Egész jól indult az év. Több, mint 22 km-t futottam és még egyszer uszodába is sikerült eljutnom. Ha belegondolok, hogy 2016-ban voltak olyan hónapok, hogy összesen futottam 24-25 km-t, akkor kifejezetten jó hetet zártam.

Hétfő:

Laza futás a konditeremben. Egy barátommal mentem, és sikeresen otthon hagytam a pulzusmérő órámat. Ennek megfelelően csak úgy futottam egy kellemes 5 km-t. Nem foglalkoztam semmivel, néha rányúltam a pulzusmérőre, de csak a magam megnyugtatására. 150 alatt maradt végig a pulzusom, és a meleg ellenére 8 pec/km alatti átlaggal hoztam a távot. Egészen elégedett voltam magammal. 

Szerda:

Kimerészkedtem a szabadba. 0 fok körüli volt a hőmérséklet, de szélcsend, úgyhogy ki kellett használnom a jó időt. Egy óra volt a terv, 135 alatti pulzussal. Simán ment, semmi említésre méltó nem történt. Beletettem a lábaimba kicsit több, mint 7 km-t.

Csütörtök:

Uszoda. Az első úszás idén. Sikerült akkor menni, amikor a vízilabdások edzése miatt félig le van zárva a víz, és emiatt keresztben kell úszni. Ezt eddig sosem próbáltam, de most döntenem kellett: vagy ez, vagy elmarad az edzés. Mondanom sem kell, hogy új rekordot úsztam... Mivel keresztben úsztam, ezért kétszer annyiszor rugaszkodtam el a faltól és simán siklottam 5-6 métert. Az meg ugye a medence ötöde... Ráadásul többször gyorsban is úsztam, ami 50 méteren rendesen kifáraszt, de így jobban bírtam. A vége 1 km lett 26:43 alatt. Iszonyat lassan tudok csak úszni, ezért ez (mint már említettem) új rekord lett!

A pénteki edzést kihagytam. Megint előjött a szokásos szervezési gyermekbetegségem. Nem írtam be a naplóba, aztán egybecsúsztak a dolgok, és tessék. Ott virít az edzéstervben a nagy piros elmarad edzés.

Vasárnap:

Tesztfutás. A feladat az volt, hogy az első 5 km-t 144 körüli, aztán 8 km-ig 157-es pulzussal fussam meg. 8 km után mehetett, ami a csövön kifér. Mivel mínusz 10 fok alatt volt a hőmérséklet, és valami rettenet szél fújt, esélyem sem volt a  szabadban futni. Gergő előzetesen kifejezetten kérte, hogy ne maradjon el a teszt. Ha más nincs irány a futópad.

Sajnos előző este a névnapi köszöntésem eldurvult. A végére 4-5 pálinka, és legalább ennyi sörrel fejeztem be az estét, és rendesen másnaposan keltem. Hogy őszinte legyek nem is értem, hogy bírtam magamat elvonszolni a terembe.

Az elején alaposan bemelegítettem. Egészen elképesztő, hogy mennyire elszoktam mostanában a bemelegítéstől. Amióta PK-val csoszogok nincs rá szükségem, bemelegszem a kocogás alatt. Lehet ez ostobaság, de tényleg elégnek érzem, hogy kicsit átmozgatom a bokám, meg a térdem.

Na, szóval elkezdtem futni. Iszonyat naivan azt képzeltem, hogy 6:30-as tempót tudok majd az elején 144-es pulzussal. AHA!!! Álmodozzál hülyegyerek!!! Elég hamar kiderült, hogy a pulzusomat nem érdekli, hogy én mit tervezek. Kénytelen voltam nagyon hamar 7 percesre, aztán 7:30-ra csökkentenem a sebességet. Aztán nagyon rövid idő alatt 8 percesre majd 8 fölé. Nagyon melegem volt, és ugye semmilyen menetszél nem hűtött futás közben. Ráadásul kb. a 12 percnél vettem észre, hogy a végtelen eszemmel nem kapcsoltam be az órámat.

Na akkor nem káromkodtam magamban, mint az állat! NEEEM!!! Dehogy.

Szóval voltak gondjai az első kilométereknek. Végül 38 perc alatt futottam meg az első 5 km-t, aztán jött a 157-es pulzus. Az a vicc, hogy a magasabb pulzuson is alig voltam gyorsabb. Nyilván még nagyon nagyon sokat kell edzenem az alapozó pulzusomon.

Aztán a 8. kilométertől beindultam. Először 6:30-as tempóban kezdtem, de 500 méter után éreztem, hogy ennél többet is tudok, ezért feltoltam az általam űrhatárként elkönyvelt 6 perc/km-es tempóra. Ebben a tempóban futottam egy kilométert. Ami a legfurább, hogy simán bírtam. Bírtam tüdővel, és a lábaim is rendben voltak. A pulzusom azonban elszállt. 184-re ment fel, amikor azt mondtam, hogy ok, de nem kockáztatjuk meg, hogy bármi bajunk legyen, és simán lesétáltam a maradék 500 métert.

Arra azért nagyon büszke vagyok, hogy 1:12 perc futás után simán megcsináltam egy 6 perce kilit. NA KI A KIRÁLY!?!?!? :)

Gergő nagyon elégedett volt az eredménnyel. Szerintem meglepte, hogy ennyire bírtam a végét. Beszéltünk motivációról, illetve adtam magamhoz egy kis használati utasítást. Ennek eredményeként, tegnap le is basztak, hogy miért maradt el a pénteki edzés. Nekem meg erre van szükségem!!! Szóval elégedett voltam.

A hétfői pihenőnapon, illetve már vasárnap este is megtapasztaltam a következőket.Rendesen éreztem a lábam, és a hátam. Tényleg nem szabad ekkora súllyal bohóckodni. Kell ez a PK. És muszáj lesz megerősítenem a törzsizmaimat. Nem szabad megspórolnom a plankinget. Lehet, hogy alacsony pulzushoz nem kell, de ha komolyabban megterhelem magam, akkor estére nagyon tud fájni az ember háta. Pláne, ha a 9 kilós gyermekét is emelgeti...

A héten nem foglalkoztam még a kajával. Egyelőre csak a mozgásra koncentráltam. Ez meg is látszik a súlyomon. 112.9 kilóval mérlegeltem hétfő reggel. Úgyhogy a következő héten keményen nekiállunk a fogyókúrának is.

És a hét zárásaként beneveztem idén is a Viviccitára. :)