Vajon kemény sport-e a futás? Eddig azt hittem, hogy nagyon az, de a héten találtam egy sokkal keményebb sportot. Költözésnek hívják. 7 év után ugyanis elköltözünk az eddigi albérletünkből, egy másikba, ami kemény 180 méterre van a régitől, ha nem lennének fák köztünk, rendesen átláthatnánk. Hosszú keresés után Ageliki végre talált egy szuper 3. emeleti, erdőre néző, sokerkélyes albérletet, nagy és világos nappalival. Bár régebbi, mint amiben eddig laktunk, de a nappali és az erkélyek körbe teljesen elvarázsoltak mindkettőnket. Itt végre tudok majd az erkélyen is napozni.

A hét tehát inkább a költözésről szólt, mint a futásról. Én már hétfőtől apránként áthordtam egy csomó kisebb cuccott és a ruháim nagy részét gyalog. Mivel nem szeretem a liftet, ezért sokat lépcsőztem is. Mi az nekem gondoltam…

A hétfői edzést kihagytam, szar idő volt, kedvem sem volt, mondom majd megfutom szerdán az utolsó hosszút. Kedden a céges edzésre lementem, és egy elég laza 8,5 kilométert futottam. A program aznap piramis volt. 400m tempó, 200m tempó, 100m sprint, 200m tempó, majd 400m tempó. Egészen a sprintig teljesen jól ment, de a 100 métert olyan gyorsan futottam, hogy megfájdult bele a seggem. Hülyén hangzik, de igaz. Le is kellett ülnöm kilazítani. Aztán maradtam még egy 15 percet levezetni, hogy este folytathassam a pakolászást.

Szerdára hosszút terveztem. Nem indult túl jól. Rosszul dugtam rá az órám a töltőre és nem töltött fel. Melegítésnél vettem észre, hogy bőven a fele alatt van, úgyhogy irány vissza tölteni. Másodszorra meg már nem voltam túl lelkes, de azért elindultam. Ilyen rövid hosszút azonban még soha nem futottam. Kemény 4 kilométer lett a tervezett 2 óra 5 percből. A lábaim ugyanis teljesen be voltak állva. Komolyan a maraton után szoktam így érezni. Az előző napok pakolászása, meg a mászkálások és a sok lépcsőzés rendesen lefárasztottak, így nem is erőltettem a futást.

Csütörtökön a cégesre azért újult erővel mentem, reméltem, hogy a lábaim rendben lesznek. A program amit kaptam pont az volt, amire ilyenkor vágytam: 300m laza tempó, majd 3x100m laza. Ezt összesen nyolcszor. Az első tempót elfutottam. A 3:20-as tempó legalább is nem nevezhető laza tempónak. Kaptam is a fejemre, hogy mit sprintelgetek. A következőket már szépen belőttem, és szinte másodperc pontosan ugyan azokat az eredményeket futottam.  A lábaimnak pont ez a fajta edzés kellett, az ilyen közepes tempók rendesen lazítják az izmaimat, és az edzés végén nincs bennem az a fáradtság, mint amikor csak egy sima 1 óra lazát futok. A mai 10 kilométer teljesen felfrissített.

Péntekre szabit vettünk ki, mert ez volt a költözés napja. Futást csak egy szombat reggeli lazát, és egy vasárnap reggeli tempót terveztem a hét hátralevő részére.

Hogy telt a költözés? Szenzációs volt. Magamon hagytam a Polar órámat, ami egyben aktivitást is mér. A nap végére ez az érték jött ki:

Ezek után szombaton természetesen eszem ágában nem volt futni. Illetve kedvem lett volna hozzá, de a lábaim megint úgy éreztem, mint a maraton után, úgyhogy maradt inkább a pihenés. Legalább is naívan  azt gondoltam.  Helyette folytatódott a pakolászás.  Kedves kis feleségem ugyanis péntekre természetesen nem rakta össze az összes cuccát, hogy a költöztetők át tudják vinni, így ez a feladat ránk hárult.  Ránk? Inkább rám. Ráadásul a sarokban még ott volt egy csomó összekészített cucc is. Kérdezem ezek? Miért nem vitték át? Dobtam egy hátast a válaszon: Azért, mert bár fel akarták rakni a teherautóra, de angyalom úgy gondolta, hogy jobb ha mi visszük át. Igen, Mi sokkal jobban értünk hozzá, mint a költöztetők. És ezzel még nem volt vége. Este átadtuk a lakást, mikor is látom, hogy a mosogatógép gyönyörűen ott van a helyén a konyhai szekrényben. Ez? Ja az ottfelejtődött. Örültem neki nagyon.

Hogy éreztem magam a nap végére? Kb így: 

Gondolom könnyen kitalálható mi lett a tervezett tempófutással. Elég volt a napi aktivitás is bőven: 

Vasárnap végre már csak egy lakásunk volt. És nem voltam hajlandó egész nap semmit sem pakolni! Komolyan mindenem fájt.  Szerencsére jó idő volt, így délben kifeküdtem az erkélyre és napozva tümmedtem. Végre valami pihenés is jutott a hétvégére. Estére összeszedtem magam, és futottam egy óra lazát. Többre nem volt erőm.

A héten összesen kemény 35 kilométert futottam, de sokkal jobban elfáradtam mint az előző heti 90 kilométertől. Hát igen, a pakolás nem az erősségem. Vasárnap végre maraton, megkaptam a hivatalos értesítőt is, idén a 2. zónából indulhatok, előttem csak 200 elit futó és a bajnokság résztvevői lesznek. Legalább nem kell a rajtnál sokat várnom.