Már hetek óta vártam ezt a hétvégét. A Messini maraton a kedvencem. Viszonylag egyenes és kevesen vannak. Idén harmadszor vágtam neki, és a cél 3:15 volt. Nem sikerült. Sajnos, vagy szerencsére? Az írás végére kiderül.

A felkészülés nem ment gond nélkül, a térdem miatt a hosszúak rendesen elmaradtak, ami miatt tartottam is a versenytől, mert idén gyakorlatilag nem futottam egyszer sem még 30 kilométert sem. Amiben reménykedtem, hogy a több egymásra épülő rövidebb edzés azért megfelelő kondiban tartott. A verseny vasárnap reggel 7 kor kezdődött, így hogy ne érjen meglepetés szombaton reggel elmentem egy rövid tempóra, hogy érezzem mire számíthatok másnap. A 4:28-as eredmény teljesen jó lett, ez bőven a 3:15-ön belül van, így nyugodtan vártam a másnap reggelt.

Már 5-kor talpon voltam, és készültem, főleg mentálisan. Ebben csak egy kis földrengés zavart meg így kora reggel. Ageliki fel is riadt rá, így legalább el tudtam búcsúzni tőle. Ő egyébként 10 kilométert futott, ami 9:30-kor kezdődött. Átautóztam Kalamatából Messinibe és 40 perccel a rajt előtt már a parkolóban voltam. Rövid tümmedés után elkezdtem a bemelegítést, meg ettem fügét biztos ami biztos. Az idő megint ideális futóidőnek ígérkezett: 15 fok és felhős. Ahogy szeretem.

Pontban 7-kor eldördült a rajtpisztoly és elindultunk. Imádom, hogy az első 50 méter után már el is oszlik a tömeg és nem kell senkit sem kerülgetni. Hamar be is állítottam magam 165-ös pulzusra, amitől nem is nagyon terveztem eltérni úgy 2 és fél óráig. A tempó teljesen jól 4:25 és 4:35 között váltakozott. Idén voltak iramfutók is. Én véletlenül beálltam a 3:15-ös mögé. Rajtam kívül még egy srác futott velünk, aztán rövid időn belül se előttünk, se mögöttünk nem volt senki. Én igaziból nem követtem a srácot, de valahogy az én tempóm pont egybeesett eddig a 3:15-ös irammal. 40 percenként terveztem frissíteni, ami a mai futás leggyengébb láncszeme volt. Történt ugyanis, hogy a szokásos gél amit szoktam enni egyszerűen elfogyott. 5 boltban voltam és sehol nem volt. Valaki szabotálni akar és felvásárolta az egész országos készletet? Amit vettem azok nem teljesen ugyanazok voltak, és komolyan féltem, hogy meg fognak hajtani és mehetek majd az árokpartra fosni. Összesen 3 régi gélem volt, biztos ami biztos azokkal nyitottam. 

Egy óránál értük el pont a 13. kilométert, gyors futómatek, ez azt jelenti, hogy van kb 3 perc előny eddig, tehát minden a terv szerint. A másik srác már jóval lemaradt, így ketten nyomtuk a kilométereket. Picit dumáltunk, és kiderült, hogy a srác még soha nem futott maratont. Ahhoz képest nem rossz , hogy 3:15-ös iramfutóként kezdi. Aztán mondta, hogy csak 35-ig fog jönni, többet nem bírna. Végül is szép teljesítmény az is. 18 körül elkapott egy holtpont, és elkezdtem gyengülni. Ennyi lett volna? Eddig bírtam volna ezen a tempón? Nem túl jó jel,de ez van. Aztán ahogy hátranézrem rájöttem, hogy itt bizony egy hosszabb és kitartó emelkedő volt,ez okozhatta gyengülést. 

A félmaratont 1:35-tel zártuk, az előny már 5 perc. Szuper. Ekkor viszont az eddig tökéletes futóidő elkezdett romlani. Eső. Ráadásul az erősebb fajta, ami nem fog egyhamar elállni. Mindegy esőben még úgysem futottam soha, bár nem pont egy maraton második felén terveztem kipróbálni. Pillanatok alatt bőrig áztam, de szerencsére a hőmérséklet pont jó volt, úgyhogy végül is az esőre nem foghattam semmit. Egyedül az elmaradó szurkolókat, mert most bizony jóval kevesebben bíztattak minket.

27 körül utolértünk egy srácot, pont egy domb előtt. Lehagytuk, de próbált jönni velünk. A légzéséből éreztem, hogy nem fogja sokáig bírni. El is maradt pár kilométer után. Én teljesen jól voltam, a lábaim még mindig jól működtek, a pulzusom is egyben volt és elkezdtem az új géleket is enni. Szerencsére nem forgatták meg a gyomromat. Számomra az izgalom a 2 óra elhagyásánál kezdődött, ez volt ugyanis a maximum amit idén tempóban lefutottam. Innentől már szűz területen jártam, szerencsére minden különösebb gond nélkül. Ráadásul az eső is elállt. 

