is, ha meg tapsoltál nekik még jobban. Viszont szomorúan néztem hogy voltak szülők akik egy 1 kilométeres körre nem tudták magukra hagyni a gyereküket, és ott loholtak velük szinte taposva más gyerekeket...Nem tudom engem ez a fajta majomgondoskodás eléggé elkeserít.

A hét összességében jól telt nagyon, még így lazázva is hoztam 45 kilométert. Azt hiszem még a következő hetet is lazára veszem, de próbálok majd mindennap futni, kicsit kíváncsiságból, hogy milyen is egy ilyen hét.