Napflio Maraton felkészülés 0. hét
A karácsonyi hétvégén ünnepélyesen elkezdtem a felkészülést a Napflio maratonra és életemben először napokra bontott tervet csináltam. A verseny március 4-én lesz, van tehát 10 teljes hetem a felkészülésre. A mostani hetet még nulladik hétnek hívom, mert egyenlőre tesztelek. Tesztelem a cipőket és magát a tervet is, mert amit összeraktam az picit más mint az eddigiek voltak.
De kezdjük a cipőkkel, mit is tesztelek valójában? Van két kimondottan jó Adidas cipőm, és el kell döntenem melyikben fussam a maratont. Az UltraBoost-nak eszméletlen jó a csillapítása, de viszonylag nehéz, az Adizero Adios meg hihetetlenül könnyű és gyors, de kemény. Komoly dilemma, hogy vajon melyik fáraszt jobban egy maratonon? Rövidebb távra kérdés nélkül a könnyebb cipőben mennék, de vajon mennyire fog szétrázni a 42 kilométer alatt?
A másik tesztelendő dolog, hogy a programba most minden napra tettem be edzést, bár kisebb intenzitásuakat, mint a nyár végi Spar-os felkészülésemben voltak. A hosszúak max 130-percesek, a tempók pedig 45-75 percesek lesznek, de kétszer egy héten. Szombaton és vasárnap pedig mindenképp délelőtt szeretnék futni, hogy azt is szokjam. A lényeg, hogy ne fárasszam le magam túlzottan az egyes edzéseken. Azt már elhatároztam, hogy kihagyott edzést nem fogok pótolni, nem akarom a tervet borítani. Vajon működni fog?
Ez a terv:
A 0. hét tehát egy remek alkalom arra, hogy közelebb kerüljek a válaszokhoz, nézzük eddig hogy alakultak az edzések:
Szombat: Kalamata tengerparti sétány. Első futásom aszfalton az UltraBoostban. Hihetetlenül jó a csillapítása, szinte repültem benne. Mégis azt kell mondanom, hogy bár csak 11 kilométert futottam, de elfáradtam. Ez mondjuk inkább azért volt, mert nem aludtam túl jól, és ráadásul egyből 2 és fél óra vezetés után mentem futni.
Vasárnap: Megint ugyan ott mint előző nap, de most az Adiosban. A feladat 25 perc bemelegítés, majd 45 perc tempó 165-ös pulzuson. Az időjárás csodálatos volt. Tűző nap és kb 15 fok, pont amit szokni szeretnék. A tempó része meglehetősen jól ment. Könnyedén futottam 4:13-as átlagtempót, de a végére kellemesen elfáradtam. Az edzés után még a vízbe is bementem, picit lejegelni a lábaimat. A cipő kényelmes és gyors volt.
Hétfő: Megint az Adiosban a sétányon, hogy kipróbáljam milyen bent két órát aszfalton futni. Az előző napi tempótól rendesen éreztem a lábaimat, de mindenképp menni akartam. Megint csak napos és meleg idő fogadott, szerencse, hogy a sétányon működtek az ivókutak, mert kellett a víz rendesen közben. A 4:50-es tempó alapozópulzuson meglepően jó volt. A cipő továbbra is kényelmes volt, de a lábaim rendesen lefáradtak. Olyan érzés volt, mint amikor először futottam a Nike Free cipőben. Olyan izmaim durrantak be, amiről nem is tudtam, hogy léteznek. A hosszabb távra ez tehát egy nagy kérdőjel az Adioshoz.
Kedd: Visszatérés Athénba az atlétikai pályára. Majdnem teljesen egyedül voltam. Ma az UltraBoost tempóképességét teszteltem. 25 perc bemelegítés, majd 30 perc gyors tempó volt a terv max 175-ös pulzuson. Mondanám, hogy csillagos ötös lett az edzés, de nem vittem elég vizet és a tempó végére teljesen elszomjaztam. A 30 perc így csak 25 lett, de a tempó magáért beszélt: 3:47 és az átlagpulzusom is csak 169 lett. Rövid távra tehát az UltraBoost is gyors, ráadásul a beállt vádlikat is teljesen rendberakta ez az edzés.
