A felkészülés 5. hete majdnem tökéletesen sikerült, de egyben rettenetes is volt. Tökéletes mert sikerült mind a 4 edzés. Azért csak majdnem, mert  a szerdai edzést sajnos csütörtökön voltam kénytelen megcsinálni. 

És rettenetes, mert végig combproblémákkal kis túlzással alvás nélkül toltam a héten az edzéseket.

Vasárnap: Szombat este elmentünk barátokkal vacsorázni, ezért már jó előre lebeszéltem András barátommal, hogy vasárnap reggel 9-kor együtt megyünk kocogni. Jó döntés volt, mert így fel se merült, hogy lemondjam. Reggel 9-kor halál pontosan megjelentem a Tónál és András tempójában lekocogtam 45 percet. Szép lassan. 136-os átlagpulzussal. Teljesen jó volt. Éreztem már akkor is egy picit a combomat, meg a ...

Most esett le, hogy elmaradt a 9. hét edzésnaplója a szombathelyi félmaraton miatt. Pár mondattal azért összegezném ezt a hetet is, bár ez inkább a versenyről szólt.

Nem nagyon van mit írni a felkészülés 3. hetéről. Egy métert nem sikerült futnom. Olaszországban az egyik futás a sörözés miatt maradt el, a másik meg csak úgy. Mindegy, ez van. Aztán itthon sikeresen átvettem a családon végigmenő betegségeket.

A 4. hét sem egy sikertörténet. De itt legalább nem rajtam múlt. Hétfőn elmentem gasztroenterológushoz, (Ezt a szót még egyszer nem írom le, ezentúl ahol doktort írok, akkor ezt kell rajta érteni.) és csináltattam egy komplett elemzést. Ez abból állt, hogy vettek egy raklap vért, aztán meg kell innom valami cukros löttyöt, két órán keresztül ülnöm kellett, majd újra vérvétel. Az eredmény jövő héten lesz meg. Terveim szerint külön bejegyzést írok majd arról, hogy milyen okos is ...

Csütörtökön végre megint hazajöttem Szombathelyre. Vártam már ezt a napot nagyon, mert június óta nem voltam itthon. Akárcsak tavaly, most is összekötöttem a kellemeset a hasznossal es vasárnap indultam a városi félmaratonon. Tavaly 1:30-at mentem és második lettem, idén a cél 1:28 volt, ami mindenképpen egy jö teszt a három hét múlva lévő SPAR maratonhoz, ahol is 3 órat szeretnék menni. A helyezés annyira nem érdekelt, de a nevezési listát elnézve még akár az első helyre is esélyes voltam, mert a tavalyi győztes 10 kilométeren indult és más helyi nagyobb nevet, akit ismertem, sem láttam. Mindenesetre valahogy jó érzésem volt a versenyre. A héten csak szerdán futottam keményebbet, úgyhogy viszonylag pihenten álltam rajthoz.

Eddig még minden rendben.

Nem. Ez nem a zuhanás közben nyugtatja magát a szerencsétlen monológja. (Aki nem látta az 1995-ös Gyűlölet című francia filmet, az nem érti miről beszélek. Amúgy a film elképesztően jó, tehát ha van egy szabad másfél órátok nézzétek meg.)

Na szóval minden rendben. Most éppen hajnali 5 óra van, és mivel már lassan két órája ébren vagyok, gondoltam írok a blogra. Nemsokára indulunk haverokkal Olaszországba. Viszek futócipőt, de eléggé szkeptikus vagyok az edzést illetően. Arra mindenképpen jó a kirándulás, hogy ezentúl a péntekkel lezárom az aktuális hetet, így legalább nem ugyanazon a napon írjuk Lacival a heti beszámolókat.

Na szóval, nézzük a hetet.

Hétfő: 45 perc laza szerepelt a ...

Sosem voltam valami nagy vallásos ember, és mindig irigyeltem azokat akik őszintén, minden kétség nélkül tudnak hinni valami természetfelettiben. A Jóistenben, Buddhában vagy valami hasonlóban. Tényleg tök jó lehet biztosan tudni, hogy ha el kell köszönni az itteni világtól, akkor még van folytatása a sztorynak az örök vadászmezőkön, vagy a Mennyországban, vagy a Valhallában vagy bárhol.

Ebben én nagyon szeretnék hinni, csal valahogy nem megy. De azt be kell hogy lássam, hogy mostanában mintha folyamatosan jeleket dobálna elém valami. Nevezzük mondjuk sorsnak, de ki - ki meggyőződésére bízom, hogy mit lát a dolog mögött.

Az egész onnan kezdődött, hogy elhatároztam, hogy visszatérek a futók közé, és igenis valahogy ...

Na kérem az van, hogy sikerült egy kis túlzással tökéletes hetet zárnom. Már a "0" hét is jól ment. 3 edzéssel. Egyedül a pénteki maradt ki családi okokból. Aztán ezen a héten belehúztam.

Hétfő: A hétfői edzés miatt kifejezetten aggódtam. Előző nap este futottam egy órát, és tulajdonképpen minimális pihenés után húztam újra futócipőt. Reggel Csillával közösen mentünk ki a rekordtán pályára. A terv 45 perc könnyű futás volt max. 155-ös pulzussal. Csilla két kilométerig tartott velem. Aztán kiszállt. Utólag bevallotta, hogy egyedül egy kávét ivott reggel. Még egy pohár vizet se ivott meg. Csoda, hogy ennyit bírt. Megígérte, hogy többet nem csinál ilyen hülyeséget. Hát had fogalmazzak úgy, hogy kíváncsi vagyok...

Én ...

Úgy gondoltam érdemes rögzíteni, hogy kb. milyen regenerálódás, pihenés mellett indul a felkészülés. Ennek érdekében - no és persze kicsit azért is, hogy ha majd a fiam tud olvasni, akkor jól az orra alá dörgöljem - feljegyeztem a tegnapi alvásom.

Tehát: Vilmos 21.50 körül döntött úgy, hogy ideje aludni. Megjegyzem, ez kifejezetten késői. Általában hamarabb ki szokott dőlni. Én kicsit még - ostoba módon - kütyüztem, tv-ztem, aztán olyan 22.45 körül aludtam el.

Az első ébredését átaludtam. (Hála a Jóistennek!) Az anyja elmondása szerint 1:30 körül tette le újra aludni.

Másodszor 1:45-kor kelt. Na erre már felébredtem! Viszonylag hamar visszaaludt, de már csak úgy, hogy köztünk feküdt, és nyugtalanul forgolódott. ...

Na kérem tele vagyunk hírekkel!

Kezdjük a jó hírekkel!

Jó hír 1.0: Csilla múlt héten kimerészkedett a futópályára, és rögtön 4 km-t futott egyhuzamban, megállás nélkül!!! Hatalmas respekt a feleségemnek. Drágám azt mondta a futás után, hogy jó-jó de kb. 8 perces tempóban, az milyen lassú. Szerintem meg szülés után teljesen ok. Kicsit nézett, amikor mondtam neki, hogy én lassabban szoktam edzeni. Remélem nem csak egy fellángolás volt, hanem rendszeresen körözünk majd együtt. Mindenesetre a közös edzés érdekében fix időpontra befoglaltam heti 2x a babyszittert. Nagyon szeretnék együtt edzeni a Csillával. És ennyi idő igazán jár mindkettőnknek egymásra. Ha meg még mozgunk is, az meg külön nyeremény.

Jó hír 2.0: Megvolt a ...