A 2015-ös Budapest maratont nem csak a futás, hanem amiatt is nagyon vártam, hogy május óta nem voltam Magyarországon. Péntek este érkeztem, és egész hétfő estéig maradtam. Most egy lakást béreltem ki, ahol Duduékkal közösen voltunk egész hétvégén. Kényelmesebb volt sokkal mint a hostel, jól éreztük magunkat.

A felkészülés nem ment zökkenőmentesen. A gyorsítóedzéseket már régóta 165-ös pulzuson futottam, de az agusztusi és szeptemberi meleg miatt nem futottam elég hosszút. Mindössze 4db 30 kilométerest sikerült nagy nehezen összehoznom. 3 héttel a verseny előtt ráadásul belerúgtam a strandon egy kőbe és a nagylábujjamról elég rendesen lejött a bőr amitől egy hétig nem hogy futni, de menni alig bírtam. Aztán amikor begyógyult a sebem akkor porszívózás közben beállt a derekam. Most nem volt annyira vészes mint 2 éve, de ülni egyáltalán nem tudtam többet mint 20 perc. Két napot szenvedtem a cégben, aztán szomorúan szabit kértem, hogy ki tudjam feküdni. Ez gyakorlatilag az idei szabijaim végét jelentette volna, de a főnököm nagyon jó fej volt és azt mondta, hogy simán maradjak csak otthon :) Így a szabim is megmaradt, és hétvégére el is múlt a hátfájás, bár ülni még mindig rosszul esett. Ilyen előzményekkel indultam neki a versenynek, a célom megint a 3:30-on belüli idő volt, végig tartva a 165-ös pulzust.

Hétfőtől már néztem az időjárás előrejelzést, ami egyre jobban kezdte elvenni a kedvemet. Pont vasárnapra ugyanis nagy lehűlés és rengeteg eső széllel volt az előrejelzés. A hideg nem zavar, sőt kimondottan szeretek 8-10 fokos időben futni, de a szelet rühelem. Hülyén hangzik, de a mai napig ráadásul félek a szélben. Biztos kiskoromból maradt meg, mert annyira sovány voltam, hogy ha szél volt akkor mindig azzal vicceltek szüleim, hogy téglát kell tenni a zsebeimbe :) Esőben pedig még soha nem futottam. Itt abban a 10 napban amikor néha esett egyszerűen nem mentem futni :) Ha meg nyáron néha elkapott, azt még élveztem is. Így teljesen tanácstalan voltam, hogy esőben, 10 fokban miben fussak. Van egy esőkabátom, ami vízhatlan, de nem szellőzik. Szombaton reggel ugyan nem esett, de elmentem egy rövid aklimatizációs futásra sima rövidujjú és esőkabát kombinációban. Nagyon beleizzadtam, úgyhogy ez bizosan nem lesz jó. A neten utánaolvasva aztán sima rövidnadrág és hosszúujjú mellett döntöttem. Szombaton csak ésszelöettem, ebédre valami rizottót, utána meg csak kakaós csigát. Nem is éreztem nehéznek magam.

Reggel felébredve "örömmel" nyugtáztam, hogy esik. Nem erősen, de esik. Beöltöztem és elindultunk a starthoz. Felvettem az esőkabátot is, amit a startnál majd leveszek és ahol megtalálom faterékat út közben, majd leadom nekik. Még a neten olvastam azt is, hogy ilyenkor jó egy régebbi cipőben melegíteni, és csak közvetlen a rajt előtt cserélni, hogy legalább az elején még száraz legyen a cipő. Az enyém már sajna picit kezdett átázni, amikor is nagyot néztem. Egy futótárs nemes egyszerűséggel két nejlonzacskóba csomagolta a lábait. Micsoda remek ötlet, kár nem jutott nekem is eszembe.

Megint profibb bemelegítést csináltam. Gimnasztika, rövid kocogás, légzőgyakorlatok és pár gyorsabb 100m. Rendben is éreztem magam, viszont picit zavart, hogy rövid idő alatt négyszer kellett pisilnem. 10 perccel a rajt előtt elindultam a 3-as zónába, hogy majd a közepéről indulok. Nem akartam hinni a szememnek. A zóna tele volt. Nem hogy a közepébe, de még a végére is csak a bejárat mellé fértem be, közvetlen a 4 órás iramfutók mögé. Mindegy ez van, türelmesen vártam, nem tolakodtam. Mások viszont igen, és ez kezdett idegesíteni. Voltak akik oldalról próbáltak beugrálni a kordonon keresztül, nem érdekelve, hogy kire esnek, voltak akik hátulról tülekedtek. Egy lengyel csoport nekiállt előttem kordont bontani, aminek egy rendező vetett véget, szerencsére nem gázsprayvel :)

