Bizonyos szempontból egyértelműen igen. A november kifejezetten sikeres volt. Futottam majdnem 70 km-t. egészen pontosan 68,91 km-t. Namost eddig a közel egy év alatt 2 olyan hónap volt, amikor sikerül 50 km fölé menni. Az eddigi legkomolyabb hónapomhoz képest majdnem 15 km-t javultam. Ez 37 %-os javulás.

Ez eddig király.

És most jönnek a rossz hírek.

Ez túl sok. Ennyi nem megy. Legalábbis most nem megy. Fájnak a lábaim a legkülönbözőbb helyeken. Jellemzően a boka környéki részt érzem leginkább, de fájt már a combom, térdem, és a talpam is.

Úgyhogy ideje megint okosnak lenni. Azt látni kell, hogy ez túl gyors növelés volt. Egész júniustól - október végéig azaz 5 hónapon keresztül összesen futottam 136 km-t, most meg egy hónap ...

A hét elején még Szombathelyen voltam, csak szerda ebéd után indultam vissza Athénba és picit tesztelendő az atléta módot a hét minden napján akartam futni, amivel egy kb 100 kilométeres hét jött volna ki. Ennyit még soha nem futottam...Lássuk mi lett a tervből:

Hétfő: délelőtt meglehetősen szép idő volt, hideg de napos amit nagyon szeretek. Az atlétikai pályára mentem ki, mert az közelebb van mint a csónakázó tó, és a ruhát is le tudom rakni ha túl meleg van. Rettenetes tömeg fogadott, egész végig egyedül voltam :) Csináltam egy 25 perces bemelegítést, majd 12x100 méter gyorsítót, aztán 5 perc laza futást. Utána az edzés fénypontjaként egy 15 perces maxtempó futás, ami meglehetősen jól sikerült. Cooperben 3100 méter jött ki, ...

Szeptemberben már bőven benne voltam a Budapest maraton felkészülési programjában, és ebbe pont belefért egy félmaratoni megmérettetés. A Navarino challenge nagyon kínálta magát. Ageliki 10 kilométerre, én a félmaratomra neveztem. Ez a verseny igaziból nem is verseny, hanem egy 3 napos sportünepély. Az apropót az adja, hogy Dean Karnazes híres amerikai ultrafutó erről a környékről származik. Legalább is az apja. És véletlenül itt van Görögország egyik legexkluzívabb hotelkomplexusa is, ahol még Brad Pitt szintű sztárok is megfordulnak. Össze is kevertek vele amikor megérkeztünk :)  Érdemes pár képet megnézni a neten, a hotel neve Costa Navarino. A sporteseményeket gyakorlatilag a hotel köré szervezték, van úszás, bicikli, pilates, ...

Ezt a hetet meglehetősen lazára terveztem, de arra nem számítottam hogy csütörtökig semmit nem fogok csinálni. Történt ugyanis, hogy hétfőn ettem a cégben egy salátát ami egy óra múlva vissza is jött. Hazamentem és egész délután hánytam ráadásul picit be is lázasodtam. Eléggé ramatyul éreztem magam, úgyhogy kedden be sem mentem dolgozni. Először kedd ebédidőben bírtam enni először és még mindig elég gyengének éreztem magam. Szerdán már bemetem dolgozni, de a délutáni futáshoz még gyengének éreztem magam.

Maradt a csütörtöki céges edzés, ahova meg valami ismeretlen okból kifolyólag egy órával előbb érkeztem. Picit fura volt, hogy még világos volt,de csak akkor esett le amikor teljesen egyedül toporogtam a stadionban. Így ...

Namost kb a címmel le is zártam minden fontos közlendőt.

