Ha beütjük az inszomnia szót a keresőbe a következőket kapjuk:

"Az inszomnia (latinos írásmóddal insomnia) pszichológiailag diagnosztizálható, kóros álmatlanság.

Hossza szerint:

• átmeneti: alkalmanként jelentkezik, időzóna-átlépés (lásd: jetlag), koffeinfogyasztás, stressz, stb. miatt
• rövid távú: néhány hetes
• krónikus: legalább 3 hónapja fennálló.

Az álmatlanság hátterében gyakran depresszió, szervi betegségek (fájdalom, allergia, vérkeringési vagy hormonális problémák), idegrendszeri betegségek (pl. Parkinson-kór) áll."

Ja! Vagy egy 5 hónapos gyermek! :)

Szóval nem alszom. És orvosi értelemben krónikus mértékben. Tulajdonképpen a sportolói életmódból kizárólag a sportolás és a regenerációra fordított idő hiányzik.

Tehát minden. 

A héten egyszer eljutottam futni, aztán még az uszodába is bevetettem magam.

Igen, igen! Jó hír van! Jelentem elkészült a szombathelyi uszoda felújítása! Ha jól tudom, több, mint 2000 millió forintot költöttünk rá eddig. De megérte! Semmi nem változott!!! Ugyanaz a lerobbant öltöző, ugyanaz a nagyon rosszul kinéző álmennyezet stb. Két jó hír van. Egy: maradt a régi Hajdú típusú ezer éves, de kiválóan működő centrifuga (én tényleg nem értem, miért nincs ilyen más városok uszodáiban centrifuga,de én sehol nem láttam), kettő: megújult a büfé!!! Hogy ez mit jelent nem tudom, mert nem mentem be, de ahogy benéztem, semmi változást nem láttam, de nagyon nagy betűkkel hirdették, úgyhogy fogadjuk el. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy épül egy másik medence is (hogy az minek az is egy kérdés), és annak a költsége is benne van a sok-sok millióban, meg majd lesz 2., meg 3. ütem is. Van itt pénz kérem, van itt pénz.

Na mindegy, vissza a témához.

Szóval hétfőn alapozó futás. Valamit elnyomkodtam az órámon, mert nem jelzett kilométerenként. Nem éreztem semmi különöset, kifejezetten jól esett a futás, ehhez képest marhára meglepődtem, amikor a végén kiderült, hogy 44:21-es 5 km-t sikerült teljesíteni. Hogy mi a nyavalyától voltam ilyen lassú, arra ötletem sincs, de van ilyen. Nem különösebben érdekelt. Másnap elmentem uszodába. Mellben úsztam ezer métert 30:50 alatt. Majd kétszer 50 métert gyorsban. 

Na aztán itt lett vége a hétnek. A fiam éjszaka tulajdonképpen óránként felébresztette a kiscsaládot. Szeginyem valószínűleg egész héten küzdhetett a betegséggel, ami végül 24-én (mikor ha nem Szenteste) jött ki rajta. Mára már nekem is kapar a torkom, és tele vagyok takonnyal. Feleségem dettó le van robbanva. De hát ez van. Egy gyerek mellett folyamatosan lesz ilyen.

Az viszont gond, hogy ha nem, vagy csak 4-5 órát alszom és azt is több megszakítással, több napon keresztül, akkor egészen egyszerűen nem bírom magam rávenni arra, hogy sportoljak. Ráadásul mivel halál fáradt vagyok, ezért legyengül az akaraterőm és megyek rá a hűtőre, kicsit vigasztalódni. Tegnap 11-ig tévéztem Orsival mert megkért, hogy annyira nézne sorozatot, de egyedül nem szeretne, aztán keltem Vilmoshoz fél egykor, kettőkor, és utána 4-kor. Akkor már vissza se feküdtem. Ez volt tagnap.

Ma ennek a posztnak a nagy részét fél 4-től írtam. Azért csak a nagy részét, mert fel kellett vennem a kiscsávót, és mászkálni vele a lakásban...

Szóval nem ideálisak az edzésfeltételek. De ettől még a fogyókúra abszolút tartható lehetne. Csak megkettőzött erővel kell koncentrálnom. Úgyhogy ma még tolok egy igazi karácsonyi napot, aztán holnaptól éljenek a saláták! A 2017-es célok meghatározása folyamatban van. Jövőre megpróbálok reális, és okos célokat kitűzni. (Mint minden évben, csak valahogy sosem sikerült. Eddig!!! Nade majd most!!!) 

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt, és sportolásban, jókedvben gazdag új évet kívánok!