2013 március 30. Ezt a dátumot soha nem fogom elfelejteni. Lelövöm a poént, végre megcsináltam. Ezzel be is fejezhetném akár a posztot :) A novemberi athéni fejteállás után már vártam a következő bizonyítási lehetőséget, ami a március végi Messini maraton volt. Igazából picit vaciláltam, hogy nevezzek-e vagy ne, mert a felkészülésbe beleszólt a 3 hetes nászútunk február elején. Végül is leadtam a nevezést, a nászút is szuper volt, igaz 3 nappal a nagy út előtt elütött egy autó és jó nagyot repültem a bicikliről.Az eredmény egy zúzott kar lett, de szerencsére mire Új Zélandra értünk már tudtam mozgatni, és végül is csak egy mountain bikeos túra maradt el miatta. A 3 hét alatt viszont csak egyszer futottam, de rengeteget túráztunk, úgyhogy nem puhultam el. A versenyre teljesen felkészülten érkeztem, és most már kész haditervvel indultam neki. A cél a teljesítés volt, időelvárás nélkül, szigorú pulzuskontrollal. Az első 30 kilométeren 150 körüli pulzussal, aztán utána ami jólesik. Nem vagyok egy korai típus, egyáltalán nem szeretek reggel futni, így picit tartottam a 7:30-as kezdéstől, ráadásul az óraátállítás miatt még egy órával kevesebbet alhattam, de nagyon vártam a startot. Kb 150-en indultunk neki a távnak, pont amikor a hegyek közül előbújt a nap. Felhő megint csak nem volt az égen, így elég hamar melegedett. Az útvonal egy nagy 42 kilométeres kör a síkságon szerencsére, a végén lemegy a tengerig majd vissza a városba. Komoly emelkedő nincs benne, viszont a 20. kilométertől egy másodrangú úton futunk amin megy a forgalom. Picit zavaró, főleg amikor bíztatásként ugyan, de hátulról dudálnak. Sosem értettem, hogy ezek a hülye görögök miért nem a forgalommal szemben futnak, hogy lássák mi jön szembe. Én voltam az egyedüli, és legnagyobb meglepetésemre a rendőr átparancsolt a másik oldalra :) A futás jól ment, nagy tömeg nem lévén tudtam a saját előre tervezett tempómat menni. A pulzus is rendben volt, frissítettem ahol tudtam, pacsiztam a szurkolókkal, egyszerűen szuperül éreztem magam. A félmararon 2 óra 4 perc lett ,lassabb mint szoktam, de legalább nem éreztem fáradtságot. Eddig nem előzött meg senki, mert az elejétől a végéről indultam, 25nél viszont végre már én előtem meg valakit. 30 körül beért egy srác, akivel picit dumáltam, ő is az első maratonját futotta, de eléggé elfáradt már. Én még itt sem éreztem különösebb fáradtságot, úgyhogy kezdtem picit rákapcsolni. Vissza is előztem a srácot, meg még pár másik versenyzőt is és bár eddig nagyon élveztem a futást, itt belefutottam a leg demotiválóbb részbe: 35-től ahogy futunk le a tengerhez szembe jönnek azok akik már 39-nél tartanak.Én még alig hagyom el a 35-ös táblát, de mellette a másik irányból már ott a 40. A következő 2 kilométer gyakorlatilag abból állt, hogy a szembejövőket kérdezgettem, hol van már a forduló. Mint a törpök a mesében: messze vagyunk még törppapa? Aztán végre fordultam én is, és 39-nél már én mosolyogtam a szembejövőkön. Az utolsó kilométeren még volt egy meglepi emelkedő,de a végén hatalmas mosolyal értem be a célba. Az időm 4 óra 5 perc lett. Fantasztikus érzés volt befutni, bár a közönség pici volt, de a hangulat annál jobb. Végre megvolt az első maraton, szerencsére a fallal sem találkoztam, és a végére sem készültem ki teljesen. A meleg zuhanyt viszont alig vártam otthon. Pechemre nem volt otthon melegvíz, úgyhogy egy gyors hideg zuhany lett a vége a megérdemelt kajálás előtt. Annyira fel voltam dobva a maratontól, hogy  a következő napon le is adtam a nevezést a Budapest és az Athén maratonokra :)

Endomondi link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/315592135

Az utolsó 200 méter: