Na kérem tele vagyunk hírekkel!

Kezdjük a jó hírekkel!

Jó hír 1.0: Csilla múlt héten kimerészkedett a futópályára, és rögtön 4 km-t futott egyhuzamban, megállás nélkül!!! Hatalmas respekt a feleségemnek. Drágám azt mondta a futás után, hogy jó-jó de kb. 8 perces tempóban, az milyen lassú. Szerintem meg szülés után teljesen ok. Kicsit nézett, amikor mondtam neki, hogy én lassabban szoktam edzeni. Remélem nem csak egy fellángolás volt, hanem rendszeresen körözünk majd együtt. Mindenesetre a közös edzés érdekében fix időpontra befoglaltam heti 2x a babyszittert. Nagyon szeretnék együtt edzeni a Csillával. És ennyi idő igazán jár mindkettőnknek egymásra. Ha meg még mozgunk is, az meg külön nyeremény.

Jó hír 2.0: Megvolt a Karnevál. Ez Szombathelyen minden évben megrendezésre kerülő nagy buli, jelmezes (főként ókori) felvonulással. Vilmos fiam először tette tiszteletét a rendezvényen:

Az hogy a kölyök volt a felvonulás egyik sztárja az vitathatatlan. Teljesen oda-vissza voltam tőle, annyira aranyos volt. :)

És nagyjából itt vége is a jó híreknek. A képen látható szekér 2x2,5 órás húzogatása és a 12 kilós fiam kézben cipelése miatt vasárnapra tulajdonképpen felrobbant a hátam, különösen a derekam. Minden mozdulat fájt, illetve nyílalt. Még a lábamra is kisugárzott. Olyan helyeken éreztem fájdalmat, ahol eddig még sosem. Volt olyan pillanat tegnap este, amikor le kellett feküdnöm a padlóra, hogy valamit javuljon. Ráadásul Vilmos valamiért nagyon rosszul aludt. Hiába feküdt köztünk kb. óránként felriadt, felsírt, vagy csak simán jó alaposan hátba rúgott párszor. Tulajdonképpen semmit sem aludtam az éjjel.

Na de ma kezdődött a 14. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton felkészülésem és az első napot mindenképpen meg akartam csinálni. Úgyhogy kimentem a futópályára és végre valahára (szerintem) okos döntést hoztam. 

Gyalogoltam.

Igen. Gyalogoltam. Nem tudom hány éve többé - kevésbé rendszeresen futkorászok, és most újra elkezdtem szépen okosan, nyugodtan az elejétől.

Gyalogoltam 1200 métert. Jó tempósan. Rendesen éreztem, hogy heló! Ez is tud fárasztó lenni. Aztán futottam - az elején nagyon óvatosan kezdve - 1200 métert. Sajnos a tempót, pulzust stb-t nem tudom, mert a végtelen eszemmel természetesen otthon hagytam az órámat. Olyan kicsit erősebb volt, mint szoktam, de még nem volt lihegős szinten futottam. Szerintem bírta volna még a lábam, meg a hátam is, de nagyon eldöntöttem, hogy okos leszek, úgyhogy inkább nem erőltettem. A terv (még a hátfájás előtt) az volt hogy 45 perc laza, aztán 10X100 méter repülő. Az meg nekem kb. 5 km + a 100 méterek. Gondoltam ehhez valamennyire ragaszkodok, és a tervezett kb. 5 km hátralévő részét 100 m futás, 100 méter gyaloglással tudtam le. Komolyan mondom kifejezetten jól esett a dolog. Egyáltalán nem éreztem cikinek a gyaloglást.

De mitől is lennék jobb formában??? Felszedtem vagy 10 kilót, és újra 115 körül vagyok. Az elmúlt hónapok meg mindenről szóltak csak a futásról nem. Úgyhogy a felkészülést teljesen az alapoktól kezdem majd. Cél csak annyi, hogy biztosan legyen meg a 10,5 km. Célidő (egyelőre) nincs. Kilóban a minél kevesebb, annál jobb célt tűztem ki. Hogy őszinte legyek 107 kiló körül nagyon elégedett lennék.

Az edzésterv heti 4 futással számol:

- Hétfőn 45 perc laza (mint a fenti példa mutatja lehet gyaloglással)

- Szerda tempó (Azt látni kell, hogy az elején ezt nagyon vicces lesz tempónak nevezni)

- Péntek 45 perc laza 

- Vasárnap 60 perc laza.

A laza futás pulzuskontrollal, szigorúan aerob tartományban. Az nekem a korábbi mérések alapján 155, de lehet nem ártana egy újabb bemérés.

A hátam, lábam csak akkor fogja bírni, ha rendszeresen (értsd: minden nap) erősítek, plankelek és hengerezek. Na erre azért kíváncsi leszek! Vicces módon ezt érzem az elkövetkező 13 hét, egészen pontosan 90 nap legnehezebben teljesíthető részének.

De a lényeg az, hogy a felkészülés elindult! Megyek Siófokra!