Egy hete volt a Vivicitta, és én azóta egy métert nem futottam. Mondanám, hogy bánom, de igazából nem. És most ez nagyon kellett. A meló miatt azt hittem megőrülök, és az egész hetes iszonyatot, nem futással, hanem sörözéssel vezettem le. Tudom, hogy nem a legszebb, legokosabb viselkedés, de hát ez van.

Ma viszont megyek ismét. A mérlegre se mertem ráállni, mert ugye a hétvége nem volt egy visszafogott történet kaja ügyben sem, de úgyis itt a május, és onnantól megint teljes gázzal nekikezdünk. Nekem néha szükségem van ilyen 2-3 napos kiengedésekre. Különösen a nagy belehúzások előtt.

Szombaton elvileg füredi futóverseny, de ha olyan idő lesz, mint hétvégén, akkor tutira nem megyek. Az időjósok szerint viharos szél várható... A csapat is megrokkant. Sem Dudu, sem Győző nem jön, egyedül B.B. barátom maradt. Na meg lehet Orsika is csatlakozik. Ráadásul nemcsak, mint néző, hanem futni is akar. Van 6,5 km-es táv, úgyhogy hajrá!