Remekül haladok a felkészüléssel. Sikerült tartanom a tervet, és valószínűleg kifejezetten jó formában leszek november végére.

Ennek megfelelően kifejezetten ostoba döntésnek tűnik, de elengedtem a siófoki versenyt. Úgy döntöttem nem indulok.

Elég nehéz lenne minden aspektusát elmagyarázni, hogy miért is döntöttem így, de nagyjából a lényeg az annyi, hogy nem akarok a mezőny legvégén, cammogó kövér kicsit lesajnált, de azért persze biztatott egyik tökutolsóként beérni. 

És jelenleg ott tartok, hogy ha nagyon odateszem magam, akkor is egy legfeljebb 65-70 perc körüli időre vagyok/leszek jó. Azt meg most soknak érzem.

Hétvégén megnéztem Pesten a maratont, és a végén futók nagyon nem tetszettek. Egyfelől nyilván elismertem, hogy micsoda hihetetlen teljesítmény ez, amire én nyilván teljesen képtelen lennék. Másfelől viszont azt láttam, hogy ennek semmi értelme. De most komolyan. Miért vállal be valaki 100 kiló fölött maratoni távot? Miért gondolja, hogy neki ezt meg kell csinálnia? Lehet sikerül, de láthatóan teljesen kikészül a végére, és - legalábbis szerintem - komolyan veszélyezteti az egészségét. Cucunál láttam, hogy ura a futásának. Látszott minden lépésén, hogy tudja mit csinál. Nyilván ehhez rengeteg kilométert kellett a lábába tennie, de pont ez a lényeg.

Úgy érzem jelenleg nem vagyok kellően felkészülve a 10 km-es versenyre. Ha már versenyzek, akkor végre futni akarok, nem pedig kocogni, vagy ne adj isten vánszorogni. A futás pedig 6 perc/km-es tempónál kezdődik.

Úgyhogy folytatom a heti 4 futással az edzéseket, de elengedem az idei versenyeket. Nincs semmi, ami sürgessen.

A korábbi füredi verseny irracionális, félig lejtőn futott eredményeit töröltem is az eredménylistából, úgyhogy jelenleg 3 km-en 18:21, 5 km-en 32:47 a legjobb időm. Ezen kell javulni, és szép folyamatosan fejlődni. Jó lesz ez. Élvezni fogom. /Egyébként alig várom, hogy pár hét múlva megpróbáljak új rekordot futni 3 km-en, de ezt még Ákossal egyeztetnem kell. Remélem megengedi./

És a legfontosabb, hogy újra eredményesen tolom a fogyókúrát, illetve újra rendszeresen futok. Októberben eddig 57 km-t futottam. Az nekem rengeteg, és hol van még a hónap vége. Megnéztem és az eddigi legjobb hónapom pont egy éve 2016. októbere volt 74 km-el. Na ezt kell ebben a hónapban megdönteni, aztán inden egyes hónapban egy kicsit többet futni, egészen a ...  Na erről fogalmam sincs, mennyi lenne az ideális, de egyelőre nem is érdekel.

Kaja ügyben is jól mennek a dolgok. Reggelire odafigyelek, ebédre azt eszem amit menüben kapok (arra azért figyelek, hogy ha van akkor a kevésbé hizlalót választom), és nem eszem mást. Vacsora helyett egy shake, és ennyi. 

Pont ma sikerült benéznem 114 kiló alá, és nagyon remélem, hogy a novembert már esetleg 110 kiló körül köszöntöm.

És hogy mi az oka a változásnak? Egyfelől végre kis feleségemmel megyek futni! A család maximálisan támogat mindenben. Itt is nagyon nagy köszönöm nekik! És végre valahára (nem akarom elkiabálni, de így van) Vilmos is elkezdett aludni éjjel. Még egyszer felkelt minket valamikor 3 óra körül, de 6-ig elszunyókál a szentem. 

Szóval lehet, hogy mire a Cucu legközelebb maratont fut addigra én ezt fogom látni a mérlegen:

Bocs a zokniért, de nem találtam más képet. :)