2017. már 19.

Hirtelen felindulásból elkövetett verseny - Athén félmaraton 2017

írta: Rehlaci
Hirtelen felindulásból elkövetett verseny - Athén félmaraton 2017

A kimaradt Messini maraton nagyon bökte a csőröm. Gyakorlatilag már aznap vasárnap délelőtt a versenynaptárat nézegettem, és vertem a fejem a falba, hogy a nevezés az Athén félmaratonra már lezárult, így csak nézőként terveztem részt venni bent. Szombaton délután aztán láttam, hogy a félmaraton expója, ahol a rajtszámot is átveszik a versenyzők, pont a lakástól 300 méterre van, így gondoltam leugrok megnézem, meg irigykedek egyet a futókon. Fura volt, hogy volt egy asztal, ahol lehetett fizetni. Ha fizetni lehet, akkor valószínű hogy nevezni is lehet még! Sprint az információhoz, ahol közlik a jó hírt, hogy természetesen lehet nevezni, és még a 2. zónában is van hely. Ennél jobban azt hiszem semmi nem dobhatta voln fel a hétvégémet, azonnal be is neveztem, illetve neveztünk, mert Agelikinek is megjött a kedve egy 5 kilométeres versenyhez. Nekem mondjuk nem volt a legoptimálisabb ez a verseny, mert nem készültem rá  és a héten azért futottam rendesen, meg pénteken koncerten voltunk, ahol a nagy ugrálásban sikerült meghúznom a seggemet. Ezt szerencsére szombat estére sikeresen lemasszíroztam, és izgatottan vártam a másnapot. 

capture_16.JPG

A vasárnap aztán katasztrófálisan indult. Rettenet rosszul aludtam, és az ébresztőre alig bírtam felkelni. Rendesen betegnek és fáradtan éreztem magam, de nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elkezdem készülődni. Reggel 7-kor 11 fok és vékony felhőréteg. Tehát meleg lesz. Ennek megfelelően a szokásos rövidgatya és ujjatlant vettem fel. Az Adidast már előző nap lepróbáltam, és végre nem éreztem bent a lábam. Gyors reggeli és indulás biciklivel a belvárosba. Ez egy 10 kilométeres tekerés, szerencse lefelé, úgyhogy elvileg nem megerőltető. Ma azonban alig kaptam levegőt és a szívem is majd kiugrott. Út közben ráadásul egy hülye rendőr is el akart zavarni a lezárt belvárosi útról, hogy arra nem lehet menni, mert el van zárva a futóknak. Aztán nagyot nézett, amikor mondtam, hogy tudom, épp oda tartok. Be kell vallanom, mire beértem a starthoz komolyan elfáradtam. Sajnos azonban nem volt időm sokat pihenni, mert elkéstem és már csak 20 percem maradt. 

Leadtam a cuccaimat és a bemelegítést rendesen elsunnyogtam. Egyszerűen nem volt hozzá kedvem. Mindössze 5 percet futottam, meg csináltam 2x100 méter tempót, aztán irány a startzónám. Három gélt vittem magammal, meg egy kis vizet, hogy nehogy úgy járjak mint tavaly, és kiszáradva kelljen megint kezdenem a versenyt. A tömeg nem volt vészes az elején, a mi zónánk szinte teljesen üres volt, így beálltam az első harmadba. Ahogy közeledett a start azonban egyre többen lettek, és mindenki csak furakodott előre. Főleg olyanok, akikről ránézésre megmondtam, hogy bőven mögöttem fognak végezni. A mai tervem egyébként egy jó helytállás volt. 170 körüli pulzuson ahogy jön.

Pontban kilenckor eldördült a startpisztoly és elindultunk. Kb 4500-an vágtunk neki a 21 kilométernek Athén belvárosában. A start rögtön egy röhejjel kezdődött. Az autó ami az első futó előtt menne az órával egyszerűen nem tudott elindulni. Beragadt a rajt közepén, mi meg kerülgethettük. Mercedes....Az első kilométer lejtő. Itt még fogni kell a lovakat, mert aztán könnyen elfutja magát az ember. Én itt ki szoktam menni az út legszélére, és próbálom kikerülni a tömeget. Vesztek vele pár métert, de legalább a saját tempómat futom az elején. Sajnos a futás nem esett túl jól. Nyűgös voltam és fáradt. Egyértelműen az alvás hiánya. Ezennel le a kalappal Attila előtt aki így is próbál edzeni. A cipő is elkezdett megint picit szorítani a jobb lábfejemen. Nem fájt, nem zavart, de éreztem. Ha ez még nem lett volna elég, a seggem is elkezdett fájni, mintha előző nap nem masszíroztam volna legalább egy órát. A pulzus rendben volt, valahol 163 és 170 között, attól függően, hogy lejtőn, vagy emelkedőn futottunk. Sík része ennek a pályának ugyanis nincs. Jött az első kör emelkedője a 4.-től a 7. kilométerig. Itt a pulzusomat próbáltam nem elengedni 170 fölé, mert nem akartam már az első körben savasodni. A tempó így lecsökkent egészen 4:28-ig. Jött aztán a 2 kilométeres lejtő. Itt sem akartam még elengedni a lovakat, mert ez nagyon könnyen szétrázza az izmokat. 4:04 és 3:58 lett a lejtő, és pont jó is volt így. 

