Péntek este felkészülésként mondom futok egy próbát. 10 perc bemelegítést, majd 10 perc tempót terveztem. Na a tempó része olyan rosszul esett, hogy már már kezdtem lemondani a másnapi versenyről. Egyszerűen nem volt erőm. Éjjel aztán szerencsére annyira jól aludtam, hogy úgy éreztem van értelme a versenynek. Délelőtt át is vettük a rajtszámokat, és a nap további része már a felkészülés jegyében telt. Laza tésztaebéd, szigorúan közepes adaggal, majd délután tümmedés a parton. Én fürödtem is, mert a hideg víz rendesen felpörget és az izmaimat is felfrissíti. Egy órával a start előtt még ettem édességet, meg ittam egy Monster energiaitalt, majd beautóztunk a városba. Ageliki 60 percen belül tervezett futni, én 40-41 között.

A start környékén szép tömeg volt már fél órával a rajt előtt. Minden utcában melegítőket lehetett találni. Mi is elkezdtük a magunk kis melegítését, aztán beálltunk a starthoz. Én előre, Ageliki meg inkább a végére. Ahogy tavaly is, most is többször elmondták, hogy azok legyenek elől, akik 40 perc környékén futnak. Megint csak nem mozdult a tömeg, előttem is csupa 100 kiló körüli atléták tülekedtek. Az órámat belőttem, hogy 174-es pulzusnál jelezzen. Nem akartam ennél magasabb pulzuson kezdeni, a tempó majd lesz ami lesz. Az időjárás kegyes volt, a kezdetre, bár 24 fok volt, de legalább a nap elbújt. Nekem viszont egyre jobban kellett pisilnem, pedig innen már nem volt visszaút. Na ez nekem így dupla verseny lesz, mert megállni tuti nem fogok.

18:30 kor eldördült a startpisztoly és elindultunk. Szerencsére a tömeg az első kb 200 méteren szétoszlik, innen meg lehet a saját tempómat futni. Mondjuk az remek ötlet volt pár fotóstól, hogy beálltak az út közepére, közvetlen a start után. Én majdnem nekimentem az egyiknek. Nem indultam közvetlen az elejétől, de elég hamar az élboly mögött találtam magam, így le is lassítottam, mert tudtam, hogy ők nem az én tempómon futnak. Az óra is elkezdett jelezni, hogy magas a pulzusom.

Középen a startnál:

Ageliki is elstartolt:

 

Az első 1,5 kilométer enyhén lejt, így még a visszafolytott sebességem is 4 percen belüli volt, de a pulzus szépen visszament 174 alá. Sajnos viszont továbbra is pisilnem kellett, és picit zavart, de mellete viszont a szám ki volt száradva, úgyhogy vártam az első frissítőpontot. Ahogy kiértünk a tengerpartra és megszűnt a lejtő a pulzusom megint jelzett, így lassítottam. Innentől meglehetősen egyenletesen, olyan 4:06 körüli tempóval folytattam. Páran elmentek mellettem, de nem érdekelt. Továbbra is meglehetősen elől voltam, és így pont jól esett a futás. A 4. kilométernél volt a frissítőpont, és én sajnos pont itt kezdtem beérni a gyaloglósok nagy tömegét, akik fél órával előttünk indultak el. Elfoglalták majdnem az egész utat, én meg nem akartam lassítani. Szerencsére egy önkéntes átérezte a helyzetem, és elémfutva a kezembe adta a vizet. Jaj de jól esett, és csodák csodája a pisilés sem nyomott már annyira. 

