A türelem talán futást terem
Múlt csütörtökön az MR felvétellel felszerelkezve meglátogattam megint az orvost. Picit meglepett, hogy teljesen mindenre emlékezett, de ez egyben egy jó jel is arra, hogy jó kezekben vagyok. Elmondtam hogy ment a fizikoterápia, hogy az eredeti belső rész fájdaloma elmúlt ugyan, de helyette most kívül, és a sarkam talpi része fájdalmas, valamint van ez az új idegi fájdalmam is. Azt is elmondtam, hogy egyenlőre a futást is abbahagytam és nem is tervezem addig elkezdeni, amíg teljesen fájdalommentes nem leszek. Megmutattam a Söjtöri féle lábdiagnosztika eredményét is, ami annyira tetszett neki, hogy le is fényképezte magának. Azt, hogy túlságosan pronálok ő is megerősítette, és azt mondta mindenképp stabil cipőben fussak. Büszkén mutattam, hogy az már van, direkt abban jöttem és ez tényleg fogja a bokát rendesen.
Amit utána mondott az viszont nagyon felbosszantott. Elmagyarázta, hogy a túlpronáláskor, ha nem tart a cipő rendesen akkor először a boka belső részén futó ín terhelődik túl és az kezd el fájni. Utána megy le még jobban a sarokcsont belsejéhez, pont ahogy nálam történt. Azért lettem mérges, mert miután váltottam az Adidasokra még tavaly év végén, és januárban elkezdett fájni a bokám belső része, a doki akinél akkor voltam achilleusz gyulladást állapított meg. És az akkori fizikoterápiás kezelések alatt a fájdalom szépen lement a sarkam belső feléhez, pont mint most. Ezek szerint az egész akkori diagnózis rossz volt. Ha ott kiderült volna, hogy a túlpronálás az igazi kiváltó ok, akkor nem erőltettem volna megint túl magam a Zoom Fly-al és valószínűleg már rég teljesen gyógyult lennék. Ehelyett az egész tavaszi és nyári futásaim csak rontottak a helyzeten és emiatt szívok még mindig. A fene egye meg, persze hogy mérges lettem.
Ezek után átnézte az MR felvételt, és megerősítette az eredeti diagnózist, ami a sarokcsont belső részénél lévő enyhe gyulladást mutatott ki, és amin szerencsére már túl vagyok. A külső fájdalomra viszont csak annyit tudott mondani, hogy az MR-en nem látszódik semmi további probléma. Az idegeket sem nyomja semmi. Kézzel is végigmozgatta és nyomkodta a lábam és tényleg ahol az ezelőtti vizsgálatnál még fájt, most teljesen tiszta volt, csak az a bizonyos pont a saroknál volt nyomásra fájdalmas. Azt a magyarázatot adta, ami végül is logikus, hogy a mostani cipő azzal, hogy tartja a bokát ugye, nyomást gyakorol a láb külső részére, ami ezt az új terhelést túlreagálja. Javasolt a fizikoterápia folytatása, de a heti három helyett csak egyszer, vagy kétszer. A futást viszont azt mondta, hogy mindenképp kezdjem el, mert teljesen fájdalommentes nem biztos hogy leszek már, ez sajnos a korral is együtt jár. Persze ne egyből komoly edzésekkel kezdjek, hanem szépen kétnaponta max egy órát puha talajon és alapozótempón. Mellette minden nap akár többször is nyújtás, és továbbra is jegelés. Kb 6 hetet kell szépen fokozatosan így edzenem, hogy elérjem a normális edzésciklusomat, ami olyan 70-80 kilométer volt hetente. Abban maradtunk, hogy akkor kétnaponta max 60 perccel kezdem és ezt a helyzettől függően lehet majd lassan emelni. Ha rosszabbodna a lábam akkor újra megnézi. Sok sikert kívánt a felépüléshez.
Örülnöm kellene, de mégis szkeptikus vagyok. Jó lesz az nekem, hogy úgy kezdek el megint futni, hogy nem vagyok teljesen fájdalommentes? Nem fogok ezzel megint visszaesni? Végül is ebben is van logika, mert fájdalom csak reggel és hosszú tétlenség után van, ami egy 30 másodperes mozgatással azonnal elmúlik. A hosszabb mozgás meg kimondottan jót tesz, és teljesen elmúlasztja a fájdalmat. A kulcs a fokozatosság lehet. A következő hetek tehát a türelemjátékról fognak szólni, illetve sok nyújtásról és öngyógyításról, mert felfedeztem ezeket a gyakorlatokat, amik rengeteget segítenek és amiket szinte folyamatosan csinálok:
- Ecetes hideg víz: napjában háromszor 10-15 percre ebben áztatom a lábam. Csodát nem várok tőle, de utána jópár óráig kimondottan frissnek érzem a lábaimat. Az ecetszagra meg azóta immunis lettem.
