Az előző hét jól indult, de sajnos az elmaradt szombati tempó miatt nem került fel a korona a helyére. Ezen a héten mindenképp akartam egy hosszabb és egy rövidebb tempót is futni, tesztelve ezzel hogyan tervezzem majd a Messini maratonra a tempómat.

Hétfő: ma a hosszú tempón volt a sor. Két óra 165-ös pulzuson. Erre rákészülve ebédre lasagnát ettem, és meló után gyorsan kis csirkét meg rizottót. Aztán pontban hatkor elindultam. 17 fok, de elég erős széllökések. Megint csak 1 liter iso, 2 gél és füge volt velem. Lekocogtam a stadionig és most nem melegítgettem, hanem egyből elindultam 165-ön. Az eleje picit nehezen esett, de aztán beálltam az egyenletes tempóra. Ez olyannyira sikerült, hogy első 6kilométer mind 4:20-as lett. Aztán leálltam inni ami miatt a következő már csak 4:30 lett. Innen aztán eléggé felerősödött a szél, úgyhogy a hátszél nem segített sokat, de a szembeszeles kilométerek mind 4:25-28 körüliek lettek. 50 percnél ettem egy gélt biztos ami biztos aztán másfél óránál még egy fügét. Más nem kellett, teljesen jól álltam energiaügyileg és a gyomrom is jó volt, bár néha picit belötyögött. Azt nem mondom hogy nem fáradtam el, de teljesen könnyedén és egyenletesen lehoztam a két órát 4:24-es átlaggal. Ez mindenképp jó, mert ezzel bőven belül vagyok a tervezett 3:15-ön, és tényleg úgy éreztem, hogy simán menne még ezen a tempón egy óra. Az önbizalmam mindenesetre visszatért. Picit viszont csalódott vagyok, mert 3 hete 165-ön bőven 4:15 körüli tempót hoztam már, most viszont ez picit visszaesett. Igaz még mindig érzem a torkom és a fejem is picit még fájt. Aztán lehet jobb is egyenlőre maratonhoz ez a tempó, úgy néz ki ezt legalább biztosan tudom hozni, legalább is még 25 után sem lassultam be. Egy büszke 28 kilométer jutott mára,plusz világrekord 0 pisiléssel!

Szerda: kedden céges kajálás volt, esküszöm még ma is nehéz voltam miatta annyit ettem. Kellemes 16 fok volt még este 7 előtt is amikor elindultam. 75 perc laza volt a mai adag. Ahhoz képest, hogy hétfőn mekkora tempót futottam, nem éreztem egyáltalán fáradtnak magam, a lábaim is teljesen lazák voltak. Igaz előző nap jó sokat smr-eztem, ami ezek szerint érezhetően használt. Az edzés eseménytelen és sima volt, 143-as pulzus 5:06-os tempóval, 76 perc alatt 15 kilométer. Pipa!

Csütörtök: céges edzés, amin valahogy végig nehéznek éreztem magam, meg a felénél teljesen kezdtem lemerülni is. Hiába megint a nagy siettségben nem ettem rendesen előtte és ez megint csak megbosszulta magát. Ma 400 as tempókat futottunk. Először 8x100m rákészülés, majd 2x400m tempó. Aztán megint 8x100m rákészülés, aminek fele lassú, fele gyorsabb volt. A végére pedig megint 2x400m tempó. Az első négyszázast rendesen túlfutottam. 1:17 lett, de majd kiugrott a szívem és nem is esett túl jól. A többit már óvatosabban futottam, hihetetlen, hogy mennyire kevésbé fárasztott le hogy 6 másodperccel lassabban futottam. Ezek már rendesen jól estek, és kellemesen elfáradtam. 8 és fél kilométer jött össze.

