Edzésnapló 2017-2. hét - Begyorsultam!
Január második hetébe léptünk. Elvileg ilyenkor van egész télen a legjobb idő. Sok napsütés és 15 fok. Idén azonban ez teljesen másképp alakult, ami a futásaimat is befolyásolja.
Hétfő: Rendesen tél van. Egész nap 2-3 fok volt, az irodában rendesen fáztam. Otthon a szobában 17 fok fogadott, be is telepedtem a kályha mellé. A szél miatt nem terveztem futni. Mire Ageliki hazajött a szél elállt, így bár 0 fok volt beneveztem egy 1 órás alapozóra. Kis feleségem amikor látta, hogy beöltözök a futóruhámba egy rövid - te nem vagy normális - mondattal elintézett. Nem baj, kemény vagyok. Meglepetésemre a szélcsnend miatt egyáltalán nem fáztam, inkább picit melegem is volt. Nem hiába a 2 réteg merinó mindennek ellenáll. Vizet nem vittem, úgyis megfagyna. Ahhoz képest, hogy előző nap tempót futottam, meglehetősen jól esett a futás. A tempó is 143-as pulzuson picivel 5 perc felett volt. A lábaim teljesen jók voltak, és végre egy teljesen jóleső órácskát futottam. Ha lett volna innivalóm, lehet maradtam volna még, bár a 3. körben elkezdett havazni, és annyira nem volt kellemes ahogy folyamatosan az arcomat verték a hópelyhek, így maradt az egy óra és a 12 kilométer.
Kedd: Hihetetlen, de megmaradt a hó. Legalább is az árnyékos helyeken. Ez azt jelenteti, hogy még mindig hideg van. Mára azt találtam ki, hogy nem akarok a biciklire odafagyni, így a céges edzésre futva mentem, illetve jöttem. Ez plust 6 kilométer, pont jó bemelegítésnek és levezetésnek. A hideg miatt mindössze négyen voltunk, így megint viszonylag egyszerű programunk volt. 25 perc bemelegítés, futóiskola, 10x100m közepes tempón, majd 8x250m tempósabban a füvön. Ebédre lencsét ettem, ami nem a legjobb futás előtt. A futósuli előtt majdnem fel is jött az , pedig nem voltam túl fáradt. Most részidőket nem mértem, mert a hidegben nincs sok kedvem az órámmal bajlódni, de érzésre olyan közepes napom lehetett. Nekem a végére még ki lett osztva 6x100méter, aminek a fele gyors tempó volt. Pont jól esett a hazaút előtt. Viszont azt hiszem a veséim túl buzgóak. Hihetetlen, de kb hétszer álltam ki pisilni. Tisztára mint egy jó sörözésnél. Mára az egész futósdi 14 kilométer lett.
Csütörtök: Végre kezd melegedni az idő, legalább is ma baráti 8 fok volt este. Megint lefutottam a céges edzésre. Ezt azt hiszem megtartom, mert nem sokkal lassabb mint a bicikli, de legalább nyerek plusz 4-5 kilométert, ami pont jó bemelegítésnek és levezetésnek. Ma meglehetősen sokan voltunk, a program azonban meglehetősen érdekes volt. Vagy 20 perc futóiskola, benne jó sok idétlen ugrálás, meg gyors és lassú gyakorlatok váltakozása. Meg kell mondjam, eléggé lefárasztotta az egész csapatot. A végére meg még 20x100 méter közepes tempó. Mire végeztem velük, rendesen izomlázam volt, de az edző meggyugtatott, hogy nekem pont ez kell a gyorsabb maratonhoz. Kénytelen vagyok hinni neki, aztán majd meglátjuk. A hazafutással együtt aznapra 12 kilométer jutott.