Az 5 kilométeres fordulónál apósom, meg Ageliki tesója szurkoltak. Az első már rég visszafordult, én meg próbáltam számolni hányadik lehetek, de a futók eléggé keveredtek a gyaloglókkal, úgyhogy elég nehéz dolgom volt. Kb 15 futót számoltam, amivel teljesen elégedett voltam. Ezek szerint jobban állok mint tavaly. Ahogy visszafordultunk kezdtem megnyugodni. Bár keményen nyomtam, de még mindig jól esett, és az időmet nézegetve a 40 perc teljesen reális volt.Kezdtem beérni egy hármas bolyt is. Elkezdtem Agelikit is keresni a szembejövőknél, de sokan voltak, így végül ő talált meg. Az egy órás iramfutóval jött, és teljesen frissnek nézett ki. Ez is jó hír. Az viszont már nem annyira, hogy egy fiatal csajszi meg egy srác úgy mentek el mellettem, hogy csak néztem. Hogy eddig hol voltak az örök rejtély marad.

7-től kezdtem elengedni a pulzusomat is. Már nem lassítottam ha jelzett, de még nem kezdtem el a hajrát. A bal lábam ugyan kezdett egy picit zsibbadni, de pár toppantástól megint elmúlt. 8,5 től kezdtem el hajrázni. Magam mögött hagytam a srácot akivel szinte az elejétől együtt mentünk. Innentől az út is emelkedik picit és láttam, hogy ez engem nem fogott meg annyira, mint a többieket. Meglehetősen könnyen hagytam el a srácot is, aki 6 után olyan nagy sebességgel ment el mellettem, és a fiatal csaj és még egy srác is egyre közelebb kerültek. 

A finálé parádés lett, bár nekem most a balek szerepe jutott sajnos. Nyomtam neki továbbra is keményen, és élveztem a szurkolók bíztatását. A csajszit kb 800 méterrel a cél előtt hagytam el, és a srác is nagyon közel volt már. Láttam, hogy nem nagyon tempózik már, sőt teljesen elkészült és nagyon belassult. Én úgy vagyok vele, hogy az utolsó 200 méteren már nem szeretek előzni és erőlködni. Az ezen a szinten szerintem azért van, hogy picit élvezzük a közönséget és a jó helyezést. Nos én jöttem a saját tempómmal, sőt még picit lassítottam is, hogy ne az utolsó méteren előzzem meg a srácot. Szegény azonban annyira belassult, hogy már 250 méterrel a cél előtt megelőztem. Jött tehát az én kis utolsó 200 méterem. Örültem, integettem, élveztem, a közönség meg őrjöngött. No nem nekem, mint ahogy hittem, hanem annak, hogy a srác meg a csaj mögöttem elkezdtek sprintelni. A csaj is megelőzte a srácot, aki erre begyújtott. Visszaelőzte, majd kb 50 méterrel a cél előtt együtt húztak el mellettem. Egyik jobbról, másik balról, én meg középen pislogtam, mint a rajzfilmekben. Nem akartam elhinni, hogy ilyen van, és pont velem történik. Így a háziverseny balekjaként harmadikként értem be. 

A befutó sajnos "utolsóként":

Az órát leállítva az eredményem 40:20 lett. Több mint egy peccel jobb mint tavaly. Tökéletes. Mégsem nagyon álltam meg a célnál, hanem rohantam a wc-re. Azt a megkönnyebbülést. Megettem a kapott banánt, aztán beálltam a cél elé nézőnek. Agelikit vártam. Valahogy jó érzésem volt, ami be is igazolódott. Az egyórás iramfutóval együtt ért be.  59:42 lett a hivatalos eredménye, és nem is nézett ki annyira elcsigázottnak, mint az eddigi versenyeken. Majdnem elsírta magát a büszkeségtől, tőlem is megkapta a dícséretet. Ügyes volt nagyon.

Estére publikálták az eredményeket. A 800 indulóból 14. lettem, 40:13-as hivatalos idővel. Az első 3 helyezett 33-34 percet futottak. Nem semmi. Magammal teljesen elégedett voltam, ennél sokkal több az amerikai kirándulás miatt most nem volt bennem. A verseny jól esett, a szervezés jó volt, a tempóm és a pulzusom is szép egyenletes volt. Jövőre remélem ugyanitt már azonban jóval 40 percen belül sikerül futnom. Két hét múlva Sárvár, kíváncsi vagyok ott hogy fog menni.