Egy hónapja jelentkeztem utoljára amiből nem nehéz kitalálni, hogy továbbra sem vagyok 100 százalékos. Az előző bejegyzést nagyon optimistán zártam, amit aztán a pár nappal később visszatérő fájdalom gyorsan szét is zúzott. Azóta úgy érzem, hogy belekerültem egy körbe, amiből egyszerűen nem tudok kijönni.Legalább is eddig gyakorlatilag bármit csináltam, ha el is kezdett javulni a lában rövid idő múlva vagy visszaestem, vagy valami teljesen más fájdalom jött elő, pedig pont úgy csinálok mindent, ahogy az orvos javasolta. És ez az egész rohadt kör már pont egy éve kezdődött amikor elkezdtem az átkozott Adidasokban futni. Ha visszamehetnék az időben jól pofánvágnám magam, hogy nem kell a jól bevált és sok év óta használt Lunarglideról váltani. De sajnos nincs időgépen, így csak a pofánvágást tudom megtenni, aminek sok hasznát nem veszem.
Az én köröm: sarokfájás belül -> talpfájás -> sakorfájás kívül -> bokafájás -> sarokfájás belül -> sarokfájás belül -> talpfájás -> sakorfájás kívül -> bokafájás -> sarokfájás belül -> sarokfájás belül -> talpfájás -> sakorfájás kívül -> bokafájás -> sarokfájás belül -> sarokfájás belül -> talpfájás -> sakorfájás kívül -> bokafájás -> sarokfájás belül -> sarokfájás belül -> talpfájás -> sakorfájás kívül -> bokafájás -> sarokfájás belül -> sarokfájás belül -> talpfájás -> sakorfájás kívül -> bokafájás -> sarokfájás belül .....
A maratoni utáni hét még kimondottan jól telt. Ötször futottam a héten összesen 60 kilométert. Ez már szinte alapozásnak is egész jó, és végre a tempóm is kezdett visszaállni. Örömömben elkezdtem az eddigi laza edzések után levezetésnek rövid tempósabb 100 métereket futni a füvön. Ezek jól estek, és edzés közben már egyáltalán nem éreztem fájdalmat, vagy húzódást, csak ha közben nyújtottam akkor volt még a sarkamban leragadás. A harmadik ilyen edzés után aztán éreztem, hogy reggelenként jobban húzódik a sarkam külső része. Ki is hagytam két napot, de közben még rosszabb lett, mert már csak úgy napközben is elkezdett néha fájni a lábam. Bekerültem tehát egy olyan körbe, hogy ha futok fáj, és ha nem futok akkor is fáj. Mit lehet tenni ebben az esetben? Tányleg úgy éreztem, hogy azokban a napokban amikor nem edzettem semmit, a lábam rosszabbodott. És az a röhej az egészben, hogy eredetileg a sarokcsontom belső része fájt, amit a fizikoterápia 2 hét alatt eltüntetett. Illetve,inkább csak áthelyezte a fájdalmat, mert a belső rész helyett a külső rész kezdett el fájni.
Folytattam inkább a futásokat, de visszatértem a max 60 percre és elkezdtem váltott cipőkben futni. Be kell vallanom a Zoom Structure cipőt nem sikerült megszeretnem. Stabilnak stabil, de ez meg a talpam külsejét nyomja, így azt találtam ki, hogy 30 percet ebben futok, aztán a maradékot a Zoom Fly-ban. A végén meg pár percet még mezítláb is futottam levezetésként. Csodák csodája elkezdett működni a dolog. Érdekes módon mezítláb esett legjobban a futás. Ott tényleg nem volt sem közben, sem utána semmi fájdalom. Ezen felbuzdulva a következő napokban a Structure helyett egy régi Free-ben futottam az első 35-40 percet, amik a füvön teljesen jól estek, egészen a szombati futásig, amikor nem sikerült bejutnom a fűre és a keményebb murvás talaj megint visszahozta a sarokfájást és a sarkam külső része megint teljesen le volt ragadva. Na itt kezdett teljesen elmenni a kedvem a futásoktól. Pont jókor jött a már rég betervezett egy hét kihagyás.
Agelikivel ugyanis egy jó kis év végi észak görögországi túrára mentünk. Az 5 nap alatt kb 1300 kilométert autóztunk, és csak ámultunk az északi rész szépségein. Tenger ugyan nincs, de a hegyek, folyók és a tavak csodaszépek voltak. Az itteni városok is sokkal rendezettebbek voltak, és csodák csodája még a dohányzást is betartották mindenhol. Létezik tehát a görög kultúra, csak el van dugva. Jól esett a picit hidegebb levegő is, bár Ageliki továbbra sem bírja. Teljesen beöltözve is fél órát bírtunk csak este sétálni Kastoriában, ahol pedig baráti 2 fok volt. Angyalom majd megfagyott. Sajnos ez a pár nap csak egy rövid ízelítő volt, de jövőre biztosan visszatérünk hosszabb időre is. A lábam megint csak stagnált. Sem jobb sem rosszabb nem volt a pihentetéssel. Amikor a sarkam nem fájt akkor a talpam kezdett neki, hogy aztán megint visszafájhasson a sarkam is. Jó játék...
A héten aztán újra futottam, de bevallom nem sok örömem telik bent. Nem jó úgy edzeni, hogy azt kell néznem mikor hol fáj, és mikor kell kiállnom masszírozni vagy nyújtani. Mert ez a két művelet, amit minden nap sokszor és sokat csinálok. Szinte többet mint a futást, mert elvileg segít. Ezt megerősíti a gyakorlat is, mert tényleg egy alapos gyakorlatsor után szinte teljesen felfrissülve érzem magam. Itt tartok tehát, még mindig. Illetve megint. Vagy inkább továbbra is. Érzem, hogy nem gyógyultam meg, de futni tudok, csak nem tudom jó-e ez így, illetve hogy van-e értelme. Szeretnék versenyezni, de amíg gyulladt a sarokcsontom nem fogok komolyabban edzeni. Januárban jövök Szombathelyre és megint megnézetem magam a Szilágyi doktor úrral. Eddig az ő kollagénes kezelése volt az egyetlen fény idén az alagútban. Az itteni orvosok sajnos nem ismerik ezt és csak a fizikoterápiát szajkózzák, ami 2 hónap alatt sem segített, csak a zsebem ürült tőle. Sajnos ismerem már annyira a görög mentalitást, hogy ne bízzam bennük, úgyhogy januárig edzegetek alaplángon, és majd a Szilágyival meglátjuk. Ha kell otthon maradok 2-3 hetet, hogy végigmenjen a teljes kollagénterápia. Nem esik túl jól kimondanom, de ez az egyetlen reményem. Ha ez sem segít akkor sajnos el kell gondolkoznom, hogy hogyan tovább. Szeretek futni, de szeretnék versenyezni is megint, mert ez teszi fel a koronát az egészre.... Még egy hónap és kiderül. Addig is Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
