Mi a bajom amúgy a nyárral? Igaziból az, hogy a tavasz meg az ősz sokkal jobb. Gyakorlatilag márciustól júniusig, aztán szeptember végétől egészen december közepéig sokkal kellemesebb a klíma. Nincs az a dögmeleg, de sokat süt a nap és simán lehet napozni és fürödni is. És nincs tömeg. A hétvégén Kalamatában már beindult a szezon és rengetegen vannak a parton. Még magyarokkal is találkoztam, akik viszont meg voltak döbbenve mennyire jó hely Kalamata, mert nincs sok turista, csak görögök. Elég hülyén néztek, amikor mondtam, hogy nekem már ez is sok, és látták volna a partot 3 hete, amikor tényleg alig voltak. Vagy éprilisban, amikor meg senki. Az az igazi! Probléma az alvás is, mert a lakásban stabilan 30 fok van, így csak légkondival tudunk aludni. Illetve tudok, mert Ageliki meg fázik, így most úgy alszunk, hogy megy a légkondi alapfokon, én továbbra is izzadok, Ageliki meg be van takarózva. Vicces. Kalamatában a fenti hálónkban estére 34 fok szokott lenni, így ott én lent alszom az alagsorban, mert ott még légkondi nélkül is be kell takaróznom, Ageliki meg fent légkondival de takaró nélkül. Ez még viccesebb.

Hogy megy a futás nyáron? Azt kell mondjam, hogy szerencsére jól. Lekopogom, eddig a nagyon meleget is megúsztuk. Ezalatt azt értem, hogy az utóbbi 3 hétben stabilan 34-36 fokok vannak, enyhe széllel, de estére azért  lemegy a hőmérséklet  27-28 fokig. Magyar szemmel tehát meleg van, de én már szerencsére hozzászoktam, hogy 34 fokban indulok el. Este szépen 7 és fél 8 körül kezdek, mert  meg kell várnom amíg a nap leereszkedik, különben egyből rámolvadna a ruha. Az első 30-40 perc még kemény, de szerencsére nagyrészt ki tudom használni az árnyékot, amit a fák és maga a stadion ad. Idén a folyadékkal sincs gondom, mert viszek magammal 1 liter befagyasztott ISO-t, és olyan kört találtam, hogy kb 2 kilométerenként útbaesik a csap is, ahol tudok inni és mosakodni is. Az eddigi nyári szenvedésekhez képest ez nagy előrelépés. 

Hosszú futások....A legnagyobb mumusom még mindig, de eddig nagyon jól állok velük. Tavaly a SPAR felkészülésében 11 hosszút futottam, aminek a nagy része agusztusra esett, ahol heti kettő hosszút is futottam. Idén heti egyet tervezek, de jóval előbb elkezdtem őket és négyen már túl is vagyok. Sőt eddig meglehetően jól is estek. A titok nyitja a nagykör. Ahogy már párszor szerintem írtam, sikerült egy remek, most már majdnem 9 kilométeres kört találnom, amiben a csapot háromszor is útba tudom ejteni, plusz még egyszer az ISO-mat is. Ez rengeteget segít agyban, mert mindig csak a következő 2+ kilométerre fókuszálok, a következő csapig. Az első kör általában úgy lemegy, hogy észre sem veszem, a második végén meg már egyből megvan 20 kilométer. Hihetetlen, de működik! Olyannyira, hogy az átvezető edzéseimnél is ha egy kört futok bemelegítésnek, az már maga 11 kilométer amit könnyedén hozok, és az utána lévő programmal simán összejön a 16-18 kilométer úgy, hogy a végére szinte meg sem érzem. A tavalyihoz képest tehát bár két órán felül csak heti egyszer futok, de a többi edzéseim jóval hosszabbak és könnyedebbek. Továbbra is minden edzés végén csinálok 10x150 méter tempósabb levezetést. Nem sikerült még mindig megfejtenem miért, de ezek iszonyat jól esnek és másnap szinte teljesen friss lábakkal ébredek. 

