A múlt heti 102 kilométeres hét után picit tartottam tőle, hogy ereszteni fogok, mert ennyit eddig nem nagyon szoktam futni. Szerencsére a félelmem nem igazolódott, mert megint egy remek hetet sikerült zárni így a félidő után is. 

Hétfő: Elkiabáltam a múlt heti jó formámat. Vasárnap nem csináltam semmit, de hétfőn mégis olyanok voltak a lábaim, mintha betonból lennének, így elég szkepikus voltam a hosszúval kapcsolatban. Az idő sem volt a legjobb, visszajött a meleg teljes szélcsenddel. Este azért természetesen elindultam, két liter ISO-val és 4 pastellivel felvértezve. Nem voltam túl jó formában, szinte minden lépés fájt, az emelkedők tetején rendszeresen megálltam nyújtani picit, sőt már az első körben ettem egy pastellit is. Ez valamennyire segített, mert innentől valamivel jobban éreztem magam és a tempó is lejött 5 perc környékére 143-as pulzuson. Ma egyébként a Titász hibabejelentőjének egy 45 perces összeállítását hallgattam. Szomorú, hogy mennyi hülye van, de jókat röhögtem, amitől többször is meg kellett állnom. Érdekes, hogy bár fáradtnak éreztem magam, a tempóm egyre többször volt 5 perc alatt, de pulzusemelkedés nélkül. A 2 órát azt elég rendesen bírtam, de utána kezdtem nagyon fáradni. A leggyengébb pont a hátam volt. A hülye baleset miatt már 10 napja nem csináltam törzserősítést, aminek a hiányát most nagyon éreztem. Nincs mese, ezt újra kell kezdenem. Múlt héten 2 óra 45 percet és 33 kilométert futottam, de ma biztos voltam benne, hogy ennyi nem fog jól esni. A negyedik kör után át is álltam a kiskörre, mert az emelkedőket már nagyon megszenvedtem. A vége 2 óra 36 perc lett, kerek 31 kilométerrel. Elfáradtam, de a nyújtás egész jól helyrerakott.

Kedd: Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fáradok. A tüdőm és a szívem nagyon bírja, de az izmaim a hosszúk után egyre lassabban lazulnak ki. Ezért is csináltam ma egy viszonylag laza átvezetést megint a jól bevált recept alapján. 6 km bemelegítés lassan, 12x100m a füvön, majd 10x300m laza tempó. Hogy a Rapülők egyik klasszikusát idézzem a mai edzéshez: Szép volt, jó volt, köszönöm ennyi. 14 kilométer az új cipőben, mert azt elfelejtettem megemlíteni, hogy megleptem magam egy versenycipővel.

A Lunar 8 amit még májusban vettem és főleg a hosszúkon koptatom teljesen jó, de rohamosan gyűlnek bele a kilométerek. Már most van bent 600 és a SPAR-ra biztosan el fogja érni a 800-at is, így aszfalton maratont már nem szívesen futnék benne. Eredetileg egy új Lunar 8-at terveztem venni, és szerencsére le is volt árazva. Szerencsétlenségemre azonban nem volt a méretemben, boltok között futkozni meg nem volt kedvem. Így egy Lunar 9-est vettem, ami gyakorlatilag egy szélesebb és még puhább Lunar 8. Az első futás alapján vele is jó barátok leszünk.

Szerda: Az őszintét megvallva nem sok kedvem volt hosszút futni. Alig 6 órát aludtam hétfőn és kedden is,így elég álmos voltam. Megértem Attilát, hogy a gyerek mellet nem nagyon van kedve futni. Én azért elindultam, mondom futok annyit amennyi jólesik. Az idő tökéletes volt. Alig 24 fok, de megint viharos széllel. Én nem tudom mi van idén, de nem emlékszem, hogy mióta itt vagyok ekkora szelek lettek volna erre. Néha már tisztára a szigeteken érzem magam. A lábaim be voltak állva, de végre a gyomrom tökéletes volt. Az első órában két nagy kört futottam és a dombok eléggé megviseltek, úgyhogy át is tértem a kiskörre. A tempón ez eléggé észrevehető volt, mert innentől minden kilométerem 5 percen belül volt, ráadásul a pulzusom is inkább 143 alatt volt, mint fölötte. Ennyit jelent a "hűvös" idő. A két órát 24 kilométer felett zártam, ebben a felkészülési szakaszban ez volt az első hosszú, ahol 5 percen belüli tempóval futottam a két órát. Annyi "csalás" mondjuk volt bent, hogy minden körben amikor ittam, akkor egy rövid nyújtást is beiktattam. A csoda pedig a végére jött. Ahogy elértem a 25 kilométert, hirtelen elkezdett nagyon jólesni a futás. Mintha nem is futottam volna hétfőn is 31 kilométert, meg eddig is már két órát. Ilyen is rég volt már. Eredetileg nem is terveztem 25-nél többet futni, de mondom ha már ilyen jól esik akkor kár abbahagyni. Lenyomtam tehát ma is 30 kilométert, 2 óra 29 perc alatt. Ez 4:57-es tempó, ami több mint tökéletes, főleg hogy ez a héten a második hosszúm volt. Hihetetlen, hogy két éve mennyire nagy szám volt a 3:30-as maratonom, most meg alapozópulzuson lenyomtam egy harmincast fáradt lábakkal ezen a tempón. 