Péntek: Csütörtökön elfelejtettem lenyújtani. Emiatt egész nap éreztem a lábaimat. Fáradt voltam, de egy órát akartam futni. Azt találtam ki, hogy 3 nagyobb kört futok, amiben van 6x200 méter emelkedő, amiket majd megnyomok, had pörögjek is picit rákészülve a mésnapi tempóra. Az első kör még úgy ahogy jól esett, de a második már szenvedés volt, így a harmadiknak neki sem indultam. Maradt a kb 50 perc a maga 10 kilométerével. Ahogy hazaértem azonnal nyújtás és egy jó kiadós hengerezés, ami érezhetően lelazította a lábaimat.
Szombat: Alig vártam a mai tempót. Végre a héten először teljesen kialudtam magam. 11 óra alvás pedig csodákat tud tenni. Sajnos azonban az időjárást nem tudja befolyásolni. Délután elkezdett esni. Mérges voltam, szidkozódtam, aztán egyszerre csak elállt, és baráti 12 fokot hagyott maga mögött ez a téli zápor. El is indultam a tempóra. Megint 75 perc 170-es pulzuson, és végre rövidnadrgban. Bemelegítés 12 perc laza futás, nyújtás, légzőgyakoratok, majd 4x100m tempó. Aztán egy utolsó szemcsepp, egy gerezd füge és indulás. Kellett kb egy perc, hogy elérjem a 170-es pulzust, de ahogy próbáltam benyomni az órában a figyelmeztető bekapcsolását, sikerült lenulláznom. Örültem. Aztán pár perc múlva ledöbbentem. A tempó 4 percen belüli. Neeeemm ez nem lehet. Csak az első kilométer varázsa kell hogy legyen. Második kilométer 3:56. Mi van? Ez baromi gyors, de a pulzus szerint bírnom kell. Meglátjuk. Aztán jött a második döbbenet. Nem tudtam tartani a 170-es pulzust. 4 percen belüli kilométerekkel folyamatosan sípolt az óra, de nem azért mert túlmentem a 170-en, hanem azért mert jóval alatta voltam. Pont ezt a fejlődést vártam, az edzőnek megint csak igaza volt! Az első két kör hamar eltelt, és bár továbbra is 4 percen belül volt a tempó, egyáltalán nem éreztem fáradtságot. Helyette jól esett ezen a tempón szelni a kilométereket. A fordulókban rendesen le is kellett lassítanom, hogy ki ne csússzak. 40 percnél kezdtem gyengülni, de gyorsan megettem a gélemet és folytattam. Gondolkodtam rajt, hogy nem hagyom abba 75 percnél, hanem végigviszem a félmaratont, megnézem mit tudok. Az agyam azonban nem engedett. A 75 perces terv az 75 perc. Egy perccel sem több. Bár kedvem lett volna még a maradék 10 perchez, az agyam nem engedte, és lekapcsolt, azonban így is teljesen elégedetten jöttem haza. Új tempórekord, 75 perc alatt majdnem 19 kilométer, ráadásul bőven 170-es pulzuson belül. Ez 3:59-es tempó. Ennyit ilyen gyorsan még soha nem futottam, így a mai 22 kilométer megkoronázta a hetet.
Vasárnap: Bár nem voltam túl fáradt az előző napi tempó miatt, futni nem volt sok kedvem, pedig nagyon jó idő volt egész nap. Szombaton tartottunk egy kisebb összejövetelt és picit becsiccsentettem. Ráadásul rosszul is aludtam így egész nap eléggé tümmedt voltam, viszont valamennyit szerettem volna mozogni. Agelikit sikerült rábeszélnem egy laza koccogásra este, így az ő tempójával még vasárnapra is jutott egy laza 5 kilométer.
Bár a héten nem futottam hosszút, de így is 78 kilométert hoztam össze. A szombati tempó pedig maga volt a tökély. Végre stabilan futottam 4 percen belüli tempóval hosszabb távot. A múlt héten pont azon agyaltam, hogy úgy érzem megálltam a fejlődésben, amitől picit el is keseredtem. Na a szombat legnagyobb örömömre rendesen megcáfolt. Remélem a következő hetek is hasonlóan telnek, és akkor nem lesz gond a három órás maraton sem. Márciusban így szeretnék örülni neki:
