2018. ápr 16.

Hivatalos rehabilitásció 7. rész - Vége!

írta: Rehlaci
Hivatalos rehabilitásció 7. rész - Vége!

Vége! Végre vége ennek a hülye rehabilitációnak! Vége! Vége és még egyszer vége! Most már talán nem fogom elkiabálni, de visszatértem! Olyan jó ezt leírni, de még jobb átélni! Újra futhatok és természetesen futok is! A múlt héten már 44 kilométert futottam félig még rehabilitációs módban, ezen a héten viszont már 88 kilométer jött össze, 6 edzéssel. Csak kedden nem futottam, mert aznap jöttem vissza Szombathelyről! A hét többi napjára betervezett edzéseket viszont egytől egyik tökéletesen végrehajtottam. No de tekerjük vissza a szalagot picit és nézzük meg mi történt az elmúlt másfél hétben.

Mint az előző bejegyzésben már írtam, egy hetet Szombathelyen töltöttem. Jó volt midenkit újra látni és megint otthoni ízeket enni. Ez mondjuk meg is látszott a súlyomon, mert sikerült 2 kilót felkapnom, ráadásul tömény zsír formájában. Ennyi azonban szerencsére simán belefér. A rehabilitációt is folytattam, futottam 2x20, majd 2x25 percet is egy nap kihagyással. Mindkettő jól esett és csak a sarkamnál jelentkezett továbbra is egy enyhe fájdalom.

Az áttörés pénteken jött. Estére időpontom volt Szilágyi doktor úrnál akinek az egyik szakterülete a futók lábsérülése. A görög röntgenfelvételemmel felszerelkezve mentem a vizsgálatra, ahol szépen elmeséltem mi történt, és mit csináltunk eddig. Megnézte ő is mindkét lábamat és megnyugtatott, hogy semmi komoly bajom nincs. A sérülésem ami volt teljesen elmúlt, egyedül a sarkamnál ragadt bent egy kis gyulladás ami magától el fog múlni. Hogy felgyorsítsuk a teljes gyógyulást azt javasolta, hogy kezdjünk el egy MD kollagén terápiát. Egy egy fehérjeinjekció közvetlen a sarokba ahol a fájdalmam van. Nem fájdalomcsillapító, hanem a problémát közvetlen segít megoldani. Az egyedüli problámám, hogy a javasolt teljes terápiának csak a felét tudjuk megcsinálni, mert csak egy hetet vagyok otthon. A doktor úr azt mondta, hogy ez is használ és nézzek utána mert akár Athénban is folytathatom a kezelést, így természetesen igent mondtam. Az injekció fájt. Nem egy szúrás volt, hanem kb 10, mert szét kellett szórni az anyagot minél nagyobb helyen. Kaptam egy szép tapaszt és azt monda, hogy két óra múlva már edzhetek is. Nem hittem a fülemnek, így még egyszer rákérdeztem. Jól hallottam, azt mondta, hogy nyugodtan edzhetek, mert amúgy nincs semmi bajom. Ennél jobb hírrel nem is távozhattam volna! Kb fél óra múlva még az enyhe sarokfájdalmam is eltűnt. Van ilyen? 

capture_26.JPG

Nem nehéz kitalálni ezek után mit csináltam másnap reggel. Hosszú idő óta először csináltam egy teljes 60 perces edzést. Mondanám, hogy jól esett, de majd belehaltam. Az eleje még úgy ahogy elment, de kb 30 perc után elfogyott a szussz. Csak kapkodtam a levegőt, pedig komoly 5:10 körüli tempóval mentem, de bőven 150 feletti pulzussal. Az edzés végén alaposan lenyújtottam, otthon még megcsiáltam a gumis gyakorlatokat is, és láss csodát, fájdalomnak nyoma sincs. Illetve a lábam nem fájt ugyan, de az egóm annál jobban. Ahogy elnéztem az edzés adatait, mintha egy időutazás lett volna és most 2015-öt írunk. Akkor voltam ebben az állapotban. Komoly meló lesz a kihagyott 3 hónapot behozni. Itt el is döntöttem, hogy egy jó darabig tempót nem nézek, csak pulzuskontrollal futok a kettes zónámban amennyit csak tudok. Ha ez 5:30-as tempót jelent akkor ennyivel fogok töszmörögni. Vissza kell erősödnöm.