30 környékén lehagytunk még egy srácot, majd egy sétálót is aki nagyon elfuthatta az elejét. Megint számoltam és innen már tényleg csak kevesebb mint egy óra volt és még mindig megvolt majdnem az 5 perc előny. Röhögtem magamban, hogy milyen hülyén hangzik egy átlagembernek, hogy már csak 12 kilométer van hátra. 35-nél ahogy visszakanyarodtunk Messinihez az iramfutó srác elköszönt és befutott a városba. Ránk még várt a gyűlölt hurok ahol kb 2 kilométeren szembe megyünk azokkal akik már visszafordultak a partról. Az órámat ellenőrízve láttam, hogy Agekikiék nemrég indultak neki az ő 10 kilométeres versenyüknek. Ami ezután történt azt viszont nem akartam elhinni.

Elkezdett olyan szinten szakadni az eső, hogy szinte az orromig nem láttam. A futásból pillanatok alatt vízenjárás lett, akkora folyók keletkeztek az úton. A legnehezebb az volt, hogy a cipőm telement vízzel ami ugye plusz súly pont a verseny azon szakaszánál ahol még a legkönnyebb cipőt is az ember acélbetétes bakancsnak érzi. Hangosan káromkodtam, meg röhögtem, hogy ez a mai szerencsénk. Főleg a 10 kilométeresek szívhattak, mert őket tényleg az elején locsolta meg az időjárás. A baj ugye nem jár egyedül, a víz mellé még kaptam egy cipőfűző kikötődést is. Ahogy lehajoltam megkötni azt hittem úgy maradok és innen baromi nehéz újra nekiindulni. Innentől fájt is minden lépés, pedig még volt 6 kilométer, de a tempót fogcsikorgatva tartottam. Az eső ahogy jött el is illant és kisütött a nap. Ahogy elértem a hurkot még pont láttam az elsőt, aki akkor hagyta el a 40. kilométert. Jó neki, hamarosan végez. Elkezdtem beérni a 10 kiométereseket is, és reméltem, hogy esetleg utolérhetem Agelikit is, de sajnos a fordulónál ők továbbmentek, csak mi maratonisták fordultunk. 

Bár még volt 4 kilométer, és a kényszermegálló miatt mindenem fájt, már csak mosolyogtam. Tudom nem illik előre inni a medve bőrére, de a 3:15-öt már zsebreraktam. Amivel meg előbb érek be az plusz ajándék. Az utolsó kilométerek lassan teltek. Mögöttem senki, előttem viszont nem messze volt egy kolléga, aki eléggé elfogyhatott, mert néha meg-megállt. Gondolkoztam ,hogy befogom, de aztán inkább hagytam,nem akartam teljesen kikészülni. Egy rövid szakaszon megint kereszteztük a 10 kiométeresek útját, és látom, hogy az egyik csapattársam az edzésekről vezeti elég rendesen a mezőnyt. Kiabáltam neki, de nem hallotta a süketje.

Végre rákanyarodtam a célegyenes előtti hosszabb egyenesre, amikor begörcsölt a nagylábujjam. Ilyen még soha nem volt és megijedtem, hogy szégyen szemre az utolsó párszáz métert sétálnom kell. Szerencse egy erős toppantással aztán elmúlt, úgyhogy a végére szépen mosolyogva és futva értem be. A sarkon ott volt az edző, aki már messziről tombolt, hogy mekkorát futottam. Tettem egy 2 méteres kitérőt, hogy pacsizhassak is vele. A téren a jóidő meghozta a tömeget is, elég sokan voltak, és mivel az edző pont a speakeres kolléga mellett állt, kaptam egy személyreszóló befutót: És most jön Laci Magyarországról! Horváth László maratonon! Ageliki szülei és tesója megint kijöttek, velük is még pacsiztam a cél előtt. Aztán óra leállít és nagy megkönnyebbülés: 3:11:29! Megcsin'ltam! Hihetetlen boldog voltam!

A tömegben gyorsan csatlakoztam a családhoz, mert vártuk Ageliki érkezését. Nemsokáta be is érkezett az ázott kis verebem, jó vörös fejjel. Sikerült neki is bejönni a 10 kilométeren 60 perc alá, aminek nagyon örült, én meg duplén voltam büszke.

Ezt a maratont nagyon összeraktam. Végig egyenletesen jöttem, csak egy kisebb holtpontom volt 18-nál, és szerencse megint nem kaptam falat. Az eső azért nehezített a végén a dolgon, de teljesen elégedetten fejeztem be a versenyt. Annyira ráadásul nem is voltam kikészülve mint egy éve. Ez megint csak azt bizonyítja, hogy az új edzésmódszerem működik, és lehet 30-on felüli hosszúk nélkül is remek maratont futni. A lábaim bár fájnak, de azért rendesen tudok menni, egyedül a lépcsők okoznak nehézséget. Este még kapnak jó kis SMR hengerezést. Aminek viszont nagyon nem örülök, az az egyik körmöm. Eddig soha nem volt gond velük, vízhólyagom sem volt soha, de most remélhetőleg a víz miatt az egyik körmöm nagyon lila és fáj. Remélem hamar elmúlik. A 3:15 ma tehát nem sikerült, de SZERENCSÉRE :-) Októberben Budapesten folytatjuk!

 Endomondo link: https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/703188099