A hét elején még Szombathelyen voltam, csak szerda ebéd után indultam vissza Athénba és picit tesztelendő az atléta módot a hét minden napján akartam futni, amivel egy kb 100 kilométeres hét jött volna ki. Ennyit még soha nem futottam...Lássuk mi lett a tervből:

Hétfő: délelőtt meglehetősen szép idő volt, hideg de napos amit nagyon szeretek. Az atlétikai pályára mentem ki, mert az közelebb van mint a csónakázó tó, és a ruhát is le tudom rakni ha túl meleg van. Rettenetes tömeg fogadott, egész végig egyedül voltam :) Csináltam egy 25 perces bemelegítést, majd 12x100 méter gyorsítót, aztán 5 perc laza futást. Utána az edzés fénypontjaként egy 15 perces maxtempó futás, ami meglehetősen jól sikerült. Cooperben 3100 méter jött ki, és 4 kilométerre 15:28 időt hoztam össze. Ez már bőven 4 percen belüli ezreket jelentett, igaz a végére 180 körüli pulzussal. Délután Attila hívott, hogy menne futni, amihez természetesen csatlakoztam. Megmutattam neki az én egyik edzésemet ami nagyon tetszett neki. A 200 méteres tempókat is jól hozta 4:30 körüli sebességgel. Látszik, hogy a szíve teljesen rendben van, de a súlya miatt még nem futhat gyorsabban. A nap végére 21 kilométer jött össze.

Kedd: megint csak jó idő lévén délelőtt az atlétiaki pályára mentem. Végre nem voltam egyedül. Rajtam kívül még hárman rótták a köröket. Futottam kb 40 perc lazát, meg azt hiszem 8x200 méter tempót. Sajna azonban elkezdett fájni a bal lábfejem. Mintha a cipő túl szoros lett volna. Valószínű a hétfői tempó árthatott meg. Összesen keddre 14 kilométer jött össze. 

Szerda: elég korán kellett volna futnom, mert röviddel dél után indulnom kellett. Reggel elég nehéznek éreztem magam, ráadásul az idő is elég rossz volt, úghogy nem futottam. A budapesti reptér megint bizonyított. 40 percet álltam sorban a biztonsági ellenőrzésnél. A 6 kapuból 3 működött. No coment...Továbbra is utállok Pestről repülni, de sajna innen van egyedül délutáni gép.

Csütörtök: céges edzés, közvetlen eső után. Meleg volt és párás levegő. Gyűlöltem. Ráadásul vizes volt nagyon a pálya, és folyton azon rettegtem, hogy elcsúszom. A végére teljesen átázott a cipőm és úgy éreztem mintha ólomcsizmában futnék. Az edzés maga elég laza volt, csak a 6x300m tempó fárasztott le picit, aztán a végére még maradtam egy fél órás körözésre ami viszont teljesen lefárasztott. 12 kilométer lett a vége.

Péntek: fáradt voltam, de összehoztam nagy nehezen egy 15 kilométeres délutáni laza futást. Közben el kellett ismernem, hogy nem fog menni az atléta mód. Egyszerűen kellenek üres napok amikor nem futok. Mind testileg, mind lelkileg kell a regeneráció. Marad tehát valószínű a saját módszerem ahogy eddig, de tempófutásokkal színesítve.

Szombat: kora délután annyira kellemes idő volt, hogy lementem futni, és meglehetősen jól ment. Fél óra laza futás után 5x250m emelkedő tempófutás, majd 5 perc lazaító futás és megint 5x250m. Eszméletlennül jól esett. A tempófutásokat mind 4 percen belüli tempóval stabilan bírtam. Végre a lábfájásom is elmúlt! Ez a 12 kilométer méltó lezárása volt a hétnek. Este lagziba mentünk, a tízedikre idén, és vasárnap mindenképp pihenni akartam.

A hét tehát bár nem teljesen a terv szerint, de  jól zárult. Összesen 5 nap futottam 75 kilométert. Végre futottunk Attilával is, ami tényleg szuper volt, és javítottam a cooperemen és a 4 illetve 5 kilométeres eredményemen is. Jövő héttől visszaállok a szokásos edzéseimre, tehát 22km laza, 18km tempó, 2xcéges futás, ha marad idő és erő akkor egy dombos edzés.