2016. okt 11.

Maratoni történetek - A nyolcadik: Spar Budapest 2016

írta: Rehlaci
Maratoni történetek - A nyolcadik: Spar Budapest 2016

Nem indult túl jól a maratoni hétvége. Kezdtük egy maratoni 6 órás késéssel a reptéren. Műszaki hiba...Ráadásul pont bejelentettek vasárnaptól egy sztrájkot a légiirányítók, úgyhogy nem voltunk bent biztosak hogy rendesen haza tudunk majd jönni hétfőn. Nem túl jó előjelek, de vettem egy üveg pálinkát még a reptéren, aminek a fele el is fogyott, így jó hangulatban érkeztünk Budapestre éjjel kettőkor.

Másnap átvettük a rajtcsomagot, és picit még csellengtünk a városban. Én egész nap rettenetesen fáradt voltam, és picit másnapos is, így a nap végére már kellemesen elfáradtam, amitől legalább úgy aludtam mint a bunda.

Vasárnap reggel teljesen friss voltam, és örömmel nyugtáztam, hogy remek idő lesz. Ennek megfelelően rövidnadrág és az ujjatlan mellett döntöttem, természetesen sapkával. Fél kilenckor elindultunk testületileg a starthoz. Anya, apa, Aggeliki és én. Duduék természetesen csak később értek oda. Picit még beszélgettünk, aztán 9-kor elindultam bemelegíteni. Nem vittem túlzásba, 8 perc kocogás, kis gimnasztika, meg 4x100 méter tempó. Valahogy nem volt túl jó közérzetem, a tempók picit le is fárasztottak. Negyed órával a start előtt be is álltam a zónámba, nem akartam kimaradni mint tavaly. Szerencsére idén könnyen bejutottam ahova akartam.

Pontban 9:30 kor elindultunk, az eleje most is tumultus volt, mondom ránézek az órámra mi a tempó. Szerencsém volt, mert kiderült, hogy nem indítottam el. Ekkora balek nem lehetek. Gyorsan benyomtam, így csak kb 100 métert vesztettem el. Az Andrássyra kanyarodva teljesen eloszlott a tömeg és rá is álltam a saját tempómra. Szerintem itt lejt a pálya, mert egyszerűen nem tudtam elérni a 165-ös pulzust. Illetve amikor elértem, akkor meg a tempó ugrándozott 4:05 és 4:10 között. Ez túl gyors lenne, így visszafogtam magamat 4:20 környékére és szépen 163-as pulzuson folytattam. A Deák tér előtt pacsiztam először lelkes szurkolóimal, bár nem vettek észre, így csak a hátamat látták miután rájuk szóltam. 

Az első 5 kilométer megint csak gyorsan eltelt és szépen 4:20-as kilométereket hoztam 165-ön belüli pulzussal. Éreztem viszont, hogy nem vagyok a topon, mert elkezdett fájni a fejem, és nem is esett olyan könnyednek a futás mint szokott. A Lánchíd előtt megint láttam a szurkolócsapatomat, itt már ők is észrevettek, kivétel édes kis feleségem, aki valaki mögöttem jövőt buzdított lelkesen. A Várkert bazárnál katonai zenekar, és pechemre pont akkor pihentek, amikor odaértem. Az alagút előtti sebességmérő most kemény 14 km/h-t mutatott, ez pont egyezett az órámon lévő tempóval. Az alagút után rákanyarodtunk a rakpartra és elkezdünk felfelé menni. A tempó még mindig 4:20, a pulzus is 165 alatt, mégis nem élveztem annyira, mint kellett volna. Fájt a fejem, és éreztem, hogy fáradok, pedig ez még nagyon az eleje. Bár tűzött a nap, de nem volt meleg, tehát erre nem foghattam. A frissítés is teljesen jó volt, 40 percenként egy gél és minden állomásnál víz. 

Átfutottunk Óbuda belvárosán, ahol még életemben nem jártam. Hangulatos kis tér és utcák, komolyan tetszett. Nem úgy a Szentendrei úton a Hév felüljáró. Pici emelkedő, de én továbbra sem szeretek dombozni. A 14 kilométert 61 perccel zártam, ami sokkal jobb, mint ahogy éreztem magam. Visszafordulni a rakparton, nem látni a végét és tudni hogy még a felén sem vagyok túl eléggé ramaty érzés, de hát ezért is futunk. 19-20 környékén volt egy elég jó holtpontom, ettem egy plusz gélt ami segített, de már rettenetesen fáradtnak éreztem magam, pedig hol van még a vége. Érdekes, hogy a tempón viszont még nem érződött, mert továbbra is 4:21-es kilométereket futottam, igaz már 165-ös pulzuson. A félmaratont 1:32-vel zártam, de tudtam, hogy ezt a sebességet nagyon nem fogom tudni tartani majd, de elvileg a tervezett 3:08 még elég reális. Sokan nem szeretik a rakpartot, mert unalmas, nekem viszont az idei útvonal kimondottan tetszett, mert legalább egyenes, és én szeretem a Duna túlpartját is bámulni. 25 kilométernél a Szabadság hídnál büszke kis csapatom ismét megtalált. Be kell valljam, nem volt annyira őszinte a mosolyom. Pár kilométer után láttam a Lubics Szilvit ahogy már szembe fut. Jó neki, hamarabb végez mint én. 26-nál még egy gél, és furcsa mód innen elmúlt a fejfájásom, és elkezdtem újra nagyon élvezni a futást. Kár, hogy pont a semmi közepén voltunk és senki nem szurkolt. 28 km 2:03. A kétharmad tehát megvan, innen még egy óra és pár perc, és ha tartani tudom a tempót akkor sima lesz a 3:08 is. De jó, mennyire büszke leszek magamra! 30 kilométernél értem el a Szabadság hidat, és a szurkolóimat. Ageliki csinált is egy jó képet rólam. 

