A maraton utáni második hét ami egyben a maraton előtti 3. hét is. Érthető nem? Ez van, ha megint Budapesten is futok, majd egy hónap múlva Athénban is. Szerencsére a budapesti maratont már teljesen kipihentem, úgyhogy ezt a hetet, meg még a következőt is keményre kellene fogni. Így hétfő reggel visszanézve az előző hetet ez azt hiszem tökéletesen sikerült. 

Hétfő: Mára mindenképp egy két órás hosszú volt a terv. A SPAR-on szerzett szomorú tapasztalat miatt a maratoni felkészülési szezonban a hétfői hosszút egyszerűen kötelező megfutni. Bár már nem volt túl meleg, de biztos ami biztos alapon 1,5 liter vízzel indultam el. Ahhoz képest, hogy előző nap futottam 15 kilométert, ráadásul a vége 10x250 méteres emelkedős tempó volt, a lábaim meglehetősen frissek voltak és a futás is teljesen jól esett. Végre a hűvösebb idő miatt a pulzus és a tempó is javult, a 144-es pulzuson kerek 5 perces kilométereket hozam. Teljesen jó. A két óra lassan ugyan, de valahogy eltelt. Kerek 24 kilométert futottam, és végre jól esett. Egyedül a hátam fájdult meg picit, de hát ez van ha egy hétig nem csinálom a háterősítő gyakorlatokat. 

Kedd: Elvileg céges edzésnap van, de sajna előbb el kellett jönnöm. Hogy az edzésnap ne vesszen kárba, kimentem inkább egy órával előbb és csináltam magamnak programot. 15 perc bemelegítés, 10x100m frissítés, aztán 200 méteres tempók. Összesen 11, pedig csak 10-et akartam, de elszámoltam magam. Az idő baromi szeles volt, így nem a szokásos 200m tempó és 100m gyaloglást csináltam a 400 méteren, hanem okosan a tempót hátszéllel futottam, majd srégen visszasétáltam a kiindulópontra. Szembeszéllel egyszerűen lehetetlen tempózni. Kifolyik tőle a szemem. A saját programomat befejezve már 8 kilométernél tartottam, amikor elkezdődött a céges edzés. Én innentől teljesen alapozótempóban futottam, de éreztem, hogy nem kellene, mert kezdtek beállni a lábaim. Az edzés végére még jutott egy 400 méteres tempó, amit azért vicsorogva, de lenyomtam. Ezzel együtt 13 kilométer jutott mára.

 Szerda: Egy óra lazára indultam el, aztán kemény 25 perc szenvedés lett belőle. Két baromságot is sikerült összehoznom. Tegnap sok volt a tempóra még ráhúzni azt az 5 kilométer pluszt. Ilyent többet nem csinálok. Ennél már csak az volt nagyobb ostobaság, hogy az új Free cipőmet húztam fel, ami még jobban kikészíti a megfáradt lábakat. Nem is csoda, hogy már a 2. kilométer után kővé merevedtek az izmaim. Szerencse azért volt annyi eszem, hogy nem erőltettem végig az egy órát. Az a 4,5 kilométer is bőven sok volt. 

Csütörtök: céges edzés ami elég lazára sikeredett. A szokásos melegítés, gimnasztika után csak 20x100 méter volt, amiből az utolsó 10-nek az egyik fele sprint. Én megint csak természetesen a hátszeles felét választottam sprintnek, és jól is esett az összesen 8 kilométer ami mára jutott.

 Péntek: Egy óra laza. Hogy a Rapülők egyik klasszikusát idézzem: Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi. Jól esett és 12,2 kilométer lett

 Szombat: Tempónap! Egy óra tempó 165-ös pulzuson. Kora este terveztem lemenni, és már komolyan vártam.  11 körül viszont nekiállt esni. Aztán szakadni, ami a végére özönvíz lett. Az utcánkban térdig érő folyó hömpölygött. Na mondom ez érdekes lesz ma. Az eső szerencsére hamar elállt, de picit szkeptikusan indultam neki délután 5-kor. 85%-os párában nem a legjobb futni, ráadásul fogalmam nem volt mennyire van szétázva a stadion. Szerencsére csak egy két pocsolya maradt, és a talaj is teljesen jól futható volt. Csak egy kilométert melegítettem, aztán egyből elkezdtem a tempót. 9 napja nem volt pihenőnapom, és 115 kilométer volt a lábaimban az edzés előtt, de furcsa mód nagyon frissnek éreztem magam. És még gyönyörűbb volt, hogy rendesen jöttek a 4:07 – 4:12-es kilométerek minden szenvedés nélkül. Körönként frissítettem, és nem állítottam meg az órám, hanem gyors sétában ittam, hogy ezt is szokjam, és az időm így is 4:14 lett. 40 percnél egy gél. Szükségem nem volt rá, de megint újítottak a szokásos gélemen úgyhogy ki akartam próbálni. Szerencsére jó mint a régi. Annyira jól éreztem magam, hogy a tervezett 60 percet még megtoldottam extra 5 perccel. Azért csak annyival, mert másnap Agelikivel volt futóverseny, és nem akartam teljesen meghalni. A 65 perc alatt 15,7 kilométert futottam, szigorúan 165-ös pulzuson. Ez 4:09-es tempó, és végre nem úgy fejeztem be, hogy fájt. Ilyenkor vagyok egyre biztosabb abban, hogy jövőre meglesz a 3 órán belüli maraton. Szombatra tehát 17,7 km jutott.

 Vasárnap: 10 kilométeres futóverseny volt a kerületünkben, Agelikivel együtt futottam le. A héten majd írok róla egy külön postot, de vasárnapra egy kellemes 10 kilométert még beírtam az edzésnaplómba.

 Ez volt talán az első hét az életemben, amikor minden nap futottam, ráadásul nem is lazán. Volt hosszú, intervallum és tempó is. Összesen 90 kilométer! Fura mód sem fáradtnak nem érzem magam, sem izomlázam nincs, és most tényleg jó formában érzem magam. Csak maradjon meg a maratonig. Ezt a hetet még meg akarom húzni,  aztán jön a maraton előtti két hét „lazulás”.  Jó futást!