Ég és Föld - avagy mekkora különbség lehet orvos és orvos közt
Gondolom aki olvassa a bejegyzéseimet annak nem újdonság, hogy megint kényszerpihenőn vagyok már több mint 1 hónapja. Ami még rosszabb, hogy az évben az eddig eltelt 8 hónapból négy szinte teljesen futás nélkül telt el. A másik négy hónapban ugyan viszonylag sokat és jókat futottam, de ahogy visszanézegettem az edzésnaplómat be kell látnom, hogy a januárban összeszedett sérülésem gyakorlatlag egész évben folyamatosan elkísért, és agusztus elején a Spar maraton felkészülése közben megint teljes erővel betámadott. Nagyon úgy néz ki, hogy az őszi szezon is megy tehát idén a levesbe. A SPAR maratont már lemondtam, Athénnal meg megszívtam, mert lecsúsztam a lemondási határidőt. A nevezésem tehát megmaradt, de futni biztosan nem fogok. Szomorú és mérges vagyok, de egyben optimista.
Szomorú, mert áprilistól egészen július végéig tényleg jókat futottam és úgy éreztem, hogy fejlődtem is, főleg fejben. Az előző években amennyire megszenvedtem a hosszúakat, idén a legnagyobb melegekben is játszi könnyedséggel teljesítettem a magamnak betervezett edzéseket.
Mérges, mert elcsesztem a tavaszi visszatérést és nem tartottam be a fokozatosságot, aminek most ihatom a levét. Mérges továbbá, mert saját bőrömön kell megtapasztalnom, mekkora különbség van orvos és orvos közt, és ez a mostani bejegyzés fő apropója. Idén 4 orvosnál voltam és két rehabilitációs centrumot látogattam meg:
Performance 22 Athén:
Ez volt az első intézmény amit még januárban látogattam meg. Jópár bejegyzést írtam már róluk, és akkor úgy tűnt, hogy minden rendben volt. Ami nem tetszett, hogy a doki ugyan végigvizsgált, de egy nagyon alap fizikoterápiát kaptam, ráadásul nem is nagyon magyarázták el, hogyan kellene a foglalkozásoknak egymáshoz kapcsolódni. Hiába mondtam többször is, hogy az eredeti fájdalmam elmúlt ugyan, de helyette a sarkam belső fele kezdett el fájni, nem vizsgáltak meg újra, hanem pár hét után átadtak rehabilitációra úgy, hogy nem is nyomkodtak megint végig. Ezért is vizsgáltattam meg magam Szombathelyen is.
Dr. Szilágyi Szombathely:
Igazi profi. Ő nyomkodott végig a legalaposabban és megnyugtatott, hogy nincs komoly bajom, csak a sarokcsont belső felénél ragadt bent még gyulladás. Azt is mondta, hogy futhatok, továbbá kollagénkúrát kezdtünk, hogy felgyorsítsuk a gyógyulást. Sajnos a javasolt 6 injekcióból csak kettőt kaptam, mert vissza kellett jönnöm Athénban itt meg nem tudtam folytatni. Akkor azt gondoltam, hogy ez nem lesz baj és el fog amúgy is múlni.Sajnos hiba volt.
Idős doki Athénban:
Agusztus lévén csak őt találtam a közelünkben és védelmére legyen mondva, megmondta, hogy a sportolók nem igazán a szakterülete. A vizsgálat nagyon alapszint volt, a diagnózus meg achillesz túlerőltetés miatti gyulladás, ami miatt 1 hónap pihenést javasolt, hátha elmúlik. Nem meglepő, hogy nem mentem vissza további vizsgálatra.
Fiatal doki Athénban:
Ageliki találta a neten magának, mert közben neki meg a könyöke fájdult meg a teniszezésben, én meg elkísértem a vizsgálatra. Ahogy beléptünk a rendelőbe, feltűnt hogy tele van Runner's magazinnal amiből arra következtettem, hogy valószínűleg a doki maga is fut. Majdnem igazam lett, mert valójában aktív triatlonista és egyből kiderült, hogy a futásról is mindent tud. Végre egy orvos aki tehát mindkét oldalt érti. Be is jelentkeztem hozzá vizsgálatra ami végre teljesen alapos volt. Mindkét lábamat teljesen végignyomkodta, és kérdezgette, hogy hol mennyire fáj, vagy érzékeny. A végén azt mondta, hogy az achillesnak nincs baja, de ahol a sarokcsonthoz tapad ott van gyulladás. Hogy teljesen biztos legyen elküldött MR vizsgálatra is. Mutatott nyújtásokat is, és azt is javasolta, hogy a futást ne hagyjam abba, mert annál nehezebb lesz a visszatérés. A heti 80-100 kilométer helyett azonban maximum a felét futhatom, hosszú és a tempó nélkül. Végül is a semminél ez is jobb. Kaptam beutalót 15 fizikoterápiás kezelésre is.