 14642492_10154621107953620_8706044208574462626_n.jpg

Ahogy a hídra futottam fel, hirtelen éreztem, hogy nagyon kezdek elfogyni. Nem a szívem és a tüdőm, hanem az izomzatom. Ettől féltem, és sajnos be is igazolódott. Hiányoztak a hosszúak. Pontban két óra 15 percnél leeresztettem mint a lufi, és ezen már a gél sem segített. Minden lépés fájt, de még jöttek nagy nehezen a 4:25-ös kilométerek. Valaki még bíztatott is a tömegből, hogy hajrá Laci Nestlé Görögország. Sajnos nem láttam ki volt pontosan, gondolom valaki a cégből. Elértem a 35. kilométert és kiszámoltam, hogy legrosszabb esetben is már csak 35 perc. A Nyugati felüljáró még sima volt, de a következő frissítőpontnál a kólaiváshoz megálltam és picit le is gugoltam nyújtani. Mennyire emlékeztem, hogy tavaly is ugyan itt álltam meg először. A következő kilométerekre a tempóm is drasztikusan lecsökkent, már "csak" 4:40 környékén hasítottam. Fura, hogy tavaly mennyire örültem ennek a tempónak, dehát ugye fejlődgetünk.

Hősök tere végre. Jaj de vártam már! Lepacsiztam a csapatommal és a tavalyi DJ-vel is, aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy bizony még van 4 kilométer. Na ez fájni fog. Az időm is visszaesett, a 3:08-tól már valahol a Lánchídnál elbúcsúztam, de még be akartam jönni 3:10-en belül. Csak ne kéne még a ligetben keresztbe kasul szaladgálni. Végre az utolsó fordítónál megláttam a várva várt 41-es táblát. Márcsak 5 pec és bent vagyok. Itt már inkább a befutót terveztem, és mivel előttem elég sokan voltak, mögöttem viszont szinte senki, így inkább lassítottam. Jobb egyedül beérni, mint tömeggel. Ráfordultam az utolsó 200 méterre, levettem a sapkám, megigazítottam a ruházatomat és csak mosolyogtam és ünnepeltem. Megint bemondták a nevem én meg csak integettem. Valami majom indiai azonban elkezdett sprintelni mögöttem, meg is előzött és a célban összeesett. Nem értettem minek csinálta, nyert vele vagy 5 másodpercet. Remélem nem rontotta el a célfotómat. Az óra 3:10 -et mutatott, így bár nem voltam biztos mennyivel, de tudtam, hogy megint javítottam valamit. Picit azonban savanyú volt a célbaérés, mert nem sikerült a tervezett 3:08. 

Éremátvétel, aztán ki is mentem gyorsan a megbeszélt találkozópontra. Szurkolóimra sem kellett sokat várni, megkaptam a jól megérdemelt gratulációkat, egy forró csókot Agelikitől és egy hideg sört Dudutól. Picit még nyújtottam és lecseréltem a nedves pólómat is, amikor is befutottak a Melákék is. Micsoda remek időzítés. Át is mentünk egyből a Platánba egy közös evésre. Jaj de jó volt!

A hivatalos eredmény 3:09:38 lett. Végre 3:10-en belül, ráadásul én lettem a legjobb szombathelyi. Kemény 1 másodperccel vertem meg azt a srácot, akit a szombathelyi félmaratonon is az utolsó kilométeren fogtam meg. Azért nem rossz érzés. A mai versenynek számomra a legfontosabb tanulsága az, hogy megfelelő hosszúk nélkül nincs jó eredmény. Ma nagyon megéreztem, hogy bár sok kilométert futottam, a hosszúkat nem szabad elsunyiznom. Athénig már csak egy hónap van így sokat nem tudok tenni már, de Messini előtt majd jövőre, ahogy idén is tettem, legalább 5-6 hosszú az kell.
A szombathelyi TOP 7:
capture_9.JPG

 

Összességében remek verseny volt, csillagos ötös szervezéssel. A BSI megint kitett magáért, és megint nem csak jó futóversenyt, de jó futóidőt is szerveztek. Külön tetszettek a frissítő pontok utáni kukák, végre nem a földre dobáltuk a szemetet. Jövőre remélhetőleg újra találkozunzk!

 

Szólj hozzá

Budapest Maraton Futás Futóverseny Budapest maraton Futóedzés Rehlaci