A Vivicittáig 150 nap van hátra. Továbbra is borzasztó szkeptikus vagyok a 60 percet illetően. Szép lassan át is terveztem magamban 65 percre. Nem hiszem, hogy 110 kiló körüli súllyal képes lennék akár a 65 perces eredményre, és fogalmam sincs mennyit tudok /ha tudok egyáltalán/ fogyni a versenyig. Biztos vagyok abban, hogy 1-1 kiló elvesztése vagy inkább 5 kiló elvesztése mindenfajta különösebb edzés nélkül is komoly tízmásodperceket jelentene kilométerenként.

És itt a lényeg!

A súlyom egészen egyszerűen nem akar lejjebb menni a világ össze f..ért se!

Egy vicc, hogy miközben egyre többen mondják, hogy mennyire látszik, hogy fogytam, meg minden ruhám nagy rám, még ...

Nem az én ötletem volt...ráadásul elég röhejes, hogy előbb futottam maratont, mint félmaratont, de így jött ki. Nem igazán akartan versenyeken futni, mert a maraton kivételével amihez azért kell logisztika, simán tudok edzésként is futni 30 kilométerig anélkül, hogy megunnám, vagy éhen illetve szomjan halnék. Feleségem találta ki, hogy ő szeretne egyet versenyen futni, mert elkezdett ugyan kocogni, de meg szeretné érezni egy verseny ízét. Mivel addig nem futott 6-7 kilométernél többet, ráadásul elég lassan ami nem baj, beneveztem az 5 kilométeres versenyre ami pont tőlünk egy kerületnyire volt Athén északi kertvárosi részében. Jómagam a félmaratonon indultam, mindenféle cél nélkül. Nem akartam lazázni, de meghalni sem.

Május lévén ...

Igazából pár hete történt, de ezidáig elfelejtettem leírni. Egy szerdai napon, éppen a kis csoszogásom közepén voltam, amikor valamiért úgy döntöttem, hogy nem a szokásos útvonalamat futom meg, hanem a Csónakázó tó felé veszem az irányt.

A horgásztónál csak annyit láttam a kezdődő sötétségben, hogy mintha egy ember feküdne az egyik horgászstégen. Megálltam, odamentem, és találtam egy annyira, de annyira részeg fiatal srácot, hogy csak na.

Természetesen senki sem segített rajta korábban. Viszonylag régebben ott feküdhetett, mert elég hideg volt az arca, amikor megpaskoltam. Nem reagált semmire. Megállítottam egy telefonáló nőt, és hívtam a mentőket. /A nagy eszemmel nem jöttem rá, hogy a futáshoz használt telefonomban ugyan ...

Ez a hét az ünneplésről és rehabilitációról szólt, értékelendő komoly edzés nélkül, de nem is baj ennyit megérdemel az ember. Érdekes, hogy bár vasárnap a marton után hullának éreztem magam,de másnap meglepően jól voltam. Azt nem mondom, hogy nem volt izomlázam, de simán tudtam gyalogolni, meg még a lépcsőzést sem szenvedtem meg, szóval fejlődöm. Kedden el is mentem a céges futóedzésre ami inkább csak eseménybeszámoló volt, mindenki mondta a maga kis élményét, jó volt halgatni. Futni is futottunk, de nem sokat összesen talán 5 kilométer jött össze. Szerdán futottam magam egy laza délutáni tízest aztán csütörtök megint csak céges futás ahol inkább csak gimnasztikáztunk. Szombaton elmentem egy reggeli 1 órás lassú futásra, ...

Sztár vagyok...Legalábbis a cégben. Mióta megfutottam a 3:28-as Athén maratont vasárnap, hétfőre már szinte az egész cég tudta, és egész nap kaptam az elismeréseket, gratulációkat olyan emberektől is, akikkel szinte soha nem is beszéltem. Mivel sokan futottak a 10 meg az 5 kilométeres távon is, hétfőn tényleg mindenki be volt zsongva, hogy ment, milyen volt. Mit mondjak, jó érzés :) Ezért is megérte...

