Évértékelő 2017 és újratervezés 2018
Megint eljött az év vége, itt az ideje visszatekinteni 2017-re, illetve tervezni 2018-ra. Az emlékezéshez a tavalyi évértékelő írásomat hívom segítségül, lássuk hogy sikerült a 2017:
Mit szeretnék jövőre? Természetesen sérülésmentesen futni! Ez mindig a legfőbb prioritás. Aztán jöhetnek a további célok.Kilométerben úgy 3000-3300 kilométer lesz a reális cél, a lényeg, hogy több legyen picivel megint mint 2016-ban. 2017-re két maratoni célom van: 3 óra Messiniben és 3 óra 10 perc Athénban! Mindkettő elég nagyravágyó, de nem lehetetlen. Egyre jobban érzem a 4:10 alatti tempófutásokat már hosszabb távon is, ami nagyon jó előjel, de még sok munka lesz vele. Félmaratoni és 10 kilométeres célom most nincs, illetve annyi, hogy azért itt is legyen valami javulás.
Kezdjük is egyből a sérülésmentes évvel. Szeretném azt írni, hogy sikerült, de sajnos megint csak nem tudom. Komoly sérülés ugyan nem történt, de egy apró hülyeség miatt ugye ki kellett hagynom a Messini maratont, aminek nagyon nem örültem. Szerencsémre azonban idén nem kellett heteket kihagynom, mert valamim fájt, összességében tehát jó egészségben telt az év.
A mennyiséget azt túl is teljesítettem. 3360 kilométert futottam eddig, és még van tübb mint egy hét az évből, tehát olyan 3500 kilométerrel fogok zárni. Ez a része tehát kipipálva.
Maratonok. Ezen sajnos sírni tudnék. A tavaszi felkészülés a Messini maratonra jól sikerült és készen álltam a 3 óra környéki eredményre, de az utolsó héten megszívatott a cipőm és végül nem indultam. A Spar-ra rendesen felkészültem, de a a végére belefáradtam és a versenyre már nem a legjobb formámban futottam. Erre jött még a túl meleg is, ami miatt olyan messze voltam a 3 órától mint Makó Jeruzsálemtől. Az egyéni csúcsomon azért szerencsére sikerült 2 kemény percet csiszolnom, úgyhogy most 3:07-en állok. Jött aztán Athén. Eredetileg 3:10-et terveztem, amit a SPAR-os teljesítmény után el is engedtem. A sors fintora, hogy idén ez lett az a maraton amit a legjobban élveztem. Jó volt ésszel futni, nem egy irreális célidőt kergetni. No nem mintha az itt elért 3:13 nem lett volna remek eredmény, főleg hogy mennyire könnyedén futottam a tavalyihoz képest. Kellett ez nagyon, mert már kezdtem azt érezni, hogy a maratonok több szenvedést és bosszúságot nyújtanak, mint örömet.
Jöjjön a végére a dicsőségtábla, mert a maratonokkal ellentétben a rövidebb versenyeken nagyon jól muzsikáltam. Tavasszal az Athén félmaratonon 1:30:30-at futottam, ami pont jókor jött a kihagyott Messini maraton után egy héttel. Megint egy verseny aminek minden másodpercét élveztem és az útvonal is nagy kedvenc lett. Ősszel a szombathelyi félmaratonon pedig 1:27-el lettem idén is második. Végre sikerült hivatalosan is 1:30 alá érnem és megint dobogóra állnom. 10 kilométeren ötször indultam: tavasszal Kalamatában és Sárváron még felejthető próbálkozások voltak, de az őszi szezon az parádés lett. Chalanriban tízedik lettem 40:32-vel, majd a Stadium run-on 38:28-al lettem nyolcadik, kategóriámban pedig harmadik, ami miatt újra dobogóra állhattam. Az itteni eredményem egyben egyéni 10 kilométeres csúcs is. Az évzáró Merryton-on ugyan nem kerültem a dobogóra, de közel voltam hozzá. Hátulról, az élbolytól majdnem 2 percre lemaradva indultam és lettem hetedik 39:48-al, egy meglehetősen nehéz emelkedős pályán. Végre tehát 10 kilométeren is tudok stabilan 40 percen belül futni, és a kisebb versenyeken akár jó helyezéseket elérni. Ezekben a versenyekben az volt a jó, hogy nem kellett különösebben rájuk készülnöm, egyszerűen beneveztünk, aztán futottam ahogy a csövön kifért. Az egómnak minden esetre jót tett az összes verseny.
