Az elmúlt 3 hét futásai azonban némi reményt adtak egészen a mai napig:

Közvetlen a maraton után kedden már futottam. És ami a legmeglepőbb, hogy nem voltam se fáradt, sőt még izomlázam sem volt. Pl a két 800 méteres intervallumozást olyan simán hoztam 3:45-ös tempóval, mintha nem is futottam volna két nappal előtte maratont. Ez megerősített abban, hogy nem az izomzatommal volt baj, hanem tényleg a meleggel és a frissítéssel. 8 nappal a maraton után futottam egy hosszabb tempót, ami megint csak egész jó lett:100 perc 164-es pulzuson 4:16-os tempóval. Bemelegítéssel együtt 28 kilométer lett, megint csak izomláz és szétesés nélkül. 

Múlt vasárnap ugye volt a 10 kilométeres verseny, ami minden várakozásomat felülmúlt. Bár magas pulzuson, de kiegyenlítetten és viszonylag könnyedén futottam 38:28-at, amivel jó egy percet vertem a korábbi rekordomra. Ráadásul a dobogós helyezés még büszkébbé tett.

Elkezdtem a dombozásokat is. Minden laza edzésembe raktam legalább egy fél órás részt, amikor egy 250 méteres emelkedőre futok fel és le, de nem tempóval, hanem csak lazán. Ez annyira jól esett, hogy pl hétfőn 27 kilométert futottam, amiben összesen 27-szer futottam meg az emelkedőt úgy, hogy megint csak teljesen lazák maradtak a lábaim a végére és a héten egyik edzésen sem fáradtam igazán le. Csütörtökön ugyan lebetegedtem és inkább pihentem, de pénteken már megint egy jó 65 perces dombozással zártam a hetet a vasárnapi tempóhoz. Kirobbanó formában éreztem magam tehát, így az utolsó tempóedzéstől rengeteget vártam, hiába is volt már 70 kilométer a lábamban a héten.

A vasárnapi tempó ami aztán mindent lerombolt: reggel kilenckor akartam lemenni futni, hogy picit érezzem milyen lesz 1 hét múlva a versenyen. Bár nem feküdtem le túl későn, és jól is aludtam, mégis 9:30-kor keltem. Ki az ágyból, egy gyors mézeskenyér és indultam volna, de Ageliki is akart jönni, így megvártam. A bemelegítést együtt futottuk természetesen az ő tempójával. Az időjárás sem volt túl jó: 15 fok, erős naposütés és szél. Széldzsekiben kezdtem, ami hamarosan le is került. Utállok reggel szinte közvetlen az ágyból futni. Fájt is már a bemelegítés is. Egyszerűen fáradtnak éreztem magam és minden lépés egy kisebb kínszenvedés volt. A nap is rettenet sütött és éreztem ahogy egyre csak szívja az energiámat. A tempó előtt ettem egy gélt, hátha majd jól felpörget. 30-40 percet terveztem futni, 165-ön belüli pulzussal. Ma azonban teljesen szét voltam esve. A lábaim vittek volna ugyan, de mindenképp a pulzust akartam inkább tartani ami a nap legnagyobb kihívsa volt. Folyamatosan ugrált, és többet volt 165-fölött, mint alatt, pedig a tempó is inkább 4:15 fölött volt. A nap is majd megolondított. Én nem tudom hogy bírtak mások kabátban edzeni, én rövidujjúban és rövidnadrágban majd elolvadtam. A végére tettem bele kis dombozást is, így a vége 40 perc lett, 4:19-es átlagtempóval és 166-os átlagpulzussal. Önmagában nem rossz, de sokkal jobbat vártam. Szerintem egyszerűen nem vagyok egy reggeli típus. Biztos vagyok bent, hogy ha este futom ezt az edzést, akkor 4:10-es átlagot futok 163-as pulzuson. Most már sokat nem tudok ez ellen tenni sajnos. 

A jövő vasárnapi versenyre pedig hasonló "jó" időt jósolnak, így azt találtam ki, hogy az egyedüli célom az lesz, hogy a tavalyi 3:22-nél jobbat menjek. Ezt valószínűleg tudom hozni, így a célbaérkezés is remélhetőleg megint örömteli lesz és nem rontom el azzal, hogy túl magasra teszem a lécet, amit majd nem teljesítek. Fülig érő mosollyal akarok beérni ezen az amúgyis nehéz versenyen! 

Egy hét múlva minden kiderül! Addig is pár fotó a múlt heti versenyről csak úgy, mert jól esett és megérdemlem.