2015. nov 17.

Életem legjobb futása - 2015. június 15.

írta: drAti78
Életem legjobb futása - 2015. június 15.

Az volt a keddi. Megint, ugye a meleg van nincs igazán kedvem, de csak rávettem magam állapot.

Annyira bizonytalan voltam abban, hogy akarom e a futást, hogy - hónapok óta először - elvittem magammal a fülhallgatót is. Ha meg már elvittem, akkor hallgassunk zenét.

Nagyszerű volt! Szép kényelmes 135 körüli pulzussal futottam 8 km-t. Igazából csak azért hagytam abba, mert ennyi volt a terv, de komolyan gondolkoztam egy újabb 10-n. Illetve egyszerűen nem volt kedvem abbahagyni. Aztán azért győzött a józan ész. 

Annyira nem érdekelt, hogy mi a sebességem, hogy el is határoztam, hogy kikapcsolom ezt a funkciót. Amikor zenére, örömből futok, akkor majd szóljon, ha megvan amit terveztem.

A nap már lassan lement, kis szellő fújdogált, és úgy minden nagyon, de nagyon rendben volt. Imádtam!

Amúgy a mai mérleg nem volt túl bizalomgerjesztő. 116,3. kg. A hétvégén elengedtem magam, és azonnal vissza is jött 1,5 kiló. Ez azért eléggé elkeserítő. Mármint nem az, hogy feljött, mert az ok. Számítottam is rá, hanem az hogy 4 nap alatt csak fél kiló ment le. Tudom, hogy hülyeség ilyen gyakran mérlegelni, de nekem mániám. Ez van.

Ami viszont nagyon, de nagyon rossz hír, hogy bár én látom magamon a fogyást, és tényleg lötyögnek rajtam a régi ruháim, és a gatyáimat úgy tudom felvenni, hogy ki se kell gonbolnom őket, mert az öklöm is befér még a korábban feszült nadrágba, attól még 115 kiló vagyok. Visszanéztem a blogot. Decemberben voltam 119 - 120. Namost 5-6 hónap alatt 4.5 kilót fogyni, ekkora befektetéssel az kevés, nagyon kevés.

Rendben van, hogy az izom sokkal nehezebb, mint a zsír, de attól még a bokámnak, a térdeimnek ugyanúgy cipelni kell a súlyt.

Hangsúlyozom, hogy nem volt kidobott idő az elmúlt 5-6 hónap. Olyan dolgokra vagyok képes, amikre korábban sosem. 1,5 km úszok úgy, hogy abból 500 méter gyors. Le tudok futni 8 km-t, úgy hogy ki sem fáradok. Menne szerintem sokkal, sokkal több is. Ja és az egyszerű dolgok. Úgy megyek fel a lépcsőn, hogy nem lihegek, úgy hajolok, le a leejtett ceruzáért, mint évek óta soha. 

De ez így akkor is kevés. Szóval irány a diatetikus doki. Már kértem is időpontot. :)

Szólj hozzá

DrAti