Gondolkozom...min is? Még nem írtam róla, de áprilistól a magam edzései mellett heti kétszer eljárok a céges futóklubba is. Ez egy egy órás alkalom, profi edzővel a volt olimpiai atlétikapályán, ami sajnos úgy néz ki ahogy.... Az edző 65 éves, volt olimpikon futó és a görög olimpiai csapat edzője is volt, valamint az ő keze alól ...

Kezdjük a végével: kegyetlenül elfáradtam! Amióta hazaértem ettem 4 db kebabot, 2 souvlakit és csak fekszem. Igaziból minden maraton után ez a program, de most valahogy fáradtabb vagyok :( Lássuk miért:

Tegnap elég fárasztó napunk volt, de időben lefeküdtem, és 10 körül szerintem már aludtam is mint a bunda. A reggel 5 órai kelés gond nélkül ment, igaz a buszon picit visszabóbiskoltam. Reggel 7 kor már a stadionban voltam, és rohadt hideg volt, fújt a szél rendesen. Nem is értettem, hogy bírnak egyesek sima pólóban meg rövidnadrágban jönni. Én beöltözve vártam, hogy felkeljen a nap. 8 körül öltöztemöbe és leadtam a cuccaim. Most taktikusan a hátsó vécék környékén melegítettem, ott alig voltak és nem kellett sorban sem állni. ...

A héten a vasárnapi maraton miatt csak a céges futóedzéseken voltam kedden és csütörtökön, illetve ma reggel futottam egy laza 3 kilométert. Összesen kb 17 kilométer. Sajnos ma az égen egész nap egy felhő sem volt, 20 fok fölé ment a hőmérséklet is. Holnap azt hiszem megint mekeg maraton lesz. Nem baj, jobb mintha esne, vagy viharos szél lenne. Az éjjel eszméletlen szarul aludtam, délben meg elmentünk felvenni a rajtszámomat és megnézni az expót. Azt találtuk ki, hogy a metrón visszük a bicikliket, és az expó után picit tekerünk a parton, meg beülünk egy kávéra. Kellemes terv volt,de igazi rémálom lett. Az expón eszméletlen tömeg volt, gyakorlatilag mozdulni is alig lehetett, úgyhogy teljesen elment a kedvem még a nézelődéstől is, de ...

Ezentúl nem fogok minden edzésről külön írni, próbálok csak heti bontásban összefoglalni. Lássuk a 44. hetet október 24-től november 1-ig:

Az október 28 görög nemzeti ünnep. Mivel az időjáráselőrejelzés jó volt, kivettük a hétfőt és keddet szabinak és lementünk Kalamatába egy 5 napos szezonzárásra, mert annyira jó idő volt, hogy simán tudtunk napozni, meg fürödni is. Meg persze futni :-) Még 2 hét van az Athén maratonig, és ezt a hetet még picit meg akartam húzni.

Szombat: 10 kilométer laza futás a tengerparti sétányon este, benne 3x1000m 85%-os erőbedobással. Ezek a "rövid" gyorsító szakaszok hihetetlenül feldobnak. Simán kifáradás nélkül hoztam 3:50-es tempóval mindhárom ezret. A pulzus ugyan 175 volt, de itt pont ez ...

A 2015-ös Budapest maratont nem csak a futás, hanem amiatt is nagyon vártam, hogy május óta nem voltam Magyarországon. Péntek este érkeztem, és egész hétfő estéig maradtam. Most egy lakást béreltem ki, ahol Duduékkal közösen voltunk egész hétvégén. Kényelmesebb volt sokkal mint a hostel, jól éreztük magunkat.

A felkészülés nem ment zökkenőmentesen. A gyorsítóedzéseket már régóta 165-ös pulzuson futottam, de az agusztusi és szeptemberi meleg miatt nem futottam elég hosszút. Mindössze 4db 30 kilométerest sikerült nagy nehezen összehoznom. 3 héttel a verseny előtt ráadásul belerúgtam a strandon egy kőbe és a nagylábujjamról elég rendesen lejött a bőr amitől egy hétig nem hogy futni, de menni alig bírtam. Aztán amikor ...