Eljött a február, ami az év legrosszabb időjárását szokta hozni, sok esővel. Most viszont a hét eleje szinte tavaszias volt, a végére viszont megjött a szokásos rosszidő is.

Hétfő: minek indultam egyáltalán neki? Valamiért ma teljesen lefáradva értem haza. Ettem 2 szelet vajaskenyeret és bezuhantam az ágyba. Aztán 6 körül kikászálódtam, hogy menni kéne a két órás alapozófutásra. Haló! Amit a múlt héten is sikerült elcseszni. Összeszedtem magam és nekiindultam. Rémes volt. Majd elaludtam. A lábaim meg a tüdőm bírta simán, de agyilag nagyon nem voltam ott. 15 kilométer után haza is jöttem és egyből vissza is feküdtem az ágyba. Néha ilyen nap is van. Rossz hír, hogy megint éreztem a térdeimet. Nem értem...

Kedd: napsütéses 17 fokban bicikliztem le a céges edzésre. Jól kezdődött és jó sokan is voltunk. Bemelegítésként picit tempósabban 3 kilométert hoztam össze. Utána futóiskola, majd gimnasztika. Jó sok hasizmozással. Jól esett. Aztán jött a külön program: 250m laza, 150m gyors tempó, 3 perc maraton tempó, 500m laza, 300 m gyors tempó, 250 m laza, 3 perc maraton tempó. Alig bírtam megjegyezni. A gyors tempók kimondottan jól mentek, bőven 3 percen belüli tempóval. A maratoni tempókat 165 körüli pulzuson futottam ami ma 4 perc körüli tempót jelentett. Jól esett az egész mai edzés. Kerek 10 kilométer.

Csütörtök: ma is gyönyörű 17 fok a céges edzésen.Délután ittam egy kávét a cégben amitől a szívem lement alfába. A bemelegítésnél 5 percen belüli kilométereket futottam 140 körüli pulzussal. Mi a fene? A kávé lesz az új csodafegyverem? Nem igazán. Bár jól mentem, de 3 hirtelen elkezdtem szédelegni, amit egy gyors géllel sikerült orvosolnom. A mai menü majdnem mindenkinek ugyanaz volt: bemelegítés, futóiskola, majd 2x300 m tempó, 150 m gyors tempó, 2 km maraton tempó, és a végére 6x100m lassú és gyors tempó felváltva. Az összes tempó nagyon jól ment, a maraton tempónál próbáltam nem menni 165-ös pulzus fölé, és így is megint 4 perces ezreket hoztam. Még mindig van egy srác a céges csapatból aki mindig versenyezni akar velem :-) Most is együtt indultunk neki a 2 kilométeres tempónak, én szigorúan 165-ös pulzus alatt. Hallottam ahogy végig mögöttem van és a végére meg is előzött :-) Örült neki nagyon, de hallani lehetett a légzésén, hogy teljesen kikészült, én meg csak mosolyogva teljesen egyenletes légzéssel nyugtáztam a győzelmét. Jó formában van ő is, de azért még mindig több mint 15 perccel el van maradva tőlem maratonon. Ma is kerek 10 kilométer lett.

Péntek: visszajött a tél! Erős szél és mindössze 6 fok volt estére, ráadásul lógott az eső lába is. Ahogy hazaértem melóból el is indultam, amíg még nem esett, mondom jobb pihenés nélkül megcsinálni, mint egy esetleges zuhé miatt kihagyni. A szombati tempó előtti laza 75 percest futottam. A nagy szél miatt annyira nem tudtam egyenletesen tartani a pulzusomat, de azért a végére csak kijött a 143-as átlag. A dzseki és a csősál is megint teljesen jól szuperáltak, egy percig sem fáztam sőt a végére picit le is izzadtam. Úgy 50 perc környékén elkezdett szemerkélni az eső is, aminek most kimondottan örültem, mert ki akartam próbálni milyen hidegben esőben futni. Eső végül is nem lett, csak egy 10 perces szitálás. Nem esett túl jól ez a pihenés nélküli futás, ráadásul szerencsém sem volt, mert mire végeztem kitisztult az ég,és a szél is elállt. Picit több mint 75 perc alatt 15 kilométert futottam.

Szombat: az első terheléses tempóedzés. A csütörtöki 10 és a pénteki 15 kilométerrel a lábamban indultam egy 75 perces tempóedzésre. Ez ahogy korábban írtam, a maraton második felét hivatott szimulálni. Ennek megfelelően ma csak 165-ös pulzussal futottam. Az időjárás jó volt, este hétkor szélcsend és 7 fok. A legideálisabb futóidő. Sajnos azonban a stadionban megint teljes sötétség. A negyed órás bemelegítéskor el is kaptam egy kóbor faágat, meg egy kóborkutya is halálra rémített ahogy előttem termett hirtelen a sötétből. Pedig szegény csak egyhelyben ült. Ebédre pizzát ettem, a probléma az volt, hogy az az ebéd majdnem délután négykor volt, amitől picit nehéznek éreztem magam. No mindegy, elindultam a tempóval. Eszméletlen jól ment és jól is esett. Beálltam 165-re és jöttek sorban a kilométerek: 4:05,4:17,4:14,4:15 és ez végig így folytatódott majd 18 kilométeren keresztül. Ez nagyon jó hír, mert ez majd 3 órás maratoni tempó 165-ös pilzuson! Hogy ne legyen teljes az örömöm, a gyomrom a vártnál korábban elkezdett mocorogni, így már fél óra után toltam is a gélt. Nem is volt gond a következő 35 percig, amikor is hirtelen leesett a pulzusom 160-ra és elkezdtem nagyon éhes lenni. Mivel már csak 10 perc volt hátra már nem akartam még egy gélt enni, így az utolsó 3 kilométeren 160-as pulzussal gurultam, de nem akartam elhinni még mindig 4:17-es kilométerekkel. Érdekes... Ahogy átlépte az óra a 75 percet lassítottam és még egy 3 percet levezettem. Kellemesen elfáradtam, de jól esett nagyon a mai adag. 21 kilométerrel zártam a szombatot.

A héten 5 edzésen megint 72 kilométert futottam. Bár a hétfői hosszú megint nem jött össze, a szombati tempó mindenért kárpótolt. Kezdek hinni magamban, hogy még Messiniben bőven 3:15-ön belül fogok teljesíteni. Meglátjuk hamarosan, még két hónap. Ez a hülye Polár elcseszte a weboldalán az export funkciót, és nem tudom átmenteni az edzéseket Endomondóba. A fene vigye el!