Igazából nem bírtam eldönteni, hogy mi legyen a bejegyzés címe. Újrakezdés? Sokadszorra? Újrakezdés sokadszorra... :) Szóval épeszű ötlet nem lévén maradtam egy sima dátumban. Tetszik. Olyan egyszerű.

Jó régen nem írtam. Közel egy éve nem foglalkoztam a bloggal, és istenigazából a mozgással, fogyással sem. Sikerült is soha nem látott magaságba (bár itt a mélység azt hiszem találóbb lenne) kerülnöm súly ügyben. Hétfő reggel 130,7 kilót mutatott az a fránya mérleg. Ez kétdolgot jelent. 

1) Veszek egy új mérleget. Hátha.... :)

2) Ismét nekiállok a küldetésnek. És megpróbálok lefogyni. (Most azért Yoda mester csúnyán le...na az egyszer biztos.)

Annyit megtanultam az elmúlt évek próbálkozásaiból, hogy önmagában a fogyás, mint cél kevés, és önmagamban kevés vagyok. Ezért felkértem egy edzőt, hogy segítsen, és vele közösen kitűztünk egy célt, amit egyfelől elérhetetlennek tartok, másfelől iszonyatosan motivál. Így született meg az őrült terv, hogy nekivágunk egy triatlonos felkészülésnek. Aztán 14 hónap múlva meglátjuk hol tartunk, és ha minden a terv szerint alakul, akkor belevágok életem nagy kalandjába, a Vasi Vasember olimpiai távú triatlonversenybe. 

Na jó ez így nem igaz, mert az igazi kaland, az nem a verseny lesz, hanem a felkészülés.

Tudom, hogy szinte semmi esély sincs erre, meg már előre látom, ahogy a Cucu a fejét fogja, de úgy gondolom, hogy a semmitevésemből kizárólag egy ekkora feladat, egy ennyire őrült ötlet tud kirobbantani. A részleteket majd később megírom, most mennem kell edzeni...