A nem túl bőséges tavaszi versenyszezon második és egyben utolsó versenye egy 10 kilométeres városi futóverseny volt Kyparissiában. Tavaly is neveztem, de akkor végül is nem futottam, így az idei volt az első itteni szereplésem. Mivel az edzőnk innen származik, így a csapatából elég sokan eljöttek…
Az év első 3 hónapja értékelhető edzés nélkül telt el. Április közepére sikerült valahogy kilábalnom a még december végén összeszedett akhilleus gyulladásból és a hosszú rehabilitáció alatt már töröltem is minden tavaszi versenyt a naptáramból és úgy számoltam, hogy majd csak ősszel fogok megint…
Decemberben még hozzácsaptunk az évhez két 10 kilométeres versenyt és ezzel már tényleg vége is az évnek.
Idén amennyire nem volt szerencsém eddig a maratoni versenyeimmel, a rövidebb távokon elért eredmények annál jobban sikerültek és kárpótoltak. Hiszen nem csak maratonokból áll a világ, és egy jól meghajtott kisebb távra is ugyan olyan büszke vagyok. A SPAR után a következő nagy és egyben utolsó…
A SPAR maraton előtti utolsó tempófutásként ma egy 10 kilométeres versenyen vettem részt, mintegy összekötve a kellemest a hasznossal. Bár az utolsó tempó elvileg elég ha csak fél óra a tervezett maratoni tempón, ez a verseny egyszerűen annyira kínálta magát, hogy nem hagyhattam ki. Mondhatom, hogy…
Megint egy itthoni hosszúhétvége, ahol is a kellemeset összekötöttem a kellemesebbel. Sárváron ugyanis 10 kilométeres verseny volt, amin a haveri körből 6-an indultunk: Attila, Bagoly, Dudu, Tesóm, Tomi és én. A szombati nap tehát egy nagyon kellemes közös futósdélutánként telt. De ne rohanjunk…
Ma este futottam egy 10 kilométeres versenyt. A jó helyezés adott volt, mert magammal versenyeztem. Ebben az a jó, hogy mindenképp első leszek, és az a rossz, hogy az utolsó is én leszek. Komolyra fordítva a cél az volt, hogy a múlt heti Kalamatai versenynél jobbat menjek, tehát lehetőleg 40 percen…
Álmaimban Amerika visszainteget...szólt a rádióból annó. Nekem Amerika nem az álmaimban, hanem a formámban integet még mindig vissza. Bár már 10 napja hazajöttünk, de még mindig nehéznek és fáradtnak éreztem magam egész héten, emiatt az edzések sem mentek úgy ahogy szerettem volna. Hétfőn nem is…
Vasárnapra futóverseny volt a délelőtti programunk. Már régóta be volt tervezve, és a héten nem is futottam tempót, inkább a versenyre tartalékoltam az erőmet. Agelikivel együtt indultunk egy 10 kilométeres versenyen a maratoni tó körül. A kiírás jól nézett ki, a gátról indult végig a tó mentén szép…
2 héttel a Messini maraton után most Kalamatában volt futóverseny. Mondhatni hazai pálya, természetesen Ageliki és én is neveztünk a 10 kilométeres távra. A verseny szombaton volt és végre nem reggel, hanem délután fél hétkor. Pont ideális, végre nem kell korán kelni, hanem akkor futunk amikor amúgy…
Túl vagyunk a Vivicittán. Mindenki - így leginkább én is - megnyugodhat.
Sikerült!
Mi az hogy sikerült?!?!? Olyan eredményt értem el, amire nem is számítottam. 1:09:36!!!
Nemcsak új rekord, hanem beestem 1:10 alá!!!
Nade ahogy mondaná volt büntetőjog tanárom: az esetnek több tanúsága van.
1,…
A pénteki jól sikerült próbafutás után még vaciláltam, hogy egyedül menjek egy jót, vagy Agelikivel együtt az ő tempójában. Szombaton valamiért egész nap kába voltam úgyhogy estére már egyre jobban azon voltam hogy hagyom a tempót a fenébe. Éjjel szarul aludtam úgyhogy…
A héten már kezdek visszatérni a normál edzésprogramomhoz, a hétfői hosszabbal. Lássuk mi jött ki erre a hétre:
Hétfő: Végre szuper futóidő volt. Kellemes 13 fok egy nagyon enyhe széllel. 5 kor indultam neki egy 2 órás laza futásnak szigorúan 143-as pulzuson. Pont elcsíptem a naplemente legszebb…
Ez a hét az ünneplésről és rehabilitációról szólt, értékelendő komoly edzés nélkül, de nem is baj ennyit megérdemel az ember. Érdekes, hogy bár vasárnap a marton után hullának éreztem magam,de másnap meglepően jól voltam. Azt nem mondom, hogy nem volt izomlázam, de simán tudtam gyalogolni, meg még a…