- Labdamasszás: egy baseballabdát ledobok a földre és azon gurigázom a talpam. Otthon és a cégben is csinálom, megint csak jól kilazítja a talpamat.
- Talpnyújtás: Megfogom a nagylábujjamat és húzom magam felé. Érzem ahogy nyúlik és feszül a talp és néha a sarok fájó pontja is becsiklandozik.
- Talpmasszás: Közvetlen a talpnyújtás után végigmasszírozom a talpamat, különösen a sarokra koncentrálva. Még mindig érzem, hogy a sarkamban van egy kis felgyülemlett folyadék ami a fájdalmat okozza.
- Talperősítés: Leteszem a talpam a szőnyegre és a lábujjaimmal mintha kaprani akarnék behúzom őket a talpam alá.
- Vádli nyújtás: a két klasszikus gyakorlat. Toljuk el a falat és a lépcsőn engedjük le a sarkat. Ezt naponta többször is csinálom, bent a cégben is jól esik.
- SMR: A jól ismert SMR hengerezés a vádlira koncentrálva
- Jeges palack: egy jeges palackot görgetek a talpammal oda-vissza kb 10 percig.
- Jegelés: sima jegelése a saroknak és a talpnak kb 10 percig
Összességében a gyakorlatok után mindig fájdalom mentes vagyok és jól is esnek, de reggelente még mindig megvan a húzódás és a fájdalom a sarokban, igaz csak pár lépés erejéig.
Mellette elkezdtem a futást is. Már 3 edzésen vagyok túl. Először Kalamatában köröztem egy órát a füvön, ahogy megbeszéltük lassan és komótosan. Ez volt egyben az első futásom az új stabil cipőmben. A reggeli talphúzódás és a sarok hátsó külső részén lévő fájdalom még megvolt amikor elindultam. Futás közben nem fájt, de néha húzódott. 20 percenként jól le is nyújtottam az jól esett. Az edzés után enyhe fájdalom és húzódás maradt a sarokban. Kevesebbel kellett volna indítanom. Reggelre meglepetésre sem fájdalom sem húzódás nem jelentkezett. Napközben viszont érzem, hogy nem 100%-os, de fájdalom nincs, inkább csak húzódás. Valószínű sok lett a 60 perc így elsőre, legközelebb kevesebbet futok. A következő futás a keddi céges edzés volt. 45 percet köröztem a füvön ami végre minden fájdalom nélkül lement és utána sem volt semmivel sem rosszabb, mintha nem futtottam volna. Tegnap megint céges edzés és megint 45 perc. A sarkamból aljából szinte teljesen kimasszíroztam a fájdalmat ezért most a változatosság kedvéért a hátsó része húzódik. Futás alatt végig minden fájdalommentes, de néha itt ott húzódik ami zavaró. Ráadásul a cipő is elkezdte nyomni a lábamat. Amennyire vártam ezt a futást annyira nem esett jól. Legközelebb azt hiszem inkább a régi Lunarban fogok futni. Estére szerencsére semmi fájdalmat, sőt még húzódást sem érzek.
Itt tartok tehát jelenleg. A hangulatom mint a hullámvasút: hol fent, hol lent, attól függően, hogy hogy van a lábam. A teljesítményt egyenlőre nem nézem, mert attól is sírni tudnék. Nem is emlékszem mikor futottam 5:30 meg 5:40-es köröket 140+ os pulzussal, de hát ez van ha az ember nem edz egy darabig, majd visszaerősödöm egyszer. A cipő továbbra is egy nagy kérdőjel. Az első két futás jól esett, de a tegnapi viszont nagyon nem. Az oké, hogy tartja a bokát, de viszont picit szorít és pont ott nyomja a lábam külső részét ahol ez az idegi bizsergés is jelentkezik, ami eléggé zavaró. Egyenlőre azt hiszem előhalászom a jó kis Lunar 9-est. Igaz van bent 750 kilométer, de a fűre jó lesz. Tartja valamennyire a bokát, de nem nyomja a lábam külső részét. A Structure egyenlőre lepihen és ha majd teljesen fájdalommentes leszek akkor megint megpróbálom.
És maradjon egy érdekesség a végére: vettem megint Dicloplastot és fel is raktam éjjelre. Még a végén ez leviszi a maradék fájdalmat, mert reggelre semmi húzódást vagy fájdalmat nem éreztem sehol. Csoda! Most is ahogy masszírozom az eddigi fájdalmas pontot, érezhető a javulás. Reménykedem! Két hét múlva Athén maraton. Hosszú idő után megint csak nézőként veszek rész sajnos
