2017. sze 12.

Égi jelek

írta: drAti78
Égi jelek

ufo_kereszt_eg_egbolt_jel_jelek_rejtely_2014-uj_vilagtudat_1.jpg

Sosem voltam valami nagy vallásos ember, és mindig irigyeltem azokat akik őszintén, minden kétség nélkül tudnak hinni valami természetfelettiben. A Jóistenben, Buddhában vagy valami hasonlóban. Tényleg tök jó lehet biztosan tudni, hogy ha el kell köszönni az itteni világtól, akkor még van folytatása a sztorynak az örök vadászmezőkön, vagy a Mennyországban, vagy a Valhallában vagy bárhol.

Ebben én nagyon szeretnék hinni, csal valahogy nem megy. De azt be kell hogy lássam, hogy mostanában mintha folyamatosan jeleket dobálna elém valami. Nevezzük mondjuk sorsnak, de ki - ki meggyőződésére bízom, hogy mit lát a dolog mögött.

Az egész onnan kezdődött, hogy elhatároztam, hogy visszatérek a futók közé, és igenis valahogy visszaszerzem legalább a régi formámat. Innentől jöttek a jelenések.

Jelenések könyve 1.: Egy közeli ismerősöm sajnos börtönben van. Mivel részben én látom el a jogi képviseletét ezért sokat beszélek vele telefonon. Az illető nagy futó, és amikor azt mondta egy fontos beszélgetésünk kellős közepén, hogy "ne haragudj, de most elköszönnék, mert tudod most kezdődik a sétáló időm, és ilyenkor tudok egy órát futni", akkor azért kicsit átértelmeztem az időbeosztásom. Nekem nincs időm edzeni a munka, család stb. miatt??? Miközben mit meg nem adna azért valaki, hogy bármikor futhasson...

Jelenések könyve 2.: Már eljutottam a Csónakázó tóhoz, ahol úgy kb. fél Szombathely futni szokott, amikor a bemelegítés közben észrevettem egy 30 év körüli hölgyet, aki alig bírt menni, annyira húzta az egyik lábát. Nyilván odamentem, hogy segíthetek e valamiban, felajánlottam, hogy hazaviszem kocsival, de semmi ilyesmire nem volt szükség. Elmondta, hogy régóta küzd térdsérüléssel, és sajnos úgy néz ki túl hamar próbált újból futni. A hölgyön egy gramm túlsúly nem volt. Én meg ott álltam vele szemben 115 kilósan, úgy hogy hála a Jóistennek, semmi, de semmi bajom nincs. Az egészségem bőven engedi, hogy annyit fussak - nyilván okosan - amennyit csak akarok.

Jelenések könyve 3: Éppen kezdett tele lenni a tököm futás közben. Nem ment, nehezen mozogtam, rosszul esett az egész. Egyszercsak feltűnt Laci tesója Gergő. Gergő is fut, és együtt köröztünk néhány km-t. Mármint én futottam Gergő meg nagyjából sétált, de ez most mindegy. Gergő amúgy olvassa a blogot, úgyhogy innen is szevasz Gergő!!! :)

Na de a lényeg. Gergővel beszélgetünk a blogról, futásról, fogyásról, mindenről, amikoris egyszercsak a következő mondat hagyja el Gergő száját: "Mondjuk amilyen életet Te élsz ne csodálkozz, hogy nem fogysz. El kell döntened, hogy mi az igazán fontos a számodra. A sörözés, vagy az egészséged. A kettő együtt egyelőre nem megy." Sajnos nem emlékszem rá szó szerint, hogy mit mondott de kb. ez volt a lényege. A maga természetességével, és egyértelműségével valahogy teljesen megfogott a dolog. Ez most így leírva egyáltalán nem jön vissza, de hihetetlenül meglepett, amit mondott. Én magamban kb. úgy raktam össze a dolgokat, hogy egyáltalán nem bulizom, sörözök sokat, de láthatóan valakinek ez is egyértelműen rengeteg. És azt is lássuk be, hogy igaza van.

Jelenések könyve 4: Tegnap semmi, de semmi kedvem nem volt futni menni. A Csilla is lemondta a közös futást, melóm is lett volna, de csak rávettem magam. Fáradt voltam a tegnap előtti hosszú után, és Vilmos fiam gondoskodott arról, hogy ne legyen nyugodt az éjszaka. De valahogy csak elindultam. Az első km eseménytelenül telt, utána viszont a következő kettő 7:30-as idővel lett meg. 145 körüli pulzus mellett!!! Az meg valami hihetetlenül komoly eredmény tőlem. Ráadásul hazafelé elkezdett zuhogni az eső! Úgy ömlött, mintha dézsából öntenék. Egyszerűen imádtam! Széttárt kezekkel, felemelt fejjel futottam többször is az esőben. Zseniális volt!

Köszönöm kedves Valami a jeleket! És köszönöm, hogy futhatok!

Szólj hozzá

DrAti