Elérkeztem a felkészülés feléhez, és eddig örömmel jelenthetem, hogy úgy érzem jó úton járok. Az 5 hét alatt csak két edzés maradt ki lustaságból a többit rendesen sikerült végigcsinálnom, és ami a legjobb, hogy egyre jobb formában érzem magam, amit szerencsére még a múlt csütörtöki baleset sem vetett vissza. Ez a hét is jól ment, sőt azt kell mondjam az egyik legerősebb hetemet zártam. Lássuk a részleteket:

Hétfő: Ilyen is régen volt! Délelőtt esett az eső, de ez a hőmérsékletet természetesen nem fogta vissza túlzottan, sőt amikor késő délután kisütött a nap, a meleg mellé még jó magas páratartalom is járt. Estére aztán szerencsére megint kezdett beborulni, úgyhogy csodás 29 fokban indultam el a heti első hosszúra. Mint múlt héten, most is 2 óra 45 percet terveztem futni. Mivel szerda óta nem volt komolyabb futásom a lábaim természetesen teljesen lazák voltak és a futás is nagyon jól esett. A bevert medencecsontom sem fájt. A pulzus és a tempó pont mint előző héten: 5 perc / km és 143-as pulzus. Már egy órája nyomtam, amikor elkezdett  esni az eső. 2 perc alatt bőrig áztam, de ez most inkább frissítőleg hatott mint zavart, bár a pólóm és a cipőm elég nehéz lett a víztől. Amitől jobban paráztam azok a villámok voltak. 10 másodpercenként villogtak. Tisztára mint a War of Worlds-ben. Már szinte vártam az idegenek támadását, de szerencse csak az eső támadott tovább bár egyre gyengülő erővel. Hamarosan el is állt és ezt ki is használtam arra, hogy kicsavarjam a pólómat. A futás pont olyan jól esett mint előző héten. Most már 22 kilométernél ettem egy pastellit és jól is jött, mert nem volt 25-nél sem megrogyás mint előző héten. Ami érdekes volt viszont, hogy a pulzusom "szállt" el a végére. 27-től azt éreztem, hogy az eddigi tempó túl lassú és elkezdtek vinni a lábaim, amitől természetesen a pulzusom ment ki az alapozózónából. Ilyenkor lassítottam, majd amint visszatértem az alapozózónába, a lábaim megint elkezdtek vinni. Az utolsó 5 kilométer tehát ebből a hintázásból állt. 2 óra 45 percet futottam megint ami 33 kilométer lett. Múlt héten eléggé lefáradtam a végére, most ennek nyoma sem volt. Hazamentem és olyan volt, mintha csak simán egy órát futottam volna. Jó volt, bár kezdem érezni a derekamat. A múlt heti esés óta még mindig fáj a medencecsontom, ami a futásban nem gátol, de nem csinálom a törzserősítéseket és ez kezdi megbosszulni magát. Jó lenne ha már teljesen fájdalommentes lennék.

Vihar utáni apokalipszis:

Kedd: Izomláznak és fáradtságnak nyoma sem volt, bár étvágyam az volt rendesen egész nap, így többet is ettem mint szoktam. Este Agelikivel mentünk le megint az atlétikai pályára, ahová kezd visszatérni az élet. Ma már elég sok ismerős is visszatért. nagyrészük csokibarnán. Volt viszont a stadionban egy srác aki holt fehér volt. Azon gondolkoztam, hol a fenében vészelte át a nyarat hogy tényleg semmi színe nem volt. Az edzés egyébként a múlt keddi tükörképe lett. Fél óra bemelegítés, 10x100 méter a füvön, majd 10x300 méter tempó, de nem túl megerőltetően. Sikerült is tökéletesen tartanom, mert mindegyik 300-as 60-62 másodperc lett. Összesen 12 frissítő kilométerrel lettem gazdagabb. 

Szerda: 2 óra 5 percet futottam ma is. Ez pontosan 2 óra 5 perccel több mint ami jól esett. A lábaimmal nem volt gond, de a közérzetem nem volt a legjobb és fáradt is voltam. Előző este átjöttek Ageliki tesójáék és az esti evés meg sörözés megfeküdhette a gyomromat is, mert a futás közben is végig éhes voltam, meg is ettem mind a 4 pastellit amit magammal vittem.  Ilyen még nem volt soha. Ahhoz képest, hogy ez a heti második hosszú volt nem ment rosszul. Az eleje nagyon lassan és nyűgösen indult, az emelkedők tetején meg is álltam mindig lelazítani a lábaimat. 3 nagy kört futottam amikor áttértem a kiskörre amiben már nincs emelkedő. Ez az utolsó 7 kilométer esett a legjobban, és a tempó is 4:50 körüli lett 144-es átlagpulzussal. Ilyen is már régen volt, hogy a vége esik a legjobban. A mai edzés nem indult túl jól, megszenvedtem, de végigcsináltam ahogy kellett, így további 25 kilométer adódott a héthez. 3 nap alatt már 70 kilométert hoztam össze.

