Futás szempontjából a hét nem telt túl jól. Sőt egyenesen katasztrófális volt. A múlt vasárnapi futáson szerintem megfáztam. Elég jó meleg cuccaim vannak, és tényleg nem fáztam, viszont sálam az nincs és az arcomat sem védtem.A végén aztán kaptam rendesen szembeszelet. Gondolom ez bosszulta meg magát. Vasárnap még semmi bajom nem volt, estére viszont elkezdett folyni az orrom. A hétfői utazáskor is végig elég kába voltam, de azért sikeresen hazaértem. Vettem a reptéren 4 üveg pálinkát orvosságnak. Kedden nem éreztem különösebben betegnek magam, de az orrom teljesen el volt dugulva, ráadásul Athénba is bekukucskált a tél. Estére itt sem volt több 4-5 foknál. Eldugult orral ilyen hidegben pedig nem fogok futni. Csak kinyírám a torkomat vele. Csütörtökig otthoni kúra volt a program, aztán este kimerészkedtem a céges edzésre. Az orrom tiszta volt, de valahogy nehéznek éreztem magam. Nem is vittem túlzásba, a sima laza futások mellett csináltam 2x300m és 1x600m tempót, ami nem is esett túl jól és a sebesség is elmaradt a szokásostól. Valahogy gyengének éreztem magam és a lábaim is teljesen be voltak állva. Összesen aznapra 10 kilométert szenvedtem össze.

Pénteken már úgy éreztem semmi bajom, úgyhogy nekiindultam egy 75 perc lazának. Nem volt túl meleg, de nem fáztam. A stadion bejáratánál rohamrendőrök géppisztolyokkal és hülyén néznek rám ahogy elfutok mellettük. Mi a fene? Remélem nincs kijárási tilalom amiről nem tudok... A lábaim megint nem igazán akartak engedelmeskedni, ráadásul a pulzusmérőm is elkezdett szarakodni és össze vissza ugrált 100 és 185 között ami eléggé felidegesített. Kb 3 kilométer után állt be normál üzemmódra. Ezt már nem először csinálja, valószínű itt az ideje pántot cserélnem. Próbáltam lazán futni és tartani a 143-as pulzust, de rettenetesen szenvedtem. A lábaim jobban be voltak állva mint egy maraton után. Ezek szerint még nem hevertem ki teljesen a megfázást, ami azért érdekes, mert amúgy az orrom már teljesen rendben volt, a fejem, torkom, nyakam sem fájt, és tényleg nem éreztem betegnek meg gyengének magam. Mindegy, ez van. 8,5 kilométer után abbahagytam a szenvedést és hazamentem. Tanulság: vennem kell egy csősálat.

Hétvégén már nem futottam, jobb inkább teljesen regenerálódni, mint megint szenvedni. Remélem hétfőn találok csősálat is, és végre teljes erővel tudom folytatni a programomat. A hétre kemény 18 kilométer jött össze :-(

Viszont legalább volt időm picit átgondolni a felkészülésemet, és az edzésprogramomon egy picit változtatni fogok, legalább is kipróbálom a következő maratonra, ami ugye április 10-én lesz. Eddig heti átlag négyszer futottam, amiben volt egy hosszú, 2 laza és egy tempó. Közeledve a maratonhoz a hosszú felment 30-32 kilométerig, a tempó meg 22-24-ig. A hosszú és a tempó előtti napokon soha nem futottam. Heti kb 65-80 kilométer jött ezekből össze. Most annyit tervezek változtatni, hogy heti ötször fogok futni: hétfő hosszú lassú 2 óra. Az időtartamot nem fogom emelni. Kedd és csütörtök céges edzés, ahol mindig van valamennyi intervallumos gyorsítófutás de úgy, hogy nem szoktam tőle meghalni. Pont jó. Péntek 75 perc laza, és szombaton tempófutás 75 perc, amit fokozatosan fogok emelni 105 percig. Ezzel a tervvel kb 80 kilométer lesz a heti adag, de nem fogok unalmas lassú hosszúkat futni, amit bár szeretek, de a mai napig a két óra a futóküszöböm. Azon felül már unom magam. A maratonra felkészülés gerincét elvileg a pénteki és szombati futások fogják adni, amiknek az összege két és fél órát tesz ki. Ez a 3:15-ös céltomól csak 45 percre van, és a tempófutást mindig megelőzi egy lazább edzés ami miatt a szombati futás szimulálja a maraton második és egyben nehezebb felét. Az edzések természetesen továbbra is pulzuskontrollal lesznek, a lassú 143-on, a tempó pedig 170-en. A maratoni kezdőpulzusom pedig 165 lesz, a vége felé már ezen fogom futni a hosszabb tempókat is. Remélem működni fog a dolog. Április 10-én kiderül...