Igazából pár hete történt, de ezidáig elfelejtettem leírni. Egy szerdai napon, éppen a kis csoszogásom közepén voltam, amikor valamiért úgy döntöttem, hogy nem a szokásos útvonalamat futom meg, hanem a Csónakázó tó felé veszem az irányt.

A horgásztónál csak annyit láttam a kezdődő sötétségben, hogy mintha egy ember feküdne az egyik horgászstégen. Megálltam, odamentem, és találtam egy annyira, de annyira részeg fiatal srácot, hogy csak na.

Természetesen senki sem segített rajta korábban. Viszonylag régebben ott feküdhetett, mert elég hideg volt az arca, amikor megpaskoltam. Nem reagált semmire. Megállítottam egy telefonáló nőt, és hívtam a mentőket. /A nagy eszemmel nem jöttem rá, hogy a futáshoz használt telefonomban ugyan nincs sim kártya, de attól még segélyhívásra elvileg jó./

Megbeszéltem a mentőkkel, hogy nem várom meg őket, mert kiizzadva a tóparton várakozva azért hideg volt...

Mire visszafelé jöttem, a manus eltűnt, tehát gondolom elvitte a mentő, merthogy magától nem kelt fel, na az tuti.

Abba azért rossz belegondolni, hogy mi lett volna, ha reggelig nem segít neki senki. És abba is, hogy mi lenne akkor, ha mondjuk velem történne valami. Bár annak kevés az esélye, hogy futás közbeni sérüléstől óbégatni se tudjak, hogy segítség, segítség, de azért mégiscsak!

Amúgy tegnap este óta rendesen fáj a térdem felett, térdem körül a jobb lábam. A masszőröm szerint kicsit meghúztam a keresztszalagomat. Ha kiderül, hogy nem bírja a lábam a heti 21 km-t, akkor egyfelől tökön szúrom magam, másfelől ki kell találnom valami más mozgást, amivel ki tudok váltani legalább egy futást.

Holnap (szerdán) megyek futni, úgyhogy csütörtökre okosabb leszek.