Szerda: Pihenőnapom volt, de az időjáráselőrejelzés másnapra esőt jósolt, így inkább ma mentem el egy laza dombozásra, megint az UltraBoostban. A lábaim olyan lazák voltak, mintha egy hete nem is futottam volna, pedig elég kemény edzéseket toltam az előző napokban. A dombozós részen, most nagyon figyeltem, hogy ne fussak túl gyorsan. A 240 méteres emelkedőket mind a tízszer sikerült 58-61 másodperc alatt teljesítenem, ez pont a kívánt 4 perces tempó. További jó hír, hogy megint abszolút nem éreztem fáradtnak magam.
Péntek: Ezt a napot már csütörtök este elcsesztem. Kipróbáltunk este egy közeli kínai éttermet és túl jól sikerült a vacsora. A jó kaja és a hatalmas adagok miatt nehezen aludtam és úgy ébredtem, mint aki egész éjjel mulatott. Szerencsére a cégből azonban már egykor le tudtam lépni és tudtam szundítani otthon egy picit, így végül rászántam magam a futásra. A keddi edzés ismétlése volt a program, de most az Adiosban. Nem ragozom túl, ma végignyomtam a fél órát és megint pont 3:47 lett a tempóm. A cipő könnyű és kényelmes volt végig, nem zavart, hogy nem annyira puha mint az UltraBoost, de ezek szerint nem voltam gyorsabb tőle.
Szombat: Azt hiszem kezdek fáradni. A lábaimat legalább is még rendesen éreztem amikor kora délelőtt nekiindultam, szerencsére csak egy laza dombozós 12 kilométer volt a programom gyönyörű napsütéses időben. Örültem neki, mert tényleg szokni akarom a napsütésben futást, még ha most szerencsre nem is fűt annyira. Nem voltam a topon ma, már a bemelegítés is elég nyögvenyelősen ment. Túl sokat ettem reggel. Megint a rossz kaja miatt szenvedtem. A dombozás aztán kezdett helyrerakni, de sajnos nem sikerült rendesen kordában tartanom magam, és gyorsabban futottam a kelleténél. Ma az átlagok 55 másodpercek voltak, ami túl gyors ehhez az átvezető edzéshez. Pont 12 kilométernél abba is hagytam, bár csak nyolcszor futottam fel a tervezett tíz helyett. A kelleténél picit jobban el is fáradtam.
Vasárnap: A hét és az év utolsó edzése egy 45 perces tempó szigorúan 165 alatti pulzusom. Ez lesz a kezdeti maratoni tempóm. Reggel öt után egy kisebb földrengésre ébredtünk, és onnan már nem is igazán tudtam visszaaludni. Tehát megint fáradtan futottam, szerencsére azonban Agelikivel. Ez azért jó, mert a bemelegítést együtt futjuk az ő tempójával, az meg engem teljesen ellazít. A lábaim meglepően rendben voltak, de a közérzetem nem volt a legjobb és ez hűen tükröződött a teljesítményemen. 25 percet bírtam, aztán feladtam, mert éreztem, hogy eresztek mint a lufi és már nem volt kedvem 20 percért egy gélt enni. Összességében pedig nem volt rossz edzés, napsütésben a 4:08-as tempó teljesen jó.
A 0. hét konklúziója az, hogy összességében teljesíthető a tervem, de a pénteki gyors tempóra nagyon figyelnem kell. Ezt most kétszer is 170 feletti pultuson futottam, ami jobban lefárasztott a kelleténél, így a következőket csak 169-es pulzusig engedem el, ami pont az anaerob küszöböm. Remélem ettől jobban fognak menni a vasárnapi maratoni tempók is, nem úgy mint ma. Edzés az biztosan fog kimaradni, de nem is baj, néha lustálkodni is jó.
Cipő terén nem lettem okosabb. A hosszúakat az UltraBoostban fogom futni, a tempókat meg az Adiosban. Esetleg egyszer egyszer megcserélem őket. A végső döntés majd a 2 órás tesztfutás után lesz, addig marad a további tesztelgetés, de eddig maratonra az UltraBoost áll nyerésre a szuper csillapítása miatt. Az Adios is nagyon jó, de nekem még azt hiszem ez túl minimalista a 42 kilométerhez, de talán jobban hozzászokok a következő hetekben. Meglátjuk.
Boldog Új Évet Mindenkinek!