A 10 kilométeres fordító előtt ettem egy gélt, biztos ami biztos. Most sikerült hozzá vizet is könnyen szereznem, tanulva a tavalyi balekságomból, most elvettem a legelső adandó palackot. Ahogy visszafordultunk láttam a mezőny mögöttem lévő részét. Igen, pont azokkal volt tele, akik a start előtt szépen elém tolakodtak. A következő lejtős részen már kezdtem elengedni a lovakat, hiszen a verseny nehezebb részén már túl voltunk, és itt lendültem át a holtpontomon, és innen kezdem el komolyan élvezni a versenyt. 

Ahogy elhaladtunk másodszor is a Syntagma térnél, végre a hangulat is kezdett éledezni. Megjelentek a szurkolók. Eddig is sokan kiabáltak, de inkább csak a rendőrökkel, hogy miért van megint lezárva a belváros. Sajnos autó nélkül nem lehet kibírni egy gyönyörű vasárnap délelőttöt. A második körben az emelkedő még hosszabb, a 15.-től a 18. kilométerig tart. Egy géllel indítottam biztos ami biztos, és már 170 fölötti pulzussal futottam. Ahogy tavaly is, most is inkább csak én előztem. Az emelkedő végére még teljesen jól voltam, a cipő szorítása is már réges rég elmúlt, így átadtam magam az utolsó 3 kilométer örömmámorának. Itt egy darabon mellettünk futnak a lassabbak is, persze gondosan elválasztva. Azért büszkeséggel töltött el, hogy mennyien még csak a 11. kilométernél járnak, amikor én már csak 2 kilométerre vagyok a céltól. Eddig az időt nem is néztem, de az utolsó kilométerre felébredt bennem a kíváncsiság. Ahogy az utolsó párszáz méter emelkedőjén baktattam fel, azt látta, hogy már sajnos 1:28-nál vagyok, így tudtam, hogy nem lesz meg az 1:30-on belüli idő. Sprintelni nem akartam, elég égő lenne annyi ember előtt az utolsó métereken meghalni.

A cél előtti kanyarban körülnéztem, és megint abban a szerencsében volt részem, hogy se előttem, se utánam nem volt tömeg, így szinte egymagam értem célba. Hallottam egy kolléganő bíztatását, meg természetesen Ageliki is könnyen megtalált. Az óra sajnos már elhagyta az 1:30-at, de csak pár másodperccel. A végeredmény 1:30:24 lett. 98. lettem a több mint 4500 indulóból. Bár az időm lehetett volna jobb is, a helyezéssel teljesen elégedett vagyok. Ez a pálya nem az a pálya ahol könnyű 1:30-on belül futni.

A nevem nem sikerült rendesen:
capture1_3.JPG

Kellemesen elfáradtam a végére, a tavalyihoz képest, amikor is teljesen kipihenten álltam rajthoz, 2 percet javítottam. Azt viszont megint csak éreztem, hogy ezzel a formával még kevés lettem volna a 3 órás maratonhoz. A sok domb sokat kivesz az emberből, és ha nekem ma valaki azt mondja, hogy ezt le kellene futnod még egyszer, de picit gyorsabban, azt jól pofán vágtam volna. Mondjuk azt hiszem, hogy tavaly pont ugyanezt éreztem, aztán utána mégis simán lement a tervezett maraton. A fene tudja. Mára jó volt a félmaraton, októberben meg meglátjuk a maratont.

A magam büszkesége mellé még 3 másik büszkeség is jutott: Ageliki 5 kilométeren 30:01-et futott, ráadásul szép egyenletes pulzussal és tempóval, hasonlóan dombos pályán. Bagoly barátunk tegnap teljesítette első félmaratoni versenyét, illetve Attila is új rekordot futott, de ezt majd inkább megírja ő.

 

Szólj hozzá

Görögország Félmaraton Athén Futás Futóverseny Rehlaci Athén félmaraton