Nem az én ötletem volt...ráadásul elég röhejes, hogy előbb futottam maratont, mint félmaratont, de így jött ki. Nem igazán akartan versenyeken futni, mert a maraton kivételével amihez azért kell logisztika, simán tudok edzésként is futni 30 kilométerig anélkül, hogy megunnám, vagy éhen illetve szomjan halnék. Feleségem találta ki, hogy ő szeretne egyet versenyen futni, mert elkezdett ugyan kocogni, de meg szeretné érezni egy verseny ízét. Mivel addig nem futott 6-7 kilométernél többet, ráadásul elég lassan ami nem baj, beneveztem az 5 kilométeres versenyre ami pont tőlünk egy kerületnyire volt Athén északi kertvárosi részében. Jómagam a félmaratonon indultam, mindenféle cél nélkül. Nem akartam lazázni, de meghalni sem.

Május lévén a reggel 10 órás startnál már elég magasan volt a nap, és egy darab felhő sem volt az égen, szóval meleg versenynek néztünk elébe. A pálya 2 darab 10 és fél kilométeres kör volt a kerületben. Együtt indultunk a 10 kilométeresekkel, de ők csak egy kört futottak. Sajnos eléggé hátul jutott csak hely, úgyhogy a start utáni első 2 kilométer előzgetésekből állt. Ezek lettek a leglassabb kilométereim, pedig ahogy szétoszlott a tömeg, és belecsaptam volna a lecsóba jött a nagy Ő. Igen az emelkedŐ. Én nem tudom ki jelölte ki a pályát, de gyakorlatilag azt éreztem, hogy folyamatosan emelkedünk. Ennek megfelelően pulzus az egekben, a tempó meg picit lassab mint kellene. Nem baj gondoltam, ha emelkedünk akkor előbb utóbb lejtőnek is kell lenni, ahol majd pihenek. Aztán a remény gyorsan riadalommá változott amikor megláttam a lejtŐt. Nem lejtő volt az, hanem számomra szakadék. Ha lenne néha hó télen, itt nyugodtan lehetne óriásműlesiklást tartani! A lefelé futás, illetve a fékezés megint csak jó sok energiámat kivette. És nem akartam elhinni, hogy utána megint emelkedő jön. Senki nem mondta, hogy ez városi hegyi félmaraton lesz! Az utolsó pár kilométeren szerencsére enyhén lejtett a kör, és itt legalább tudtam haladni. Közben megettem egyetlen gélemet is még a fele előtt, és komolyan gondolkoztam, hogy ennyi elég is volt mára. Aztán mégis folytattam, a mezőny eléggé leszűkült, a nagy rész csak a 10 kilométert futotta. A második körben már nem volt meglepetés, illetve annyi, hogy a forgalmat a keresztutakon csak akkor állították meg amikor futó jött, így engem egy ostoba öreg nő majdnem elütött, mert neki ne már hogy egy rendőr csak úgy megálljt parancsoljon. A végére eléggé elfogyott az energiám, és mivel nem volt több gélem ezért a végső hajrá elmaradt.

Sikerült azonban így is 1:43-ra behozni a meleg és a dombok ellenére, ami a kategóriámban a 4. helyet jelentette. Utána megérdemelt sörözés egy kávézóban, majd rohanás haza, mert a gél megint csak meghajtott :-)

Összességében el kellett ismernem, hogy nem csak a maratonon jó indulni, hanem más kisebb volumenű és rövidebb versenyeket is fogok ezután nézegetni. 

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/528378150