Az előző kemény hét után most egy laza hetet iktatam be, mert egyrészt éreztem, hogy kezdek fáradni, másrészt a héten Duduék vendégeskednek nálunk, és nem akartam minden nap órákra lelépni. 

Hétfő: Elvileg egy másfél órásat akartam futni, de 1 óra lett belőle. Megint a hétfői allergia lehet, de amilyen jól esett az eleje a második körtől már csak szenvedés volt az egész, úgyhogy hagytam az egészet a francba, és 1 óra és 12 kilométer után haza is jöttem. Úgyis össze kellett készítenem a szobát a Duduéknak.

Kedd: Az első céges edzés. Felhős, de meleg és párás időben. Rögtön az elején leadtam az emlékeztetőt az edzőnek, hogy 1 hónap múlva Budapest Maraton a programom, és hogy júli közepétől lelkesen készülök rá. Meglepetésemre a szokásos 200-as és 400-as tempók helyett csak 1 db 600-as tempót, meg vagy 25 darab 150 méterest futtatott. Jól esett mindegyik, bár azt mondta, hogy a 600 métert gyorsabban kellett volna futnom. Majd legközelebb. Laza 8,5 kilométert futottam csak. Aztán este késő ki a reptérre Duduékért! Este majd fél kettőig dumáltunk még az erkélyen, jaj de jó volt!

 

Csütörtök: Mára közösségi futást szerveztem. Minden lementünk futni: Ageliki, Saci, Dudu és jómagam közösen indultunk el. Aztán ahogy a ház előtt még melegítettünk elkezdett csöpögni az eső, ami Agelikit vissza is fordította. Én mint mindig most is hoztam magammal innivalót, Dudu meg pénzt. Megmagyarázta, hogy majd vesz magának innivalót. A hol kérdésemre egy rövid: valahol tuti lehet majd, csak te nem tudod volt a válasz. Igen, Dudut mi így szeretjük. Sacinak azért adtam egy fél liter vizet, had cipelje a férjének. Mivel Ageliki nem jött, így a pulzusmérőjét, meg az óráját felraktam a Dudura, kíváncsi voltam hogy bírja arany pici szívecskéje a futást. A tempót teljesen rájuk bíztam, nem akartam, hogy az én tempómon esetleg túlterheljék magukat. Teljesen jó, 5:50 - 6:00 közötti tempóval futottunk és Dudu pulzusa főleg az elején teljesen rendben volt, végig 150 alatt. Ez 95 kilóval és ezzel a sebességgel nagyon jó eredmény, látszott rajta, hogy a napi futógépes futások miatt az állóképessége nagyon rendben van. Saci természetesen könnyedén jött mellettünk, és végig matekozott, hogy mennyit kell még menni az 5 kilométerhez. Lent a stadion mellett nagy készülődés volt, valami koncerthez építettek színpadot, meg büféket. Dudu örömmel konstatálta, hogy tessék, ha akarna itt tudna pl vizet venni. Most erre mit mondjak? A szerencse mindig a balekokkal van. Ahogy megfordultunk, a 3. kilométer után aztán már nem volt annyira őszinte a mosolya, egyre csendesebb lett, de egyre jobban szuszogott. A pulzusa is kezdett szépen mászni, már 150 fölé értünk, ezért lassítottunk. Végül 5 kilométert tettünk meg együtt, kerek fél óra alatt. Többet szerintem már nehezen bírt volna.

Én még maradtam 2 körre, a saját tempómon, így mára is 12 kilométer jutott 65 perc alatt. 

A Dudu megint csak bebizonyította mekkora jelenség. Szerdán elmentünk sushizni itt Chalandriban, de csak azért, mert van nekik Dudu sushijuk. Én meg bemutattam nekik az igazi Dudut, aki utána jóízűen falatozott saját magából. Csütörtökön az Olasz étterembe mentünk, ahol meg rendesen emlékeztek rá tavalyról. Hihetetlen!

Szombat: A hétvégét Elafonissoson töltöttük, Duduéknak nagyon tetszett, és végre a Saci is be tudott menni a tengerbe, mert itt jó sekély volt a víz. Külön attrakció volt az egész strandnak, amikor a Dudut rábeszéltem, hogy próbálja ki az állva evezést az Ageliki SUP-jával. Saci videóra vette, és egy 6 perces remekmű kerekedett belőle. Benny Hill ehhez képest kismiska volt. Remélem majd elküldi a videót. Az egész napos tümmedés után este 7 előtt elindultam a szigeten egy 45 perces tempóra. Nem vártam túl jó teljesítményt, általában ha nem pihenek rá picit akkor mindig lassabb vagyok. Kb 3 percet lassan futottam, aztán jöhetett a tempó 165-ös pulzuson. Futottam már kétszer is itt, úgyhogy jól ismertem a terepet. Az elején rögtön emelkedő, ami most még szembeszéllel és erős napsütéssel párosult. Kb 10 perc után kapcsoltam ki a pulzusjelzőt, mert folyamatosan csipogott. A tempó ugyan csak 4:20 környékén volt, de a pulzus inkább a 170-hez volt közelebb, ami várható volt. Pulzuskontroll helyett így futottam ahogy jól esett. 20 perc után ittam egyet és megfordultam. Visszafelé jobban esett a futás, gyorsabban is jöttem, de a pulzusom továbbra is magas volt, de valahogy így esett jól. A 45 perc letelt, lelassítottam és folytattam egy kis levezetőfutással. A végére így kerek 11 kilométer lett, és nagyon jól esett.

Dudu megdicsért:

A hét hátralevő része csak a pihenésről szólt, Duduékkal megint remekül éreztük magunkat. Ennek sokkal jobban örültem, mint a héten futott mindössze 43 kilométernek. Kedden sajnos hazamennek, én meg folytatom a Sparra a felkészülést, még 2 keményebb héttel.