A január első 3 hete meglehetősen jól sikerült, összehoztam egy 98 kilométeres hetet, valamint az egyik 75 perces tempófutást 3:59-es eredménnyel zártam. Teljesen jó, úgy tűnt nagyon jó formában vagyok. Aztán eljött a múlt hétfő. A vasárnapi tempóban eléggé elfáradtam, de mondom egy 75 perces lazát bírnom kell. Hát nem így lett. Fél órát nagy nehezen kiszenvedtem, aztán hazamentem. Teljesen beálltak a lábaim. A vasárnapi tempó ezek szerint teljesen leszívott. Valószínű az sem segített, hogy hétfőn egész nap kint voltam a raktárban, és a nehéz acélbetétesben vagy 4 órát mászkáltam. A hétfő tehát elúszott.

...

A múlt hetem kifejezetten eredményes lett. Összesen "csak" négyszer edzettem, de mind a négy futás volt. Sikerült is a héten 27.86 kilométert lefutni. Ami abszolút új rekord. Volt több olyan hónap, amikor nem jött össze ennyi.

Kezdek ráállni a reggeli edzésekre. Egészen egyszerűen reggel még biztosan van rá időm. 7 órakor még nem jöhet közbe semmi. Hála istennek olyan munkám van hogy gyakran megtehetem, hogy csak 10-re megyek be az irodámba. Akkor meg férjen bele reggel a mozgás. És akkor legalább a nap hátralévő részében nem nyomaszt a tudat, hogy még azt kell megírnom, vele kell beszélnem, de még edzenem is kell, meg haza is kéne időben érni stb, stb. Jobb ez így. Reggel letudjuk, és minden nyugis. Mondjuk az is igaz, hogy az ...

Sokat keseregtem mostanában. Nem igazán találtam meg a helyem a mozgás, fogyókúra körben. Nem volt meg a megfelelő motiváció.

10 km-t lefutottam. Jelenleg nincs esélyem 60 perc alá menni, és nem is olyanok az edzéseim, hogy ez mint reális cél szerepeljen.

Egyszer sikerült 105.7 kilóra lefogynom, de utána rögtön visszament 107-108 környékére, és amint egy kicsit nem figyeltem oda, újra 110 kiló felett vagyok. Belefáradtam a fogyókúrába. Továbbra is nélkülözésnek élem meg az étrendemet, nem pedig egy életmódváltást részeként.  Különösen igaz ez azóta, amióta nem tudom kipihenni magamat. Be kell vallani zsákutcába jutottam.

Azt gondolom, hogy most két dolgot tehetek.

Vagy abbahagyom az egészet, feladom és beismerem, hogy nem ...

Az EUR raklap története a vasúti szállításban használt palettákig nyúlik vissza. Talán nem is hinné, hogy immár több mint fél évszázad telt el azóta, hogy az európai vasutak a könnyebb kezelhetőség érdekében a szállításra használt paletták szabványosítását kérték.  Az EUR raklap amerikai társához képest forradalmi találmányt jelentett. Erősebb, könnyebb és strapabíróbb volt. Emellett négy oldalról felvehető is, ami rugalmasabbá, könnyebben kezelhetővé tette.  A korábbi rakodási időhöz képest az európai palettával az idő egytizede alatt lehetséges volt felpakolni az árut a vasúti kocsikra.

...

Egész jól indult az év. Több, mint 22 km-t futottam és még egyszer uszodába is sikerült eljutnom. Ha belegondolok, hogy 2016-ban voltak olyan hónapok, hogy összesen futottam 24-25 km-t, akkor kifejezetten jó hetet zártam.

Hétfő:

Laza futás a konditeremben. Egy barátommal mentem, és sikeresen otthon hagytam a pulzusmérő órámat. Ennek megfelelően csak úgy futottam egy kellemes 5 km-t. Nem foglalkoztam semmivel, néha rányúltam a pulzusmérőre, de csak a magam megnyugtatására. 150 alatt maradt végig a pulzusom, és a meleg ellenére 8 pec/km alatti átlaggal hoztam a távot. Egészen elégedett voltam magammal. 