Vasárnap a tesómmal futottam, az ő tempójával. Nekem ez pont a kívánt laza pulzuskontrollos edzést jelentette pont ahogy kell. Úgy időzítettünk, hogy közben megnézzük a Savaria félmaraton rajtját, illetve az 5 és 10 kilométeres befutókat. Eredetileg terveztem ezen a félmaratonon indulni, de így sajnos nem volt értelme. Pedig csodás futóidő volt, felhőkkel és enyhe széllel. Az eredménylistát elnézve valószínűleg a harmadik hely lett volna meg, az első két srác 1:20-at futottak, ami nekem max biciklivel menne. Kíváncsiságból egy Csótókört picit tempósabban. Maga a futás jól esett, de a szívem majd kiugrott. Itt is a tempó ugyan nem volt rossz, de a szívem kb 8-10 ütéssel többet vert mint annó januárban. Innen lesz szép visszaküzdeni magam. Fájdalomnak megint se híre se hamva. Hétfőn még tovább fokoztam a terhelést, és 90 percet futottam. Délutánra megint időpontom volt az orvossal, és biztos akartam lenni, hogy nincs bajom. Szerencsére igazunk lett, mert a 90 perc sem okozott fájdalmat. 

Az orvosnak elmondtam, hogy fájdalmam eddig nem volt, és hogy találtam Athénban is orvost akinél folytathatnám a terápiát. Azt mondta, hogy biztos ami biztos beadja a második injekciót, de ha nem fáj továbbra sem akkor feleslegesen ne szúrassam magam. 

Kedden aztán visszarepültem Athénba és a hét további napjaiban minden nap futottam. 65-70 perc szigorú pulzuskontroll, fájdalmas tempóval. Elővettem a jó öreg tempóbefejezés trükköt. Minden edzést 10x100-150 méter tempósabb futással fejeztem be. Ez lelazította az izmaimat és az egómnak is jót tett, hogy olyan volt, mintha tempót futottam volna. Csütörtökön elmentem a rehabilitációs edzésemre is, de inkább csak megköszönni a segítséget és elköszönni. Többet remélhetőleg nem lesz szükségem rehabilitációra. Utána az év első céges edzésén is részt vettem az edző és jómagam legnagyobb örömére. Kimondottan jól esett, és legnagyobb meglepetésemre még egy tempós 1200 métert is sikerült összehoznom. De jó volt megint 3:50-es tempóval tépni! 

Hétvégén hosszú idő után Kalamatába is ellátogattunk. Meleg volt nagyon és a légkör is eléggé homályos volt az afrikai por miatt. A futásban szerencsére nem sokat zavart, illetve annyit még segített is, hogy vasárnap délelőtt elnyomta a napot, így tudtam egy fél óra tempót is futni. Különösebb várakozásom nem volt, megint a pulzusomat követtem, hogy végig a hármas zónában maradjak. Ahhoz képest, hogy meleg is volt, rég nem is tempóztam nem ment rosszul. A pulzusom 168-lett, a tempó pedig 4:20. A jó hír, hogy az izomzaton nagyon jól bírta és abszolút nem fáradtam el. Megint csak el voltam ámulva a Zoom Fly-tól, hogy mennyire hihetetlenül jó benne gyorsan futni. Az aszfalton tökéletes a csillapítása és a vonalvezetése is pont tökéletesen vezet rá a futómozgásra. Már várom a hosszabb tempókat is vele, azt már látom, hogy nagyon jó barátok leszünk.

Az utóbbi két hétben összesen 135 kilométert futottam, és bár van a sarkamban egy nagyon enyhe fájdalom, úgy érzem ez nem hátráltat az edzésben és nem akarok több injekciót sem kapni. Egyenlőre raktam magamra kineziológiai tapaszt, ami kellemes nyugtatóként hat edzés után. Ha netán rosszabbodna a helyzet akkor bejelentkezek az itteni MD kollagén kezelésre, de optimista vagyok, hogy nem lesz rá szükségem. Egyenlőre folytatom a mindennapos lassú 70-75 perces lassú edzéseket, illetve vasárnaponta tervezek 30-40 perc tempót futni. Tavaszi versenyekben nem gondolkozom továbbra sem, mert messze a tavalyi formám alatt érzem még magam. Lassan talán ez is javulni fog. Hajrá! 
Szólj hozzá

Athén Futás Sérülés Rehabilitáció Futóedzés Rehlaci Edzésnapló