A július utolsó hete nekem most a Spar maratoni felkészülés első hetét jelentette. A felkészülés 10 hét lesz, az utolsó két hét pedig már inkább csak rápihenés a versenyre. Az első teljes héten jelentem túl vagyok, és ami még jobb, hogy a meleg ellenére is meglehetősen jól sikerült, amiket terveztem le is futottam.

Hétfőn rettenet meleg volt. Még este fél nyolckor is 35 fok volt, amikor elindultam a második hosszúmra másfél liter Isostarral felpakolva. Majd leszakadt a kezem mire leértem vele a stadionig. Kész felüdülés volt amikor leraktam, de aztán kaptam is az időjárástól a pofont. Szélcsend és meleg. Mint a katlanban. A tempó ennek megfelelően 5:10 és 5:20 körül. Nem baj, nem a tempo a lényeg, hanem hogy meglegyen egyben a több mint két óra futás. Megint a nagykörön futottam, ami 5 kilométer, 4 elég jó emelkedővel. Hihetetlen, hogy mennyire agyban dől el minden. Egyszerűen sokkal könnyebben futok 4x5 kilométert, mint 5x4 kilométert. Pedig ugyan az a kettő, de a kevesebb kört valahogy jobban elfogadja az agyam, és abban is jobb, hogy az innivalóm is jobban kitart, mert egyel kevesebbszer iszok. Az itallal még az is probléma, hogy a végére rendesen felmelegszik. Erre sajnos nincs ötletem, termosszal biztosan nem fogok futkozni. Van ugyan a stadionban tűzcsap ami megnyitható, de abból nem merek inni. 135 percet futottam, ami majdnem 26 kilométer lett. Ahhoz képest, hogy csak a második hosszúm volt, egész jól esett. Éjjelre azért a kompressziós szárat felvettem és regglere egész jól le is nyugodtak megfáradt izmaim.

Kedden nem futottam, inkább elmentünk sörözni egyet. Valahogy jobban esett mint a stadionban izzadni, bár a sok kolbász amit betoltam hozzá rendesen megfeküdte a gyomrom.

Szerdán megint hosszút futottam. Most csak 33 fok volt, és taktikusan betettem az italomat a mélyhűtőbe pár órára. Ennek az lett az eredménye, hogy a bal kézem rendesen elfagyott mire le tudtam tenni azt a rohadt üveget a stadionban. Más “haszna” nem volt, mert a végére megint bemelegedett. Ezek szerint a meleg erősebb az én kis trükkjeimnél. Lekgözelebb lehet jeges teat viszek, az melegen is iható! A futás nagyjából úgy ment mint hétfőn, illetve picit lassabban a fáradtabb lábak miatt. Az óra ráadásul most először elvesztette a pulzust és újra kellett indítanom. Remélem egyszeri eset, illetve az is, hogy lekakilt egy madár is. Csodálatosan a vállamon. Örültem neki. A harmadik hosszú végül 130 perc lett, és picit több mint 24 kilométer. Éjjelre megint felkerült a kompressziós szár.

Csütörtökön pont mielőtt elindultam volna, lecsapott a vihar. Örültem neki. 20 perc alatt vagy 10 fokot esett a hőmérséklet. Már kezdtem keresni a kabátomat is! Minden csoda azonban csak 3 percig tart, mire a vihar elvonult és lementem a stadionba, megint kisütött a nap, és a pára miatt levegőt is alig kaptam. A bemelegítő 40 perc tehát elég nehézkesen telt. Kapkodtam a levegő után, mint a kifogott hal. A 4x100 méter tempó tett helyre, és a lábaimat is fellazította. Jöhetett a piramis: 200,200,400,800,1200,800,400,200,200 méteres tempók, de szigorúan a kettes pulzuszónában. A hosszabbakat így is lehoztam 3:50 körüli tempókkal, ami sokkal jobb mint amit vártam. 15 kilométert futottam, de a jóleső tempók miatt úgy mentem haza, mintha csak egy frissítő masszásról jönnék. 

Péntek megint csak pihenőnap lett, illetve az aznapi sport csak enyhe poháremelgetés volt Duduval Kalamatában.

Szombaton egész nap strandolás és tümmedés, pont jó előkészítés az esti tempóhoz. 70 perc volt a terv, 165 körüli pulzussal. Direkt nem ettem sokat ebédre, és előtte jól le is hengereztem a lábaimat, így viszonylag jó állapotban kezdtem az edzést. Eljött Ageliki és a Dudu is egy kis körözésre a stadionba. Én 20 perc bemelegítést csináltam, de a végére már folyt mindenem, pedig nem volt túl meleg. Azért elindultam a tempóval, lesz ami lesz. Az eleje megint fájt, pedig a sebesség nem is volt egetrengető, 4:12 – 4:15 között, igaz csak 163-as pulzuson. Ez kezdetnek pont jó. Kb 15 perc után aztán beindult a gépezet. Hűlt az idő is és a futás is eszméletlenül jól esett. Innentől már minden kilométerem 4:10-en belül lett, és a pulzusom is csak 165-ig ment el. Ez több mint tökéletes! 32 perc után álltam meg először inni, aztán további 20 percet tempóztam. Az izmaimban semi fáradtságot nem éreztem, csak tekertem tovább. Az utolsó 10 percre azonban még egyszer ki kellett állnom inni, mert közben ettem egy pastellit energiapótlásnak és azt le kellett öblítenem. A 70 perc végére kellemesen elfáradtam, de a 4:10-es tempóval lefutott majd 17 kilométer megkoronázta a hetet.

A Dudu délben nagyon telette magát, feszült is rajt a póló rendesen.  Egy fél órát azért bírt futni, aztán kifeküdt a fűre, mint egy döglött bálna. Bármit megadtam volna, ha valaki bekapcsolta volna az öntözőrendszert, vagy egy meztelencsiga megtámadta volna. Egy rövid sikoltozós sprintre biztosan jutott volna ereje.

Tudom, hogy korai még véleményt alkotni erről az edzéstervemről, de az első hét tökéletesre sikeredett. A hosszúk ugyan unalmasak, de annyira nem fárasztóak. Utánuk nyugodtan be lehet rakni egy lazább, de pörgősebb edzést, ami fellazítja az izmokat. A szombati tempo előtt hasznos a pihenőnap, és már érzem is a hosszúak jótékony hatását is. A héten 4 edzéssel 85 kilométert futottam, remélem a következő hetek hasonlóan jól fognak telni.