Szerda:

Kimerészkedtem a szabadba. 0 fok körüli volt a hőmérséklet, de szélcsend, úgyhogy ki kellett használnom a jó időt. Egy ...

73 kilométer. Ennyit futottam az első hétem, mégsem vagyok túl elégedett. Először is az év első napjám mérlegeltem egyet, és az év végi zabálások bizony nyomot hagytak. Másfél kilót sikerült összeszednem, de aminek nagyon nem örülök, hogy ez tömény zsír. A mérleg szerint legalább is felugrott a testzsír százalékom 16 ról 19 százalék fölé. Nem hiába, a sok zsíros husi, meg az édességek megtették a hatásukat. Mérleg nélkül is rendesen éreztem, hogy fel vagyok fujódva, főleg a hasamnál. Tegnapra sikerült az összes itthon lévő sütit megennem, úgyhogy innentől remélhetőleg hamar visszarázódok 16% alá. Most így érzem magam:

Véget ért a 2016-os év. Ilyenkor szokás tartani egy gyors értékelőt.

Tehát:

A legfontosabb az évben a fiam születése volt. Innentől kezdve ez az év már nem lehetett rossz.

Sportvonalon már kicsit árnyaltabb a kép. Egyrészt a 2015-ös 391 futott km-t sikerült túlszárnyalni és tavaly 501 km-t teljesíteni. Összesen 160 edzésem volt, ami egyrészt nem is rossz, másrészt kevés volt benne a futás, és inkább a speedfitness edzések dobták meg.

Ami igazán gáz az a súlyom. A mai napon 111.2 kilóval mérlegeltem, ami a tavaly szilveszterihez képest csökkenés, de év közben voltam 105 kiló körül is, szóval ez sem okoz nagy örömöt.

És akkor nézzük a 2017-es évet!

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem ...

Ha beütjük az inszomnia szót a keresőbe a következőket kapjuk:

"Az inszomnia (latinos írásmóddal insomnia ) pszichológiailag diagnosztizálható, kóros álmatlanság.

Hossza szerint:

• átmeneti: alkalmanként jelentkezik, időzóna -átlépés (lásd: jetlag ), koffeinfogyasztás , stressz , stb. miatt
• rövid távú: néhány hetes
• krónikus: legalább 3 hónapja fennálló.

Az álmatlanság hátterében gyakran depresszió , szervi betegségek (fájdalom, allergia , vérkeringési vagy hormonális problémák), idegrendszeri betegségek (pl. Parkinson-kór ) áll."

Ja! Vagy egy 5 hónapos gyermek! :)

Szóval nem alszom. És orvosi értelemben krónikus mértékben. Tulajdonképpen a sportolói életmódból kizárólag a sportolás és a ...

A legutóbbi bejegyzés óta összesen kétszer jutottam el futni. Mindkettő lényegesen rosszabb lett, mint a korábbi futások.

Ennyit a folyamatos, biztos fejlődésről! :)

Hogy őszinte legyek nem lepett meg a dolog. Rengeteget kellett az év vége miatt dolgoznom, és Vilmos sem éppen az alvás királya pozícióra gyúrt az elmúlt napokban. A héten kétszer is előfordult, hogy fürdetésre sem értem haza melóból, pedig 9-re mentem be... De panaszra semmi ok, van egy gyönyörű fiam, és rengeteg munkám, amivel meg tudom keresni azt a pénzt, amivel felnevelem. Hogy most emellett nem mindig marad időm a mozgásra? Hol írjam alá, hogy ok ez így.

Ami egy kicsit aggasztóbb az az, hogy közeleg a karácsony. Már így is voltam néhány évzáró ...

Nem tudom minek örülök jobban. Annak hogy megint futok, vagy annak hogy jól látok. Na jó, természetesen a látásomnak. Ez valami olyan élmény aminek még sokáig fogok örülni, mint kisgyerek a játékának. Naprôl napra jobban és távolabbra látok, és végre a közeli kép is kezd kitisztulni, bár olvasni még mindig nem tudok. A félóránkénti csöppentés viszont kezd az agyamra menni, néha egyszerûen elfelejtem mikor cseppentettem melyik cseppbôl. Remélem azért túl sokat nem hibázok. Vicces továbbra is a futás közbeni cseppentés, de mûködik.