Péntek: végre megint Kalamata. Karácsony óta nem voltunk, ráadásul most jöttünk először az új kocsival. Szépen gurul és jóval kevesebbet is eszik mint az én Focusom, amitől azért fájó szívvel válok meg. Remek társ volt majd 9 évig. Pont vihar után érkeztünk meg és én este még elindultam egy 75 perces laza futásra. Bár 14 fokot mutatott a hőmérő, a szél meg a tenger miatt felvettem a széldzsekimet meg kesztyűt is húztam. Nagyon jól tettem, mert végig hideg volt a tengerparti sétányon, nem is futott rajtam kívül senki. Szomorúan nyugtáztam, hogy kivágtak jópár pálmafát, így már nem volt az a trópusi hangulat. Picit 143-as pulzus felett futottam, de 145 fölé nem nagyon mentem így sem. Kellemes 4:56-os tempó jött össze, valamivel több mint 15 kilométer a 75 perc alatt és a friss sós levegő különösen jót tett. Picit a kemény talaj miatt viszont érezni kezdtem a bal térdemet. Ez nem jó, remélem nem lesz bajom belőle.

Szombat: egész nap a parton döglöttünk. Imádom a márciust, amikor még picit hideg van, de napozni frankón lehet. Combig a vízbe is belementem, ami a fáradt izmoknak különösen jó. A sok napozás, meg a bőséges ebéd azonban délutánra eléggé betümmesztett, és nehezen indultam neki az esti 1 órás tempónak. Előtte azért még egy jót smr hengereztem, és ahhoz képest, hogy előtte 3 nap futottam, összesen majd 40 kilométert, teljesen frissek voltak a lábaim. A bal térdemet viszont még éreztem picit, úgyhogy a parti sétány helyett a stadionba mentem, mert az jóval puhább. Nem is bántam meg. Tempóedzésre ezentúl ide fogok jönni. Jó a talaj, van világítás,nincs tömeg, akkor iszom amikor akarok, le tudom rakni a cuccomat is és van wc! Mi más kell még. 10 perc melegítés után elindítottam a tempót. 165-ös pulzuson 1 óra. Ahhoz képest, hogy ez már a 4. futós napom volt egymás után, nagyon jól ment és jól is esett. Stabilan hoztam a 4:15-4:20 közötti kilométereket és a pulzusom is alig alig ugrott ki a zónából. 35 perc után viszont kellett egy pisiszünetet tartanom, meg akkor már ettem egy fügét is. Megkönnyebbülten folytattam és simán, minden különösebb fáradtság nélkül fejeztem be a tervezett 1 órát. A tempó része kerek 14 kilométer lett, 4:18-as átlaggal. Bemelegítéssel és levezetéssel pedig 17 kilométer jutott szombatra. Régebben mindig ódzkodtam a stadionban körözéstől, hogy monoton és unalmas. Ma viszont az ellenkezőjét tapasztaltam. Annyi a titka, hogy nem szabad köröket számolni, meg távolságot nézni, hanem csak az időt. Valahogy így sokkal kevésbé fáradtam el, és nem volt pl a szokásos utolsó két kilométeres szenvedés, amikor tudom, hogy már csak egy vissza maradt a sétányon és vége. Az is jobb, hogy nem kellett sétáló turistákat kerülgetni, ami főleg nyáron elég sok gondot okoz, persze én nem szoktam soha senkit félrelökni, vagy megijeszteni, mert azért a sétány elsősorban sétára való. Az egyetlen gond a stadionnal ma a bűz volt, valaki disznót, vagy valamit pörzsölhetett, mert iszonyat büdös égett szőrszag volt.

A hét szuperül telt, végre megint minden edzés a terv szerint ment, és minden kilométert élveztem. Összesen 84 kilométert futottam amiben volt két elég komoly és sikeres tempóedzés is, ami teljesen visszahozta a már már veszni látszó bizalmamat. Végre megint erősnek érzem magam, ha az időjárás nem lesz szélsőséges akkor úgy érzem meglesz még a 3:15-ön belüli maraton Messiniben.