A múlt hetem kifejezetten eredményes lett. Összesen "csak" négyszer edzettem, de mind a négy futás volt. Sikerült is a héten 27.86 kilométert lefutni. Ami abszolút új rekord. Volt több olyan hónap, amikor nem jött össze ennyi.

Kezdek ráállni a reggeli edzésekre. Egészen egyszerűen reggel még biztosan van rá időm. 7 órakor még nem jöhet közbe semmi. Hála istennek olyan munkám van hogy gyakran megtehetem, hogy csak 10-re megyek be az irodámba. Akkor meg férjen bele reggel a mozgás. És akkor legalább a nap hátralévő részében nem nyomaszt a tudat, hogy még azt kell megírnom, vele kell beszélnem, de még edzenem is kell, meg haza is kéne időben érni stb, stb. Jobb ez így. Reggel letudjuk, és minden nyugis. Mondjuk az is igaz, hogy az éhgyomri kardió továbbra is nehezen megy, és iszonyat szar sebességgel tudom csak tartani a pulzust, de különösebben nem érdekel. Csak a fogyás számít. Nem foglalkozom azzal, hogy 8 vagy 9 perces kilométereket futok. Majd ha 100 kiló alatt leszek, akkor ráérek gyorsaságot fejleszteni. 

A hónap is jól sikerült 69.19 kilométer lett a végére. (komolyan mondom néznem kéne néha, hogy hogyan állok, mert azt a 810 métert nyilván bármikor még oda tudtam volna tenni, és akkor megvan a 70....)

A kajára is nagyjából sikerült figyelnem. Össze is jött majdnem két kiló mínusz. Az meg egy hét alatt teljesen rendben van. Végre újra stabilan 110 kiló alatt vagyok.

Februárra komoly tervekkel vágunk neki. Egyrészről tartani kell a fogyókúrát. Nagyon jó lenne, ha 107 kiló alatti adatokkal zárnám a hónapot. 2 és fél kiló egy hónap alatt egyáltalán nem lehetetlen küldetés. Sőt! Elsőre talán kevésnek is tűnik, de megtanultam már hogy milyen kínkeservesen mennek le a kilók 110 alatt. Szóval a 2-3 kiló teljesen reális és egyben nehéz küldetés. Ha meg több jön össze, akkor meg mi van? Csak azért nem fogok elkezdeni zabálni, mert megvan a 106 kiló! :)

A futásmennyiség különösebben nem érdekel. Minél kevesebb edzés maradjon ki. És egy se maradjon ki azért, mert nem volt hozzá kedvem. Ha tudom hozni a heti minimum három edzést, akkor úgyis megvan a havi 80 kilométer. Az meg nekem bőven elég.

A februári tervek közt még az szerepel, hogy be akarom vezetni az erősítő gyakorlatokat. Nem akarom túlzásba vinni, de valamit jó lenne csinálnom. Ahogy a 10 kilós fiamat emelgetem néha úgy érzem leszakad a hátam. Szóval néhány fekvőtámasz, planking, hasizom, esetleg guggolás biztosan nem fog megártani. Aztán, hogy hányszor sikerül, na az megint egy másik történet...

Végezetül engedjétek meg, hogy elmeséljem milyen csoda esett meg velem tegnap este!

A családdal rohadt későn értünk haza. Ez egy kisgyermekes családnál konkrétan 18:15-t jelent. Mivel aznap nem voltam reggel edzeni, és elképesztően fáradt is voltam, magamban már fel is adtam az edzést. Még meg kell fürdetnem Vilmost, aztán megvárom, hogy sikerült az altatás, úgyhogy legkorábban fél nyolc körül tudnék indulnia a vasárnapi hosszú edzésre. Az meg ugye 75 perc. Ráadásul kiderült, hogy a szomszédban lévő konditerem este 7-kor bezár. Na akkor nincs mit tenni. A mai edzés elmarad.

Erre a kiscsaládom a legnagyobb meglepetésemre szabályosan elzavart edzeni. Orsika bevállalta, hogy segít fürdetni az öccsét, a feleségem, meg közölte, hogy a edzésterv az edzésterv, és megígérted a fiadnak, hogy lefogysz. Úgyhogy nem volt mit tenni. Kanapé otthagy, és irány a másik (a város másik végén lévő) konditerem. (Szabadban esélyem sem volt, mínusz 10 körül volt a hőmérséklet.) Iszonyatosan jól esett, hogy így kiállnak mellettem. Ráadásul a feleségem közölte, hogy semmi kifogása, hogy elmenjünk több versenyre az idén. Nyilván nem lesz egyszerű a picivel, de majd csak megoldjuk. Megmondom őszintén a legjobban a füredit várom. Egyelőre úgy néz ki Orsinak van kedve ismét együtt futni. Márpedig, ha az embernek ilyen támogatói vannak akkor a siker garantált! :)