A hétfőt kihagytam. Baromi meleg volt, nem is aludtam túl jól, és egyszerűen nem volt kedvem már este futni. Kedden még mindig meleg volt, de a céges edzésen csak összehoztam 15 kilométert, főleg futóiskolával. Végre jól esett és elvileg az időjárás előrejelzés szerint ez volt az utolsó kánikulás nap. 

Szerdán végre tényleg hűvösebb idő, így már fél hétkor el tudtam indulni edzeni. Mára egy hosszabb dombozást terveztem futni. Ez 100 perc alapozásból és 35 perc dombozásből állt. Alapozásnak 3 nagykört futottam, plusz vissza a dombig, ami már 18 kilométer volt. Végre minden klappolt, mert teljesen frissnek éreztem magam. A 35 perc dombozásban is pont annyira fáradtam el, mint amennyire kellett. 13-szor futotam fel és le, köülbelül a maratni tempómnál egy picit gyorsabban, de végig a kettes zónámban maradva. Ez az edzés nagyon jól esett, fura, de sokkal könnyebben futottam 2 és negyed órát így, mintha csak simán alapozót csináltam volna, pedig 26 kilométer az nem kevés.

Csütörtökön reggel elrepültem Szombathelyre és ebéd után elmentem az atlétikai pályára egy rövid kocogásra. Tényleg csak azért, hogy szokjam a szombathelyi levegőt. Ez az 5 kilométer azonban nem esett túl jól, az ebédet még rendesen érezte a hasam. A vasárnapi verseny előtt már nem edzettem, így sikerült egy nagyon jó félmaratont futnom a hét zárásaként. A verseny miatt csak négyszer futottam, de így is sikerült 68 kilométert összeszednem, ami csak picit maradt el az edzéstervhez képest.

Jöhetett aztán az utolsó felkészülési hét. Keddig maradtam Szombathelyen és egy métert sem futottam. A hétfő mindenképp pihenőnap lett volna amúgy is, kedden meg ügyeket kellet délelőtt intéznem és nem maradt futásra időm.

Szerda: 45 perc laza és 45 perc tempó volt a mai program. Nap közben még az eső is esett, így délutánra elég párás lett az idő, de szerencsére csak 20 fok volt, így megint korán el tudtam indulni. A laza része simán ment, bár a lábaimban még éreztem a vasárnapi félmaratont. a 40 perc alatt kerek 8 kilométert hoztam össze, és picit kiálltam nyújtani a tempó előtt, bár őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzá, de azért elindultam. Futottam vagy egy percet, de nem esett jól, így meg is álltam. Aztán azon kezdtem agyalni, hogy nem lehetek ennyire piskóta, úgyhogy nekiindultam megint, de abban már biztos voltam, hogy a 45 percet nem fogom megfutni, pedig teljesítmény szempontjából minden rendben volt. 4:09-es tempó 163-as pulzuson de mégsem volt az igazi. Már úgy voltam vele, hogy 15 perc után befejezem, de szerencsére kaptam külső segítséget. Mellém szegődött egy srác, aki szépen tartotta velem az iramot, és még picit dumáltunk is. Ő Ironmanra gyúrt én meg a 3 órás maratonra, és valahogy ma egyikünknek sem volt sok kedve a futáshoz. Ezek szerint valami fertőző futóvírus volt a levegőben. A közös futással viszont mindkettőnknek megjött a kedve és egy 10 percet teljesen együtt nyomtuk, aztán ő jobbra, én meg balra. Viszont szépen meglett a fél óra tempóm, ami mára elég is volt. 16 kilométer kereken!

Csütörtök: Lementem a céges edzésre, de bár ne tettem volna. Olyan erős szél volt, hogy a 20 fokban rendesen fáztam ha éppen nem futottam. Ha meg futottam akkor vagy küzdöttem a szembeszéllel, vagy dülöngéltem az oldaszélben, vagy fékezhettem magam a hátszélben. Azért végigszenvedtem egy órát, aztán inkább hazamentem. Most kivételesen a szemem készült ki nem a lábaim. 11 kilométerrel lettem gazdagabb.

Péntek: Hosszú dombozást akartam csinálni, de 6 kilométer szenvedés lett belőle. Még mindig viharos szél volt, ami teljesen kikészítette a szememet, így 1 kör után duzzogva hazamentem.

A héten többet már nem futottam, mert a hétvégére valószínűleg utoljára baseballoztam. Két barátságos meccs volt egyik elhunyt csapattársunk emlékére, így mozgásnak ez bőven elég volt. Sőt azt kell mondjam, hogy sok is, mert jelenleg olyan izomláz van az egész testemben, hogy menni alig tudok. Hiába is, az ember ne baseballozzon 38 évesen úgy, hogy előtte közel két évig nem edzett semmit. 

Sajnos az utolsó héten csak 33 kilométert futottam és eléggé szét is esett a jól megtervezett programom is, de remélem ennek itt már nincs túl nagy jelentősége. A következő két hétben már inkább csak pihentető laza futásokat iktatok be, illetve pár 30-40 perces tempót, had szokjam még jobban a tervezett sebességet. Már csak 13 nap a rajtig...