A futás is szépen visszatér a mindennapjaimba. A héten már 62 kilométert teljesítettem, de a végére sajnos eléggé leeresztettem. Hétfôn egy nagyon jól esõ 75 perces alapozóval kezdtem. Végre az idõ is tökéletes volt, 7 fok szél nélkül. Felfedeztem mennyire hasznos a csôsál. Mindig nálam van. A futáshoz általában nem kell, de miután befejeztem azonnal felveszem és bebugyolálom az arcomat. Így amíg hazasétálok nem fázok és nem is kell túlöltöznöm. Tökéletes.

Kedden 3 hét óta elôször lementem a céges edzésre az edzô legnagyobb örömére. Tele voltam energiával, ennek megfelelõen egy elég kemény 300 méteres tempókkal megtûzdelt 10 kilométert futottam, ami még mindig nagyon jól esett. 

Szerdán a dombos tempók voltak soron. 10x250 méter és meglehetôsen jó sebességgel az összes. A végére kellemesen elfáradtam, de az igazán rossz hîr , hogy a pulzusmérõm megadta magát. Még szerencse, hogy van tartalékom. Anno ezért vettem Agelikinek is M400-ast.

Csütörtökön dõlt össze a heti terv. Egy 400 méterrel nyírtam ki magam. Valamiért annyira erősnek éreztem magam, hogy az első 400-as tempót teljes gőzzel futottam végig, a végére rendesen 185 körüli pulzussal. Na ezt nagyon túltoltam és innen nem is esett jól az edzés. Hideg is volt, úgyhogy nem is maradtam túl sokat. Tudni kell a csúcson abbahagyni, ez atnapra komoly 7 kilométert jelentett.

Pénteken Kalamata. Elég késôn érkeztünk, mert én vezettem, de 40 percenként megálltam cseppenteni. Cseppentés után pár percig azonban homályosan látok, így hosszú volt az út. Futni csak este 8 után tudtam, nagyképûen rövidgatyában indultam el, hiszen tengerparton voltam. Szerencse volt annyi eszem, hogy 1 perc után visszamentem rendesen felöltözni, különben megfagytam volna. Már az elejétõl nem esett jól a futás. Fáradt és puffadt voltam, pedig a pulzusmérö teljesen mást mutatott. 140 alatti pulzussal 4:45-ös kilométereket futottam. Érdekes. Sajnos azonban annyira puffadtam, hogy az elsõ kör után inkább hazamentem. Îgy a tervezett 13 kilométerbõl alig 4 lett.

Szombaton el akartam kezdeni az elsõ tempófutást 170-es pulzuson, legalább egy óráig. Sajnos azonban már azelõtt elfáradtam, hogy elindultam volna. Fene tudja miért. Futottam kb 10 perc bemelegítést, majd elkezdtem a tempót. Úgy voltam vele, hogy nyomom ameddig jól esik. Picit 4 percen belüli kilométereket futottam, amivel teljesen elégedett voltam. A kitartás viszont botrányos volt. Kemény 20 percet bïrtam. Tovább nagyvszenvedés lett volna, îgy visszalassítottam alapozótempóra, hogy legalább az egy óra meglegyen.

A héten tehát elkezdtem megint az edzéseket, de nem voltam túl elégedett a végével. A jövõben jobban oda kell figyelnem az intervallum edzésekre, hogy ne hajtsam szét magam. 

A jövõ héttõl elkezdem a Messini maratonra a felkészülést, mert jövõre eléggé korán, már március 12-én meglesz a verseny, îgy nincs sok vesztegetni való idõm, ha meg akarom csinálni 3 óra alatt. Az edzéstervemet viszont még nem tudom, azt hiszem nagyon át kell néznem a tavaly télit és azt megint végigcsinálnom, mert az idei maratonokból egyedül Messiniben nem kaptam komoly falat. Meglátjuk.