2016. dec 27.

Edzésnapló 2016-51. hét - Csillagos ötös

írta: Rehlaci
Edzésnapló 2016-51. hét - Csillagos ötös

Közeledik az év vége! Az edzések viszont egyenlőre nem lazultak, ez a hét is jól sikerült.

Hétfő: Megint hosszú. 2 óra 15 perc. Első lépésként az alapozópulzusomat levittem 149-ről 145-re, valahogy könnyebben futok így és a 5:00 - 4:55-ös kilométerek jobban illenek az alapozáshoz mint a 4:40-4:45 körüliek.Már 6 óra előtt el tudtam indulni, kellemes szélcsendes 9 fokban. Picit tümmedten indult az egész futás, de ahogy teltek a kilométerek egyre jobban esett. A második körtől a tempó is beállt stabilan 5 perc alá, ami az alacsonyabb pulzuson tökéletes, főleg hogy picit túl is öltöztem. Mára vittem zenét is és azt is kitaláltam, hogy átverem magam: elvileg 7 kört kell futnom a 2 óra 15 perchez, viszont én úgy indultam neki, hogy 8 kört kell teljesítenem, ezzel semlegesítve, hogy az agyam megint bekapcsoljon a 7. körben hogy ez az utolsó és most már meghalhatsz. Sajnos azonban úgy néz ki, hogy okosabb vagyok magamnál. Megint 2 óráig nagyon jól ment, de az utolsó kör nyögvenyelősre sikerült. Összességében azonban sikerült a második nagyon jól eső hosszút teljesítenem, picit több mint 27 kilométerrel. Már az első körben feltűnt, hogy az órám nem csippan kilométerenként. Frissítették a Polarflow-t és most minden szinkronizálásnál újra be kell állítani az autómatikus kört. Szép munka, remélem hamar orvosolják.

Kedd: Céges edzés, viszonylag egyszerű programmal. Bemelegítés és futóiskola után 20x100 méter a füvön, amiből a fele sprint volt. Jó formában voltam és meghúztam rendesen a sprinteket, viszont közben elszámoltam magam és sikerült eggyel többet futnom a kelleténél. Nem baj, áratani nem ártott. Ezekkel a rövid sprintekkel viszont állandóan egy enyhe fájdalmat érzek a seggemben utána, amitől kész rémálom hazabiciklizni. A 100 méterek után még maradtam picit levezetni, hogy meglegyen az aznapi 10 kilométer. 

Csütörtök: Azt hiszem eddig ez volt a leghidegebb nap, de szerencsére szél nélkül. Emiatt gondolom ma csak hárman voltunk a céges edzésen. Az edző is fázott, így meglehetősen egyszerű programot talált ki. Fusson mindenki 1 órát ahogy bír. Tisztára mint a gimis tesiórák, ahol a tanár bedobta a terembe a labdát, hogy fiúk focizzatok! Én csak 50 percet maradtam, ennél többet nem volt kedvem a füvön körözgetni. A 10 kilométer pont elég is volt.

Pénteken a kedvenc napom volt a cégben. Leltár a központi raktárban. Imádom! Persze ezt most szarkasztikusan mondom. Reggel fél nyolctól délután ötig a jó kis acélbetétes cipőben mászkáltam és számoltuk az eltéréseket. Estére alig éreztem a lábaimat, így természetesen futni sem futottam. Helyette egy kiadós vacsora finom báránybordával, hogy legalább jól záruljon a nap.

Szombaton reggel elutaztunk Kalamatába, végre átadták az utolsó autópályaszakaszt, most szinte háztól házig autópályán megyünk. Komolyan a 245 kilométerből kb 3 ami nem autópálya. Végre! Este az első tempót akartam futni, 75 perc 170-es pulzuson. Az ebédet picit túltoltam, úgyhogy amikor nekiindultam nehéznek éreztem magam, de a bemelegítés meg a pár 100 méteres sprint helyrerakott. Lusta voltam elmenni a stadionig, így a parti sétányon futottam, ami sajnos elég kemény aszfalt és beton. Annyira nem szeretem, de most szerencsére legalább kevesen voltak. Végre a tempó is teljesen jól esett, minden probléma nélkül 4:05-ös átlagot futottam kerek 75 perc alatt. Ez új rekord. Igaz annyit csaltam, hogy egyszer megálltam szemcseppezni, meg háromszor inni is, de ez tempóedzésbe bőven belefér. A lényeg az, hogy tényleg szenvedés nélül lement az egész, ráadásul gélt sem ettem, csak fügéket. Ez nagyon jó előjel a 3 órás maratonhoz. 

capture_13.JPG

Vasárnapra nem terveztem futást, de Ageliki akart futni, így elmentem vele. Megint csak elég gigászi ebéden voltunk túl, így nem bántam, hogy csak 4 kilométert kocogtunk Ageliki tempójával.

Hétfőn még Kalamatában voltunk és kora este terveztük visszamenni Athénba, ezért biztos ami biztos, mondom megfutom délelőtt a hosszút a parti sétányon. Jó ötletnek tűnt, de aztán ilyen Mátyás királyos mese lett belőle: jó is volt meg nem is. Jó volt, mert csodálatos napsütéses időben futottam fel-alá a parton, ahol meglehetősen sokan sétálgattak. A tempó is meglehetősen jó volt, ahhoz képest mennyire sütött a nap. Rossz volt viszont, hogy ez a rohadt kemény talaj nem éppen a legjobb a hosszú futásokra, vagy már elszoktam tőle, mert egészen 1 óra 45 percig kimondottan jól éreztem magam, aztán elkezdtek fájni a lábaim így a tervezett 2 óra 15 percből 2 óra lett csak. Semmi kedvem nem volt fájós lábakkal még negyed órát szenvedni. Rendesen be voltak állva az izmaim is, így rövid nyújtás után belementem egyet a tengerbe. Ennél jobb regeneráció nincs. A hideg víz úgy helyrerakott, hogy komolyan 10 perc után olyan volt, mintha csak egy laza fél órát futottam volna, pedig azért nagy nehezen összehoztam picit több mint 24 kilométert.

Eljött az év utolsó hete, még kerek 21 kilométer hiányzik a 3000 kilométerhez, ami már biztosan meglesz. Jaj de jó! Az év utolsó komolyabb edzése pénteken lesz, egy újabb 75 perces tempóval. Már kíváncsian várom! Addig is jó pihenést mindenkinek!
Szólj hozzá

Görögország Athén Futás Futóedzés Rehlaci Kalamata Edzésnapló