Végre elstartoltunk. Az elején nagy volt a tömeg, de szerencse az Andrássyn már elég jól eloszlott a tömeg és hamar rá tudtam állni a saját tempómra. Nem akartam elhinni, de az eső is elállt és a néha feltámadó hideg szelet leszámítva igazi futóidő lett. Fel is hajtottam a hosszúujjúmat, mert ha nem fújt akkor biziny melegem is volt. Már a startnál éreztem, hogy nem fogok tudni megállás nélkül végezni, mert megint csak nagyon kellett pisilnem. Annyira, hogy komolyan gondolkoztam, hogy az Andrássyn keresek bokrot. Aztán győzött a józan ész, és eldöntöttem, hogy majd a következő vécénél kiállok. A futás amúgy nagyon ment, 4:40-en belüli kilométerekel. Az Opera után ott voltak a szurkolóim is, le tudtam adni az esőkabátot is, ami innentől a Dudu feleségét melegítette. Az első frissítőpontnál 5 kilométernél sajnos nem volt szerencsém, a vécék foglaltak voltak, maradt a Margit szigeti ürítés. Gyakorlatilag ahogy beértünk a sziget elhagyatottabb részére rögtön rohamoztam egy bokrot. 1 percem ment el a technikai szünettel, de legalább 1 kilóval könnyebb is lettem :)

Meglepett, hogy a rossz idő ellenére mennyien szurkoltak, és mennyi saját kezdeményezésű zenei pont is volt. Amikor az ember egy egy ilyen hely mellett megy el egyszerűen eltűnik minden fáradtság. A szigetről kiérve egyre oszlott a tömeg, és nagyon jól lehetett haladni, amikor is a váltópont után ránkeresztették a 30 kilométereseket, amitől megint eléggé bedugult a mezőny. Én személy szerint nem szeretem sem a váltót, sem ezt a fajta 30 kilométerest. Tudom, hogy ez hozza a tömeget és ezzel a bevételt, de nekünk maratonistáknak nem kellemes érzés amikor pl 35 kilométernél elsprintel mellettünk egy váltós, vagy 40 kilométernél is a sétáló váltósokat kell kerülgetni. Idén újítás volt az alagút, ami elég poén volt, jót röhögtem azon is, hogy előtte a sebességmérő bemérte a tömeget, és kemény 11 km/h figyelmeztetést adott.

A félmaratont 1:40-el hoztam, de éreztem hogy lassulni fogok ugyan, de ez a 3:30-as időt nem fogja veszélyeztetni. Most nem jött a pofon 24 körül sem ahogy tavaly, hanem jóval később olyan 32 kilométer körül éreztem gyengülést, amit egy plusz géllel le is csillapítottam. Innentől viszont már csak 4:50-es ezreket hoztam, és a frissítőpontoknál a frissítést gyalogolva vittem be.A 3:30-as iramfutókat már rég lehagytam, úyhogy tudtam, hogy jól állok idővel. Megint csak azt éreztem, hogy sokkal kevésbé fáraszt egy 3:30-as maraton, mint a tavalyi 4 órások.

A Hősök terére beérve pont a 90es évek egyik nagy kedvence az Erotic valami gagyi száma számargött, amit imádtam, kiabáltam is a dj-nek milyen jól nyomja, ő meg hogy én nyomom jól. Frankó volt, legszívesebben futottam volna még egy kört a Hősök terénél. A célegyenesbe beérve ott voltak a haverjaim is akik jó szurkoltak még a végén, meg mivel nem volt nagy tömeg a hangosbemondó bemondta a nevemet is amire gyorsan csápoltam is. 3:24:33 lett a hivatalos idő, 5 percet tudtam megint javíani. Kimondhatatlanul boldog voltam. Gyors megittam a kapott sörömet, amikor megtalált fater és a haverok. Gyors ruhacsere, hogy meg ne fázzak. A haverok picit irigykedtek milyen jó barna vagyok még mindig, én meg picit lassan öltöztem át :) Ahogy végeztem pont hívott a feleségem is, hogy hogy sikerült. Mintha csak megérezte volna az angyalom, hogy végeztem.

Irány a lakás, a harmadikra elég nehéz volt fellépcsőzni, de egy gyors zuhany és máris 8-an ünnepeltünk egy étteremben. Eddigi legjobb versenyem volt, tényleg minden percét élveztem, okosan a terv szerint ment minden. Ledöbbentem mennyire tartottam a tervet. Amit adtam fateréknak, hogy mikor hol fogok elhaladni, gyakorlatilag 1 perc különbséggel teljesítettem. Nem rossz :) bárcsak minden amit eltervezek így menne...  Mint minden jónak ennek a 7végének is vége szakadt, a kaja után szétszéledt a csapat, hazaindult mindenki. Én meg visszamentem a lakásba és egy jól megérdemelt tévézésssel elaludtam....

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/616642119

A két testőröm között befutottam :-)