A hét elején még Szombathelyen voltam, és a hétfő meg a kedd is kimaradt. Őszintén szólva nem volt sok kedvem amúgy sem a futáshoz Szombathelyen, de nem is baj kell néha a pihenés is. Kedd este aztán vissza Athénba. Most először repültem Pozsonyból, és azt hiszem a kedvenc repterem lesz. Pici, új, gyors, tiszta és hatékony. A boltban van 1 literes Slivovica! A téli pálinkagondjaim ezennel megolva. Sokan szidják a Ryanairt, de nekem eddig komolyan csak jó tapasztalatom van. Most is volt egy egész sorom, és 15 perccel előbb leszálltunk. Athénban aztán újra felvettem a futócipőt és edzettem:

Szerda: Nincs mese, el kell kezdeni a hosszabbakat, így elérkezettnek látam az időt egy két órás laza alapozófutáshoz. Sajnos itt még mindig nagyon meleg van, úgyhogy este 8 után tudtam csak elindulni, majd másfél liter vízzel felszerelkezve. Szokás szerint fáradtan indultam neki, a pulzusom is magasabb volt a szokásosnál az első 3 kilométeren elég sokszor be is csippant az óra. Aztán az első kör után szépen beállt 144-145 körülire, a tempó viszont csak kb 5:15 - 5:18 közöztt mozgott. Picit lassabb a szokásosnál. Ahogy hűlt a levegő úgy esett egyre jobban a futás is. 11 környékén megint elkezdett csökkenni a pulzusom, így növelni kellett a sebességemet. Innentől már inkább 5:05 körüli kilométereket futottam, ami sokkal jobban tetszett. Utoljára májusban futottam két órát, azóta inkább egy-egy és negyed órákat futottam. Ez meg is látszott, mert ugyan az egy és háromnegyed óra még simán ment, utána viszont éreztem, hogy fáradok. Az utolsó negyed óra inkább azzal telt, hogy érjek már vissza. A két óra alatt 23,2 kilométert futottam, 145-ös átlagpulzuson. Azt nem mondom hogy teljesen kidöglöttem, de eléggé kellemesen elfáradtam és most kellett is a nyújtás, meg a hengerezés otthon. Kíváncsi vagyok holnap mennyire tudok futni.   

Csütörtök: Csoda történt. Ma Ageliki is bejelentkezett futni. Pedig még mindig meleg volt. Főleg az ő tűrőhatárához. Együtt indultunk el, természetesen az ő tempójával. Őszintén megmondom, ez nekem is jól esett, mert éreztem a lábaimat rendesen. Az első 4,5 kilométert szépen együtt laza 7:30 körüli tempóval teljesítettük. Ahhoz képest, hogy kb 2 hónapja nem csinált semmit, egész jól bírta. Csak a végére vörösödött el szegény. Ahogy hazament én folytattam a saját kis programomat. 10x250m tempó a dombra fel. Picit szkeptikus voltam, hogy fog menni, de aztán 2 tempó után megnyugotam. Jól ment és jól is esett. Az összeset szinte másodpercre pontosan 57-58 másodperc alatt hoztam. Ez olyan 3:40 körüli tempó, ami dombnak felfelé kiválló. Rövid levezetéssel 12 km jött össze.

Péntek: Kalamata 65 perc, 13 kilométer. Meleg, tömeg, de jól esett.

Szombat: Az esti edzés sorsa az ebédnél dől el. Ma csak kisebb adagot ettem, így estére teljesen jó gyomorral bicikliztem el a stadionba. A terv 60 perc tempó volt. 15 perc bemelegítés után indultam neki, a nap már lemenőben volt, de azért még mindig tartotta magát a 31 fok. Mostabában szivacs helyett csuklószorítóban futok. Azt elég egyszer jól bevizezni, nedves marad az edzés végéig, nem kell újravizezni mint a szivacsot. Megint 165-167 -es pulzus volt a cél. Már az elejétől fogva éreztem, hogy a lábaim kezdenek beállni, de ezen az edzésen úgyis ez a cél. Az első 20 perc gyorsan eltelt, a tempó eddig 4:17 körül alakult, aztán kiálltam inni. Ahogy újra nekiindultam, még gyorsultam is picit, aztán fél óránál kezdtem érezni, hogy gyengülök, bár a tempó továbbra is 4:20 volt. A következő frissítés 40 percnél volt, és hipp hopp hirtelen eltűnt a gyengülés és innen teljesen jól esett a futás. Úgy látszik megint itt lendültem át a holtponton. Többet nem terveztem inni, de pár perc múlva kikötődött a cipőm megint, így kénytelen voltam megint megállni. Az utolsó 5 perc aztán megint eléggé nehezen ment. Itt már éreztem, hogy kellene ennem valamit, de mivel már csak 5 perc volt hátra gondoltam kibírom. Ennek megfelelően eléggé csapzottan fejeztem be az egy órát. Picit fájt, de jól esett. Összesen 17 kilométer lett, amiben a tempó rész 4:18 lett 166-os pulzussal.