Gyorsító edzések. Továbbra is imádom őket. Múlt héten 4x1200 métert tempóztam 3:40-en belül, és nagyon jól ment. Egyszerűen jó hasítani és ha nem tolom túl őket akkor az izmaimnak is jót tesz. Annyi a trükkje, hogy nem úgy futok ahogy a csövön kifér, hanem azért kontrolláltan és vigyázva, hogy a pulzusom ne nagyon legyen 175 fölött. Bármennyire is jól esnek ezek a futások, sajnos mégis meg kell válnom tőlük egy darabig, mert azt vettem észre, hogy megfájdul tőle a sarkam és a talpam belső része. A bal lábamban továbbra is van valami gyulladás. A laza futásoknál abszolút nem érzem, sőt inkább mintha jobb is lenne utána, de a gyorsítóedzés után rendesen megfájdult és jegelnem is kellett. Az egészség fontosabb mint a sebesség, így inkább egyenlőre kihagyom ezeket az edzéseket. A nyaralás után valószínűleg elmegyek újra dokihoz, ezt a kollagéninjekció kúrát végigcsinálni, hogy teljesen tiszta legyek újra.

Tempófutások. A másik nagy kedvencem, a heti edzések csúcspontja. Már 60 percnél tartok, és jól megy. Olyannyira, hogy vissza is kellett magam fognom, mert még a meleg ellenére is 4 percen belüli átlagok jöttek ki úgy, hogy végig a hármas zónámban maradtam. Ez meg maratonhoz túl gyors, így inkább visszatértem a 165-ös max pulzushoz amivel jóval reálisabb 4:06-os átlagtempó jött ki. Ennél gyorsabb nem is kell. Az a lényeg, hogy a 60-90 perc úgy menjen, hogy nem döglök ki tőle és nem is savasodok el. A nyári edzések úgysem a rekordok döngetéséről szól. Itt is úgy érzem, hogy sínen vagyok.

Cipők. Kizárólag Nike Zoom Fly. Eddigi legjobb cipőm. Könnyű, párnázott és kényelmes. Igaz elvileg versenycipő ami főleg az árában látszik meg. A rendes ára 150 euró ami nem olcsó. Viszont nekem sikerült 90 és 75 euróért hozzájutnom 2 párhoz is, így a következő év elejéig el vagyok látva velük és ezért az árért nem sajnálom a sima edzéseken is ezt koptatni. Először féltem, hogy nem lesz tartós, de az első párban már bent van 1000 kilométer és még simán használható. Eddig tehát mindenképp pozitív csalódás. Egyetlen bajom, hogy miután már futócipőnek alkalmatlan, az utcára sem viselhető, mert túl bumszli. Legalább is az én szememben. A Nike marketingje egyébként zseniális. Amikor kiadták ezt az új Epic Reactot, akkora hírverés volt körülötte, hogy mennyire forradalmi, meg jó, hogy én is ki kellett, hogy próbáljam. Megint csak leárazáson vettem egy párat, és tényleg az első futás jól esett bent, puha volt és rugalmas a talpa. Az első 6-7 kilométer teljesen jól esett de aztán jött a feketeleves. Feltörte a lábam. Hiába jó a talpa, a felsőrész az katasztrófális lett. Szoros és a sarkánál meg kemény. Legalább is az én lábamon. És hiába viseltem párszor nap közben, nem tágult ki, így maradt utcai cipő, aminek szerencsére legalább elég jól néz ki. 

Az utóbbi hetekben szépen tartottam a koncepciót ami a Stravában is gyönyörűen látszik:

A nyaralás két hete alatt mindenképp próbálok naponta futni, de "csak" 70-75 percet, tempót meg csak Kalamatában. A lényeg most úgyis a szép nyugodt kilométergyűjtés és a pihenés a tengerparton. Jó nyaralást mindenkinek!