Csütörtök: Már megint a kaja. Valamit nagyon nem jól csinálok, mert a mai atlétika pályás edzésen is végig a hasammal küzdöttem. Hol puffadt, hol lötyögött, de végig nehéznek éreztem magam. Ráadásul a lábaim is fáradtak voltak, de az legalább érthető volt. Nem is vittem a mait túlzásba, 25 perc bemelegítés a füvön, majd 10x100 méter megint a füvön, aztán 6x400 méter, de nem túl tempósan. Az első kettő négyszázas nem esett jól, pedig tényleg ésszel futottam mindkettőt. Legalább is a 3:45-ös tempó az nem a csúcssebességem. Aztán a következők már jobban estek, és a tempót is sikerült tartanom. Mindössze 10 kilométert futottam, de ez pont elég volt, hogy picit frissítsek a lábaimon. A végére legalább is sokkal jobban esett a futás, mint az elején. Pénteken pihenés, szombaton meg tempó. Kíváncsi vagyok nagyon.

Szombat: A hét megkoronázásaként a 75 perces tempóedzés várt rám. A pénteki pihenés és hengerezés jót tett a lábaimnak, izomláznak, vagy  görcsnek semmi nyoma nem volt. A kajára is odafigyeltem nap közben, az idő is lehűlt kellemes 28 fokra, így minden adott volt egy jó edzéshez. Valamiért azonban a bemelegítés nehezen ment. Megint nehéznek éreztem magam, és a gyomrom is kezdett kavarogni. Ráadásul az idő sem volt annyira jó, mert bár nem volt meleg, de elég erős széllökések voltak. 20 percet melegítettem, és komolyan kezdett elmenni a kedvem. Ennek azért örültem, mert sokszor ezekből a kedvtelen kezdésekből lettek a legjobb futásaim. Nem volt ez máshogy ma sem. Az első kilométer 4:03-lett, de ez nem mérvadó, mert ez rendszerint a pulzuskereséssel telik el. A második 4:13 lett, mert megijedve a gyors első kilométertől belelassítottam. Után végre sikerült megtalálnom azt a tempót ami jólesett. Mára ez 4:03 és 4:09 között volt, attól függően, hogy szembe-, vagy hátszellel futottam. A pulzus is stabilan 165 alatt maradt. Remek. 15 percenként ittam, és a lábaim annyira jól bírták, hogy még belegugolnom sem kellett. Faltam a kilométereket és észre szinte sem vettem, hogy milyen hamar túl voltam a felén. Aztán az 50. percnél hirtelen elkezdett szúrni az oldalam. Lassítottam és itt lett a leglassabb kilométerem is 4:15-el. A szúrás azonban nem múlt el, tovább viszont nem akartam lassítani, mert akkor meg a tempófutás veszti értelmét. Szüneteltettem az órát, megálltam, legugoltam és jó erőseket fújtam. Csodák csodája 15 másodperc után elmúlt a szúrás. Örömmel folytattam az edzést, és a tempót is 4:07-en tudtam tartani, ráadásul már csak 163-as pulzuson. Megint tanultam valamit. Ezek szerint ezt a szúrást így lehet gyógyítani. Az utolsó 25 perc hamar elment és a 75 percet 18,15 kilométerrel zártam ami 4:08-as tempónak felel meg. Ez bőven jó a 3 órás maratonra. Bemelegítéssel együtt ma 22 kilométert futottam, és ami a legjobb, hogy szinte egyáltalán nem fáradtam el. Egyértelműen jobb formában vagyok, mint taval ilyenkor. Úgy látszik a hosszúknak érezem már a jótékony hatását.

A héten 5 edzéssel 102 kilométert futottam és a legjobb, hogy megvolt a két hosszú és a tempó is. Azt kell tehát mondanom, hogy a három órás maraton fele, legalább is a könnyebbik fele az megvan. A félmaratont a tempóedzésen már stabilan tudom 1:27-1:28 környékén hozni. A következő héten még ugyan ezt fogom futni, aztán szeptemberben a második hosszú helyett picit dombozni akarok, illetve a szombati tempót is majd fel akarom vinni 90 percre. A hétfői 2 óra 45 perces hosszú viszont biztosan marad egészen októberig. Jó futást mindenkinek!