November elején jelentkeztem utoljára. Azóta egészen komoly edzésmunka van mögöttem. Benne 0 azaz nulla km futással. Sajna ez van. Nem megy minden.

Elkezdtem ugyanis komolyan (már magamhoz képest komolyan) foglalkozni a kettlebellel. Kiderült ugyanis, hogy a kettlebell edző egyébként tart személyi edzéseket, és van lehetőség olyan edzésre, ahol csak én vagyok meg az edző. VIP edzésnek hívják. Az elnevezés megtévesztő. Semmi különleges bánásmód nincs. Nincs hosztesz kislány esernyővel, és rozéfröccsel. Ebből a szempontból kifejezetten átverés a név. Sőt! Konkrétan személyre szabottan, ügyelve a gyakorlatok helyes kivitelezésére minden egyes alkalommal kicsinálják az embert. És én még ezért fizetek!

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az elmúlt időszakban (nem bírtam kiszámolni, hogy hány hete, de olyan november eleje-közepe) óta egyetlen egy edzést hagytam ki. Azt is azért mert a feleségem megkért, hogy segítsek kivinni a közeli gyermekfalukba, illetve szociális intézményekbe az összegyűjtött ajándékokat. Ezt az egy kifogást még az edző is elfogadta. (Azt már mondjuk kevésbé, hogy nem értem oda este sem a csoportos edzésre...)

Van e fejlődés?

Hát hogyne lenne kérem! 

Az első edzéshez képest jelenleg ott tartunk, hogy nem okoz gondot a bemelegítés (!!!) alatt megcsinálnom 84 (!!!) db szabályos fekvőtámaszt. Nyilván nem egyszerre, de akkor is.

Olyan dolgokat tudok megcsinálni, felemelni, lehajolni stb., amikről korábban álmodni se mertem. Kb az a sikerélmény, mint amikor az első bizonytalan 400 méteres futás után egyszercsak pár hét múlva pár kilométer is sikerül. És ugyanaz a boldogság érzet is! Iszonyatosan felpörget, felszabadít, önbizalmat csinál! Akarom ezt a dolgot! Este az edzés gyakorlatain agyalok, meg azon, hogy vajon mi lesz holnap. Nem tudom meddig tart ki ez a lelkesedés, de próbálom meglovagolni a hangulatom. És tolom ezerrel!

December 15-től pedig ismét emelem a tétet. Elkezdem a kettlebell edzések mellett a kardiót is. És a kajára is (sokadszor) ráfeszülök. Aztán majd meglátjuk ebből mi lesz. A dolognak továbbra is az alvás az achilles-sarka. Fogalmazzunk úgy, hogy szeretett fiam továbbra sem az éjszakai alvás reklámarca... Legújabb szokása, hogy hajnali 2-től 4-ig ébren van... De erről inkább nem is írok, mert változtatni úgyse tudok rajta. 

Tekintettel arra, hogy a fogyásnak nagyon, de nagyon nem kedvez az adventi időszak, különösebb - na jó semmilyen - eredményről ebben a körben nem tudok beszámolni. Továbbra is 115 + vagyok. De mintha kicsit izmosabban lennék kb ugyanannyi kiló.

Nem bírom ki, hogy le ne írjam, hogy mit vagyok képes megcsinálni!

Volt olyan edzés, hogy összesen 4720 kilót mozgattam meg. (Nyilván ez úgy jött ki, hogy egy 20 kilós súllyal 10 guggolás 200 kiló.) Volt, amikor olyan tabata edzést csináltam hogy guggolás 20 kilós súllyal, TRX fekvőtámasz, battle rope, kettlebell katonai nyomás 12 kilóval, boxzsák ütése magas térdemeléssel kombinálva. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 20 másodperc gyakorlat, 10 másodperc pihenő. (Lószart pihenő, addig tartott amíg átértem az egyik kínzóeszköztől a másikig.) És mindezt 4x. Na ennek az edzésnek volt az a végén, hogy konkrétan percekig nem tudtam megmozdulni. Csak feküdtem. Iszonyatosan kimerült, és boldog, és nagyon büszke voltam. Mondjuk az is vicces volt, amikor az edző odajött egy krétával, hogy felkelsz ma még vagy rajzolhatlak... :)

Szóval jól érzem magam az edzéseken. És hogy őszinte legyek most nincs kedvem tervezgetni. Csinálom mert jól esik. Mondjuk amikor ezt írom, akkor éppen azon gondolkozom, hogy milyen régen is voltam futni. Még a végén hiányozni fog a futás? :)