Péntek: Csütörtökön belustultam és nem futottam, így az átvezető edzést is áttoltam péntek reggelre. A lábaimnak ez jót tett, mert több idő volt regenerációra, viszont továbbra is rühellek reggel futni. Ma is 5:50-kor keltem, amivel önmagában nincs gondom, de egyszerűen nehezemre esik szinte közvetlen az ágyból edzésre menni. Reggelinek egy pastellit azért ettem, majd indulás a stadionba. Természetesen egyedül voltam és az elején még ráadásul elég sötét is volt. 5 kilométer bemelegítést futottam, de majd bealudtam. A pulzusom is inkább a 130-as zónában volt csak, ami egyértelmű jele, hogy még nem ábredtem fel. Bár nem volt meleg, de a párás levegő miatt eléggé izzadtam és szomjas is voltam. Szerencse annyi eszem volt, hogy vigyek 1 liter vizet magammal. A lábaim eléggé lazák voltak, de nem esett túl jól ez a reggeli futkorászás, ezért elég laza programot csináltam csak. 10x100m a füvön, majd 10x200m tempó. Az első 3 tempó rémesen rosszul esett. Csak kapkodtam a levegőt, pedig "csak" 40 másodperces 200-at futottam. Már gondolkodtam, hogy jobb lenne hazamenni, de végül is győzött a keményebbik önmagam és maradtam. Jó döntés volt, mert egyre jobban kezdtem érezni magam, a végén már szinte alig akartam abbahagyni. A mai 11 kilométer pont elég volt és a végére teljesen jól esett.

Szombat: Tempó Kalamatában! A lábaim és a gyomrom is tökéletes volt amikor elbicikliztem este a stadionba. Legnagyobb bánatomra azonban focimeccs volt, amiből még egy félidőnyi volt hátra, így azzal a lendülettel hazatekertem. Rég futottam a tengerparti sétányon, de most kénytelen voltam. Sok helyen olvastam, hogy az Adidas cipők mennyire igáslovak, és tényleg a kalamatai cipőmben 900 kilométer van ugyan, de ahogy most megint aszfalton futottam olyan volt, mintha egy alig használt puha cipőben futnék. 4 és fél kilométert melegítettem a sétányon és eldöntöttem, hogy inkább visszatekerek a stadionba, mert sokan voltak és sétáló tömegben nem a legjobb tempót futni. Volt esküvő is a tengerparton, rendesen csináltak olyan kis bódét, meg üléseket, mint a filmekben. Az ifjú pár azonban mér nem úgy nézett ki mint a moziban, mert egy elég idős úriember vett el valami nagyon fiatal nem görög lányt. Hiába a pénz nem boldogít...A bemelegítésből hazaérve pont összefutottam Agelikivel és ő is akart jönni a stadionba, így végül együtt mentünk kocsival. Megígérte, hogy kivárja a 75 percet. Nem is húztam nagyon az időt, vettem egy liter vizet és indultam is. A tempót hamar megtaláltam, most a 4:10 esett jól. Legalább is az elején, mert 10 perc után már úgy néztem ki, mint akit nyakonöntöttek egy dézsa vízzel, pedig nem éreztem, hogy túlzottan meleg lenne, és tényleg csak 28 fok volt, de iszonyat páratartalommal. Ez meglátszott a pulzusomon is, mert egyre többször volt 166-168 környékén, így rendszeresen kellett picit lassítanom, nehogy már az elején kihajtsam magam. 15 perc után álltam ki inni, és bár nem szeretek póló nélkül futni, most bizony levettem, megszabadítva magam vagy 1 kiló felesleges verejték cipelésétől is. Továbbra is azonban olyan szinten izzadtam, hogy a tervezett negyedóránkénti frissítés helyett kénytelen voltam 10 percenként inni. A 40 perces depónál ettem egy pastellit is, biztos ami biztos, és éreztem, hogy a sok gyorsítás-lassítás miatt megint be fog szúrni az oldalam, úgyhogy picit visszavettem a tempón és innen már inkább 4:15 környékén hoztam a kilométereket, cserébe a pulzus lement 163 környékére. Mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy ennek az edzésnek nem az a lényege, hogy minden héten rekordot fussak, hanem hogy a 75 perc stabilan és jólesően meglegyen lehetőleg a tervezett maratoni tempónál picit gyorsabban. Ma ez a párás idő miatt picit lassabb lett mint az előző hetiek, de így is bőven a maratoni tempót hoztam. Az is jó hír, hogy a lábaim egyáltalán nem fáradtak, egyszer sem kellett nyújtanom, vagy még csak legugolnom sem. Ageliki kb 45 perc után kiállt és kiment a kocsihoz, majd visszajött és szerencsére rövid ideig elfoglalta magát a telefonjával. Én még 60 percnél jártam, amikor elkezdte kérdezgetni, hogy mennyi van még hátra. Ismerős ugye a Hupikék törpikékből a messze vagyunk még Törppapa kérdés? Na ezt én is megkaptam minden második körben. Kedves feleségem nem értette meg, hogy a 75 perc akkor is 75 perc, ha sürget, hogy fussak gyorsabban. A sürgetésnek annyi lett az átka, hogy a 60 perces frissítésnél nem ettem pastellit, ami 10 perccel későb bosszulta meg magát. Hirtelen olyan szinten kezdtem szédülni, hogy azt hittem a kanyarokban ki fogok csúszni, így okosan úgy döntödöttem, hogy mára elég lesz a 72 perc. Az a 3 perc ami bent maradt nem oszt nem szoroz. Egy teljesen jó tempóedzést futottam így is, ráadásul elég rossz körülmények közt. Összesen 21 kilométer lett, amiben a tempó része 17 kilométer 4:13-as átlaggal. 

Ez a hét is tehát jól telt. 108 kilométert futottam egy 102 kilométeres hét után, különösebb megerőltetés nélkül.Igaz, hogy hétfőn és kedden eléggé fáradt voltam, de ezt inkább az alváshiány számlájára írom és továbbra is úgy érzem, hogy remek formában vagyok, egyre közelebb a 3 órás maratonhoz. Még hat hét és kiderül.