Egészen egyszerűen minden visszahúz. Kedden fél 8-ra értem haza a munkából, de majd szerdán futok!

Szerdán nagyon belehúztam a melóba, és minden összeállt, amikor kimentem a Dechatlonba vitamint venni. Kell a vitamin, hiszen megyek este futni! Erre nem indult el az autóm!!! Egészen hihetetlen dolog történt. Nem tudtam betenni a kulcsot a zárba. Lezárt és nem engedte. Most már tudom, hogy a kormányzárnál letörött egy pöcök, és emiatt volt az egész. Állítólag típushiba. Nade több, mint két és fél három órát töltöttem a Dechatlon parkolóba, mire összerakták a kocsit annyira, hogy egyáltalán a szervizig elvezessem. Fél kettőkor érkeztem meg a parkolóba, és öt óra után értem az irodába. Kicsit elmaradtam az aznapra tervezett munkával. És ugye nem is idegeskedik ilyenkor az ember... Hét körül végeztem, és (autó híján) hazasétáltam. Közben láttam a Hali meccs fényeit, ott voltak a haverok, úgyhogy a második félidőt megtekintettem. Ittam egy-két sört is, és legalább kiment az aznapi feszkó.

Na de csütörtökön már tényleg megyek futni!

Erre a két órára elvileg befejeződő tárgyalásomnak 16 óra után lett vége. Sopronban...

Mire hazaértem, dolgoztam egy kicsit, arra 18 óra lett. Orsika közölte, hogy nagyon éhes, és hogy menjünk el az anyósom búcsúvacsorájára. (amikor anyósom elutazik tőlünk mindig rendezek ünnepi vacsorát, Végre elviszi az ördög a mamát címmel!) Onnan meg mire bekajálva hazaértünk...

Szóval ismét és megint az a baj, hogy halogatok! Most kipróbálom azt, hogy a hétköznapi futást reggelre időzítem. Meg ki kell találnom valami szankciót, vagy jutalmat. Ha nem futok heti 3X, vagy egy hónapban x km-t, akkor ez a bünti, ha megcsinálom ez a jutalom stb. 

Egy hónapja volt a verseny, és még mindig nem mozdultam el a holtpontról. Most már kezdem tényleg unni magamat. Ma tenisz, de ha a hétvégén nem sem jutok el futni, akkor.. Na ide kéne valami jó ötlet!