Összességében a 2017 is egy jó év volt, legalább is továbbra is tudtam fejlődni, és javítani az összes eddigi egyéni csúcsomon. Bár a maratonokkal elmaradtam, de a rövidebb távokat egyre jobban kezdem érezni és élvezni. Felszerelés terén kinyiffant a szeretett M400-asom, így egy rövid ideig M600-ast használtam, majd amint megjelent azonnal váltottam a nekem mindenben tökéletes M430-ra, amivel azóta is teljesen meg vagyok elégedve.
Mi volt a legemlékezetesebb az évben? Nem kell sokat gondolkoznom: a sárvári verseny. Mindenki ott volt és öten futottunk is. A versenynek ráadásul komoly tétje is volt, mert Tomi és Dudu versengés egy újabb állomása volt, hogy ki gyorsabb. Tomi nyert, remélem jövőre lesz visszavágó.
2018 egy érdekes év lesz.
Kezdem azzal, hogy megint megpróbálom az Adidas Boost vonalát. Bár a Nike Lunarglide vonal elég jó volt, sőt a mostani Lunar 9 az eddigi legkényelmesebb cipőm, mégis azt érzem, hogy az Adidasok gyorsabbak és tovább is tartanak. Ráadásul a mostani Lunaroknak olyan a talpa, hogy ahol én futok onnan rengeteg kis kavicsot összegyűjt, ami egyre idegesítőbb lett, úgyhogy a feketpénteki leértékelésből most van 3 pár új Adidasom, amiket jelenleg tesztelek, eddig meglehetősen jó eredményekkel. Majd pár hét múlva akarok is írni a tapasztalataimról.
A másik változás, hogy most nem a 3 órás maraton lesz a fő cél. Inkább csak arra megyek rá, hogy javítsak az eredményeimen és élvezzem a versenyeket. Fel fogok rendesen készülni a maratonokra is, de nem a mindenáron 3 óráért. Olyan tempót futok majd, amit a gép dob a verseny napján. Picit jobban rá akarok viszont állni a rövidebb távokra, jó lenne ha a félmaraton is menne már 3:50 - 3:55-ös tempóval, illetve a 10 kilométer pedig 3:40-el. Ehhez majd többet kell futnom magasabb pulzuson, de rövidebb tempókat. Pont amik a kedvenceim lettek.
Versenyek terén ismételten nem vagyok túl boldog. A maratoni terv a szokásos: egy tavaszi maraton, majd ősszel a Spar és Athén. Köztük ami verseny kényelmes, félmaratonig jöhet bármi bármikor. A tavaszi maratont eddig a Messiniben futottam, de idén egy napon van az Athén félmaratonnal, amit nem akarok kihagyni. A jól bevált program tehát a következőként változik:
-Március 4: Napflio maraton
-Március 18: Athén félmaraton
-Április 1: Olympia 14 K
-Április 8: Szombathely félmaraton
-Április 22: Poseidon félmaraton
-Április 28: Kalamata 10K
-Június 6: Megalopoli 10K
A kiemelt versenyek mellett még van 3 ami tervben van, de az sem baj ha kimaradnak. Ez a versenyterv jó is meg nem is. Nem jó, mert a maraton picit korán van, és januárban meg februárban kell rá felkészülni, amikor pont a legrosszabb az időjárás még itt is. Ezért is nem ragaszkodom most annyira a 3 órás teljesítéshez. Abból a szempontból viszont jó, hogy rögtön letudom a maratont és utána lehet fókuszálni a tempóra. Az is jó, hogy elég sok a tartalék. Ha pl nem érzem kész magam a napfliói maratonra, akkor ott tudok csak félmaratont futni és a maratont el tudom tolni akár Messinire vagy Olympiára. Remélem erre nem lesz szükség, mert a Messini az Athén félmaratont, az Olympia meg a szombathelyi félmaratont üti. Őszre még nincs pontos versenyterv, de a Sparra már beneveztem, Athén is természetesen fix, illetve ha lesz Szombathelyen félmaraton arra is szeretnék jönni, illetve megint az év végére jöhetnek a 10 kilométeres versenyek a közelben, pont mint idén.
Meglátjuk hogy alakul az év, addig is Kellemes Ünnepeket mindenkinek és sikerekben gazdag 2018-at kívánok!
