Kedd: Ma picit mazohista voltam. Délután napos 34 fok volt, de megint hűsítő széllel, így nem vártam estig, 6-kor már el is indultam az atlétikai pályára. A lábaim be voltak rendesen állva, de a legnagyobb gondot a gyomrom okozta. Megint fel voltam valamitől fújva és úgy éreztem mint egy komoly ebéd után amikor a kaja szinte a torkomban van. A stadionban hatalmas tömeg fogadott. Voltunk vagy öten. Csináltam kb 25 perc laza bemelegítést, majd 6 darab 100 méteres tempót a füvön. Utána lenyújtottam és jöhettek a 400 méteres tempók. 6 darab. Az elsőt szokás szerint túlfutottam. Főleg ebben a melegben a 3:39-es tempó nem esett túl jól. A többit már rendben lehoztam 3:45 körül, de az egész edzés nem esett túl jól. 10 kilométert futottam csak, de nem éreztem, hogy a tempók fellazították volna az izmaimat. Legközelebb a két hosszú közti edzést vagy kihagyom, vagy rövidebb tempókat futok

Szerda: Az ötödik hosszú. Meleg, de száraz időben 130 perc és 25,5 kilométer. Egy igazi piramist futottam. Az eleje nehezen indult, a közepére nagyon belejöttem, aztán a végét megszenvedtem. A végén dupla annyit nyújtottam mint szoktam, biztos ami biztos.

Csütörtök: A héten kedd kivételével nem csináltam egyáltalán keresztedzést. Ma sem volt kedvem, inkább kifeküdtem napozni az erkélyre a meló után. Picit be is aludtam, így kellett egy hideg zuhany, hogy egyáltalán lemenjek futni. A stadionban megint senki, már komolyan kezdem magam úgy érezni, mint valami VIP aki teljesen külön edz. A lábaimat eléggé éreztem még, úgyhogy csak a kis piramist futottam. 25 perc bemelegítés, 6x100 méter füves tempó. A pálya közepét pont öntözték és hatalmas érzés volt amikor a locsoló alatt futva teleszórt vízzel. Azt a felüdülést!  Pont felpörgetett a tempókhoz: 200m,200m,400m,400m,800m,400m,400m,200m,200m. A 800 méteres ma nem esett túl jól, a többi viszont teljesen rendben volt. Mára is több mint 10 kilométer jutott.

Szombat: A mai napra tervezett 75 perc tempóról már péntek este lemondtam. Este hétre értünk Kalamatába, ahol 39 fok és valami rettenet páratartalom fogadott. Nem voltam biztos, hogy ilyen körülmények közt akarok majd futni. Szombat este aztán győzött az akaraterő. Bár még fél nyolckor is 39 fok volt, de elbicikliztem a stadionba, lesz ami lesz. Úgy voltam vele, hogy futok 75 percet a kettes zónában ahogy jólesik. Ha lassabban mint a maratoni tempó akkor lassabban. Ilyen melegben a tempót amúgy sem szabad nézni, mert teljesen természetes, hogy rosszabb lesz a vártnál. Legalább is azt hittem. Aztán már a bemelegítésnél meglepődtem. Gyakorlatilag semmivel nem volt rosszabb, mint az előző héten amikor kb 7-8 fokkal hűvösebb volt, és a páratartalom is jóval alacsonyabb volt. Érdekes. 20 percet melegítettem ami majdnem pont 4 kilométer lett. Mi a fene, ilyen melegben alapozópulzuson is 5:04-es kilométereket hoztam? Ez nagyon jó! Rövid pihenő és nyújtás után aztán nekiindultam a tempónak. Csodák csodája, de jól esett. Az első kilométer lett 4:19, a többi majdnem mind bőven 4:15-ön belül. A meleg annyiban érződött csak, hogy a pulzusom kb kettővel magasabb volt az előző hetihez képest és most szigorúan 10-12 percenként kiálltam inni. Na ez volt maga a pokol. Ahogy megálltam, mintha alámgyújtottak volna. A menetszélnek tehát elég komoly hűtőszerepe van. Pszichológiailag a gyakori firssítés annyiban is segített, hogy mindig csak a következő 10 percre kellett koncentrálnom, így az első 40 perc hamar lement. Itt szokás szerint megettem egy pastellit is, mert keztem érezni, hogy ha nem teszem akkor erősen gyengülni fogok. Néha azon kaptam magam, hogy az aktuális sebességem 4 percen belüli volt, de a pulzus még mindig a kettes zóna tetején járt csak és nem is éreztem megerőltetőnek. Az edzés fontos része azonban a hosszútávra tervezés is, így ilyenkor rendre visszafogtam a lovakat visszaállítva a pulzust a zóna közepe felé. A 65 percet teljesen jól lehoztam, aztán az utolsó 10 perc lett szokás szerint a legnehezebb. Amikor már számolom, hogy még hány köröm van. Na az fájt. A vége aztán összesen 22 kilométer lett, amiben a 75 perc tempó majdnem 18 kilométer lett. Ez 4:12-es tempó 165-ös átlagpulzuson. 30 fok fölött ez több mint tökéletes! 

A Spar maraton második felkészülési hete is tökéletesre sikerült. 5 edzéssel 95 kilométert futottam, amiben volt 2 két óra feletti, és egy nagyon jó tempó is. A keddi köztes edzést még hangolnom kell, de alapvetően meg vagyok elégedve az edzéstervemmel. Külön büszke vagyok, hogy a nagy meleg ellenére is rendesen megcsináltam a hetet. Főleg a szombat volt csillagos ötös. Ilyen melegben még egyáltalán nem futottam tempót. Mennyire igaz, hogy a jó futás elsősorban fejben dől el. Nagyon bizakodom, hogy meglesz végre a három óra októberben. Jó edzést mindenkinek!