MR viszgálaton:
Megint csak pozitívan csalódtam a görög egészségügyben, mert az amúgy 260 eurós vizsgálatból csak 30 euró volt az önrész, és az itteni TB együttműködik most már a legjobb magánrendelőkkel is, így gyakorlatilag várólista nélkül már másnap mehettem életem első MR vizsgálatára. Azt hittem olyan lesz mint a röntgen, így meglehetősen meglepődtem amikor beraktak a gépbe és mondták, hogy most 20 percig ne mozogjak. Elég nehezen ment, mert a gép olyan hangokat adott ki, mint ha valami kovácsműhelyben lennék, és néha a lábam is bemozgott, ami miatt pár felvételt meg kellett ismételni. Fél óra szenvedés után aztán végre elengedtek, hogy másnap este jöhetek az eredményért. Már pont indultam volna, amikor rámcsörgött a doki, hogy szeretné megismételni a műveletet, mert talált valamit, de a bokám felett és valami kontrollfolyadékkal is meg akarja vizsgálni. Ennek a hírnek nagyon nem örültem. A második vizsgálat könnyebben ment, pedig kaptam egy vénás injekciót is előtte. Az eredményt megvártam, és szerencsére jó hírt kaptam. Az ortopédus diagnózisa tökéletes volt: az achillesznek semmi baja de a csonra tapadásnál van egy kis gyulladás, amit a fizikoterápia helyre fog hozni. Amit a boka fölött talált az valami kiskori sérülés lehet, ami azonban nem okoz további problémát.
Physiobalance Athén:
Az egyik kolléga ajánlotta aki maga is fut és neki is itt tették helyre az achilleszét. Aztán amikor én is bejelentkeztem kiderült, hogy a cégből már kb öten voltak itt kezelésen. A 40 euró kezelésenként nem olcsó, de szerencsére ezt teljes mértékben állja a céges biztosítónk. A főnök 27 éve foglalkozik fizikoterápiával és mielőtt elkezdük volna teljesen kikérdezett és végig is vizsgált, pont mint az orvos. Ő is azt mondta, hogy nincs itt nagy baj, meg lehet nyugodni. Tetszett, hogy egyből mondta is, hogy heti háromszor jöjjek, és rögtön le is foglaltam az időpontokat. A kezelések 4 részből állnak. Először egy csizmát kapok ami felfujódik és jól lehűt. Utána egy elektromos készülékkel simogatják a sarkamat körbe körbe. Ez is valami áram, mert néha rendesen éget. Utána a sima galvánáram jön és a végére egy olyan készülék ami hol melegít, hol hűt. Aztán kapok egy rendesen felhelyezett kinezó szalagot is. Az egész kezelés kb 60-70 percig tart. Valahogy az egész központ és a kezelések sokkal profibbnak néznek ki, mint a Performance 22 ahol télen kezeltek. Már az első hét után éreztem a javulást. A reggeli fájdalom eltűnt, és már inkább csak húzódást érzek. A nyújtások is teljesen fájdalommentesek. Eddig 5 kezelésen vagyok túl és bár néha még előjön a fájdalom, de kijelenthetem, hogy érezhetően javulok.
Ennek örömére el is kezdtem megint a futást. Egyenlőre 2 naponta futok egy órát és utána jó alaposan lenyújtok. Szerencsére a formám megmaradt, mert maga a futás könnyen megy és a pulzusom is jó, bár arról fogalmam sincs, hogy a tempósabbat is jól bírnám-e. A sarkam ugyan egyáltalán nem fáj sem előtte, sem közben, de másnapra általában még visszajön egy enyhe fájdalom, főleg a reggeli órákra. Remélem ezt a további fizikoterápia majd helyrerakja. Sajnos a saját bőrömön megtapasztaltam, mennyire fontos, hogy jó orvost találjon az ember a sikeres és mielőbbi felépüléshez. Most úgy érzem végre jobb kezekben vagyok és reménykedem, hogy 2-3 hét múlva már tudok megint minden nap edzeni. Várom már nagyon!!!
Egy futószelfi a második futásomról New Yorkból:
