Már hetek óta vártam ezt a hétvégét. A Messini maraton a kedvencem. Viszonylag egyenes és kevesen vannak. Idén harmadszor vágtam neki, és a cél 3:15 volt. Nem sikerült. Sajnos, vagy szerencsére? Az írás végére kiderül.
Jó mulatság, férfimunka volt! Ez jut eszembe a mai Athén félmaratonról. No de nem rohanjunk egyből a végére, nézzük szépen sorjában miért is esett nagyon jól.
Az előző heti katasztófális hét után biztos voltam bent, hogy ennál csak jobb lehet. Vasárnap ráadásul félmaraton verseny is van, amin jó lenne úgy futni, hogy jól is essen és a tempó is megfelelő legyen.
A múlt hétből felbuzdulva ezt a hetet is keményre terveztem, egy hosszúval és egy tempóval és megint 80 kilométer körüli teljesítéssel. Sajnos nem sok lett aztán megvalósítva belőle.
Az előző hét jól indult, de sajnos az elmaradt szombati tempó miatt nem került fel a korona a helyére. Ezen a héten mindenképp akartam egy hosszabb és egy rövidebb tempót is futni, tesztelve ezzel hogyan tervezzem majd a Messini maratonra a tempómat.
A múlt hetet már pénteken lezártam, de az új hét már rögtön szombaton elkezdődött. Az esti tusolásnál rendesen belerúgtam a fürdőkádba, és a lábujjaim megdagadtak és belilultak. Másnap még a gyaloglás is fájt. Na mondom ha megint kimarad egy hét az fasza lesz. Szerencse hétfőre már nem fájt, csak…
A múlt hét jól sikerült, bár a tempó picit elmaradt a vártnál és rendesen be is zavart a jól bevált heti tervnek. Reméltem azért, hogy egy hasonló jó hetet zárok majd.
Egyre közeledik április 10, így a héten már mindenképp komolyan végig szerettem volna vinni a menetrendet, hogy teljesen felkészülten indulhassak majd a 7. maratonomon.
Eljött a február, ami az év legrosszabb időjárását szokta hozni, sok esővel. Most viszont a hét eleje szinte tavaszias volt, a végére viszont megjött a szokásos rosszidő is.
A múlt heti megfázásból sikeresen kikászálódtam, így újra egy teljes hetet tudtam futni. A hét eleji hideg is a második felére végre eltűnt.
Mióta komolyabban elkezdtem futni azóta folyamatosan mérem a pulzusomat. Egészen tavaly májusig telefonnal edzettem amin az Endomondó futott. Ehhez volt kapcsolva egy Polar Bluetooth-os pulzusmérő, még a régebbi modell nem pedig a Bluetooth smart-os. Működött rendesen és szépen, de gyakolratilag…
Futás szempontjából a hét nem telt túl jól. Sőt egyenesen katasztrófális volt. A múlt vasárnapi futáson szerintem megfáztam. Elég jó meleg cuccaim vannak, és tényleg nem fáztam, viszont sálam az nincs és az arcomat sem védtem.A végén aztán kaptam rendesen szembeszelet. Gondolom ez bosszulta meg…
Ezt a hetet már nagyon vártam a szombathelyi út miatt. A fő ok természetesen a család és a barátok voltak, futócuccot ugyan vittem magammal, de az időjárás miatt nem voltam bent biztos, hogy tudok majd futni. Lássuk a hetet:
Hétfő: egész nap 20 fok és napsütés. Hihetetlen. Mi lesz nyáron? Ennyire…
Az első teljes hét 2016-ban a szokásos január eleji jó idővel.
Hétfő: A kedvenc napom a cégben, január első 2 napjában semmi dolgom, és nincs is bent senki. Ma ténylegesen kb 1 órát dolgoztam, és háromkor már otthon is voltam. Kis pihi után este 14 fokban csöpögő esőben indultam el futni.…
Az első futással gyakorlatilag kipipáltam az egyik 2016-os célomat! És nem tudom hogy sírjak, vagy nevessek, mert még csak igazán el sem fáradtam bele. Vagy nagyon jó vagyok, vagy a céljaim túl könnyűek? Inkább az utóbbi...de nézzük mi is történt.
A héten csak kétszer voltam…